A színház a pillanat művészete

A tatabányai Jászai Mari Színház az előző évben hagyományteremtő szándékkal hívta életre MOnodráma és STúdiószínházi FESZTiválját, a MOST FESZT-et. A színházi fesztiválok sorából eddig hiányzott egy kifejezetten az ilyen műhelymunkákat és egyéni művészi teljesítményeket felvonultató szakmai mustra. A MOST FESZT-en ugyanis különleges témájú, formavilágú, adott esetben az egyéni teljesítményre fókuszáló, intim térben létrehozott alkotások bemutatását megcélozva, elsősorban vidéki teátrumok, határon túli színházak és független társulatok monodráma és stúdiószínházi produkcióinak biztosítanak megmutatkozási lehetőséget.

A MOST FESZT nevében is tükrözi, hogy a színház a pillanat művészete, egyben a ?most?, a jelenidejűség szinonimája, ugyanakkor a monodráma és a stúdiószínház szavakból alkotott mozaikszó. A vidéken és a határon túl létrejött előadások sokszor egy évad alatt lefutnak, és mire elterjed a hírük, mire a szakma felfigyelne rájuk, előfordul, hogy már nem is tekinthetők meg. Holott ezekben az előadásokban a színésznek tehetsége legjavát kell adnia szinte eszköztelenül, a monodráma esetében pedig könyörtelenül érezve személyisége erejét, egyedül kell megküzdenie az ?ezerfejű szörnyeteg? kegyeiért ? írja közleményében a színház.

A fesztivál keretében nyolc előadás lesz látható, köztük az Egyasszony monodráma Tenki Réka előadásában Paczolay Béla rendezésében. Miről szól a darab? ?Forszírozott, rohamos szülés során mentálisan sérült csecsemő.? Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól ezt a diagnózist kapta, akinek megmutatta egyre súlyosabb állapotba kerülő kislányát, a pár hónapos Zsuzsit. A kislány hét évvel élte túl a diagnózist, édesanyja pedig harminc évvel a történtek után döntött úgy, hogy blogbejegyzésekben megírja együtt töltött éveiket. A megrázó őszinteségű blogból könyv született, a könyvből pedig ez a színházi előadás. Az Egyasszony igaz történet az élet fájdalmas titkairól, amelyekről nem szokás beszélni. Tragikus és egyben felemelő példázat, melynek különlegessége, hogy bár a rettenetet beszéli el, mégis rendíthetetlen életöröm sugárzik belőle.

Lesz tánc is, a Sóvirág, avagy a létezés eufóriája tánc, színház és együttlét, a szereplők: Cuhorka Emese és Fahidi Éva, a rendező Szabó Réka. A Tünet Együttes előadása egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc. Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak. Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?

A részletes programról és a többi darabról itt lehet olvasni: http://www.mostfeszt.hu/

Fotó: mostfeszt.hu