Szent Iván napja - A modern művészet görbe tükre

A helyszín Budapest. A hős a színész-vállalkozó, vagy a vállalkozó színész. Idő, az nincs.
Elegáns terepjáró, csinibaba managernéni divatos parókában, laptop, határidőnapló, másodpercre beosztott napok, amik ha lehetne 30 órából állnának. A színész az aranytojást tojó tyúk, csak jól ki kell használni, lehetőleg minél több helyre eladni, minél több pénzért. Ha a reklámokban van a pénz, akkor kit érdekel Hamlet szerepe?
Sz. Iván egy átlagos magyar színész, vagyis helyesbítek, ő az átlagon felüli, a befutott, a sztárszínész. Akinek neve van a piacon, akinek ára van a piacon, aki válogathat a pénzes megrendelők között. Lehet, hogy naív, lehet, hogy tiszta, de már egyre kevésbé. A piszkos munkát és az anyagiak fölötti vitákat ügynökére hagyja, aki úgy irányítja életét, mintha egy idomított kutya lenne. Ide mész, ezt csinálod, eddig maradsz. Nincs kiszállás, nincs duma, nincs lazsálás, hiszen ott a lakás, a kölcsönök, a reklámautó. A nagyira nincs idő, a szülinapra nincs idő, a szerelemre nincs idő

Aztán szélesedik a kör, megismerjük a producereket, az egész csodás szórakoztatóipari gépezetet, ahol mindenütt csalás, korrupció, butaság és nagyon, nagyon sok pénz rejtőzik. Ez már nem a kispályások világa, hanem a szponzorok, multicégek, pályázatok, lenyúlások, átvágások bonyolult hálózata.
Bizony, modern világ, modern "hősök". A régi világ háttérbe szorult színészei is megjelennek a filmben (Darvas Iván és Jordán Tamás nagyszerű alakításában), akiknek két választásuk van: ép gerinccel, büszkén kivonulni ebből a pénzzel hajtott bolondokházából, vagy idomulni, csiszolódni, meghajolni a betevőért.
Meskó Zsolt filmjéről csak jót lehet mondani. Nagyszerű a forgatókönyv, amit Márton Gyulával írtak, jó az ötlet, tökéletes a kivitelezés, meggyőzőek a színészek. Ennyire jól sikerült magyar film már igen rég született, egyszerre keserűen kritikus és elnézően szórakoztató. A néző könnyesre röhögi magát, miközben ökölbe szorul a keze a látottaktól. Ilyen őszinte kritikát már rég nem láthattunk korunk "művészetének" válságáról.
A film tükörként jeleníti meg a fennálló állapotok visszásságait, bár a tükör talán félig áttetsző lehet, mert a szereplők talán magukra is ismerhetnek, talán magukat játsszák, ezért annyira önfeledt és természetes minden alakítás.
Fantasztikus színészi gárda gondoskodik szórakoztatásunkról: Kamarás Iván, Fullajtár Andrea, Darvas Iván, Mácsai Pál, Török-Illyés Orsolya, Básti Juli, Szabó Győző, Pindroch Csaba és Jordán Tamás személyében.
Tökéletesen megválasztott helyszíneken vették fel a jeleneteket: a torz értékrendű, álművészeti világhoz tökéletesen passzolnak az elmúlt évek modern "épületcsodái": a Millenáris Park és az Erzsébet téri mélygarázs futurisztikus, de embertelenül üres és lélektelen terei.
Remélhetőleg Meskó Zsolt filmje a közönségnek is nagyon fog tetszeni, és talán lesznek majd olyanok is, akik magukra ismernek a tükörben.