| - Komédiát a legnehezebb színpadra vinni - mondja az ifjú rendezőnő - színésznek is, rendezőnek is. Egy limonádét kitölteni gondolatokkal, hogy a közönség elhiggyen minden abszurdumot, embert próbáló feladat. Ebbe beletartozik a poénok előkészítése, időzítése épp úgy, mint a színész segítése, formába lendítése. A komédia "handwerk". Mesterség. Nem lehet lamentálni, keresgélni, pszichologizálni. Itt is meg kell lenni az alapnak, de erre egy egészen másféle építményt kell felrakni, mint egy történelmi dráma, vagy tragédia esetében.
- Hogyan építkezik? - Tégláról téglára. Együtt rakjuk a falat a színészekkel. Próbáljuk megtalálni a legszélsőségesebb, és mégis hiteles megoldást. |
 |
| - Kell-e, hogy legyen egy bohózatnak "üzenete"? Nem elég, ha szórakoztat?
- Ha nem lenne áthallás, tán nem is szabadna bemutatni. Legalábbis engem nem igazán érdekelne. Ebből a darabból a prüdéria diszkrét bája "hallatszik ki". Éjjel-nappal ömlenek ránk a reklámok. Anorexiás, félmeztelen lányok néznek ránk a plakátokról, kínálják a diétás készítményeket, mert ha lefogyunk, fellendül a szexuális életünk. De képzeljük el, hogy a rokonaink meglátogatnak minket, s véletlenül rábukkannak a felfújható "gumirózsira", pornófilmre vagy vibrátorra. Hát leégne a fejünk a szégyentől. Összeomlana a "jól nevelt, rendes gyerek" illúziója. Miközben az éjszakai pornócsatorna nézése nem számít tabunak. Két(laki) életet élünk. Elvárások vannak felénk, amelyeknek meg akarunk felelni. Ám ezek az elvárások gyakran ellentétesek a vágyainkkal. Ha a kettő ütközik, máris ott a baj. Elkezdünk hazudozni, csetlünk-botlunk, megpróbáljuk tisztára mosni magunkat. - Naná, hogy ebből születnek a komikus helyzetek. - Amelyeket pontosan és őszintén kell eljátszani. Ha valaki tényleg megbotlik és elesik, akkor nevetünk. De ha csak úgy csinál, mint hogyha elesne, azon nem kacagunk. Ha annak az embernek, aki a színpadon áll, nem hiszem el, hogy élete legiszonyúbb problémája, hogy hatszázhetvenhárom pornóképet, el kell tüntetnie - nehogy az odalátogató mamája, a bankigazgató főnöke, vagy a bezörgető rendőrfelügyelő felfedezze - akkor nem fogok rajta mulatni. - Jól lehet Ön tavaly a Szajré című komédiát rendezte a Vidám Kisszínpadán, mégis elsősorban külföldön dolgozik, ahol nyilván más a közönség ízlése. - Valóban tizenhét éve német humoron élek, s nekem néha más a vicces, mint egy magyar nézőnek. Vannak poénok, amelyekre nem jöttem rá, és a színészek mutatják meg, de előfordul olyan is, amit ők nem hallanak ki, s én vezetem rá őket. Ez egy közös munka. Elindultunk szépen lassan felfelé egy domboldalon, amiből hegy lesz. Kapaszkodunk. Hiszem, hogy a végén eljutunk arra a pontra, amikor a közönség már levegőhöz nem jut a röhögéstől, mert a katasztrofális véletlenek lavinája, burleszkbe illő helyzetekbe sodorja hőseinket. S amikor a néző azt gondolná, ezt már nem lehet fokozni, akkor kell megmutatnunk, igenis lehet. |
