A TÁP Színházzal kezdem a nézelődést. Ez egy-egy perces színház egy-egy nézőnek. Már az kedvet csinál hozzá, hogy az alternatív művészeti helyekről ismert Pénzes Olivér a becsalogató. Benn a sátorban aztán villámtanfolyam a régészeti ásatások fontosságáról. Utána már a kezemben is az ecset, térdelek a parcellám előtt, óvatosan söprögetem a földet... és hirtelen kiugrik egy kéz. "Meneküljünk!" - löknek ki a sátorból, és már vége is. Vajdai Vilmos a TÁP Színház vezetője, akinek már a Sziget kezdetekor volt itt egyperces színháza, elmondja, hogy mindennap mást találnak ki. És mi ebben a színház? - tehetnék föl a kérdést régimódian, de hát színészek játsszanak el szerepeket, és mások pedig beleélik magukat ebbe a játékba. Úgyhogy nem teszem föl a kérdést. Ráadásul vasárnap este "egészestés" művük, az Odüsszeisz ...koncert-színház-koncert nézhető meg, ahol a színészek, táncosok mellett igazi professzor, Karsai György irodalomtörténész is föllép - de ezúttal sem hagyományos színpadi környezetben látható majd mindez, mégis színházi élményt adva a nézőknek.
Na és színház-e a Természetes Vészek Kollektíva FIP-je, amely folytatása a tavalyi ötletüknek, amikor is a tévéből ismert árubemutatók kapcsán figyelmeztettek humorral a bennünket manipuláló konzumvilág ostobaságára? Most veszélyesebb terepre vezetnek. Ugyanabban a "dizájnban" ugyanaz a színész, Katona László tart nekünk politikai beszédet arról, hogy miért lépjünk be a Fixa Idea Pártba, a FIP-be: "Nem hat rátok az átok / ha van fixa ideátok!" - mondja. Hogy mennyire élő, aktuális dologról van szó, az abból is látszik, hogy külföldiek is ott ácsorognak, nevetgélnek a tűző napon, nem tudnak továbbmenni, pedig egy szót sem értenek. De a gesztusok, hangsúlyok ismerősek nekik is, ahogy a végén a megölelős, kezet szorongató gratulációkból is kiderül. Pedig arra sétálva hirtelen úgy látszik, ez igazi szónok, aki rá akar venni bennünket valamire. De kicsit időzve itt, észrevenni a gondosan kitalált látványt, a manipulációk jelképeivel, a szöveg aprólékos megszerkesztésével, melyben szintén ott vannak a mindennapjainkba beépült politikai lózungok, panelek. Szűcs Edit, Árvai György és a többi alkotótársuk újfajta színházi eszközökkel szólítják meg a nézőt, hogy miközben jót nevet, a fölismerés keserűsége is eltalálja. Hát persze, hogy ez is színház.
Meg színház a KoMa is, amely Garaczi László Plazmáját játssza a Szigeten, azt a színpadi művet, melyet elkészültekor olvasva még a színházi szakemberek is azt mondták, hogy jó szöveg, de nagyon nehéz sikeres előadást létrehozni belőle. S jött egy fiatal csapat, azóta közel százszor játszották el, fesztiváldíjakat nyertek vele, s persze ők sem hagyományos színházi közegben adják elő, hanem iskolákban, kávéházakban, most a Szigeten, elvegyülve a nézők közt. Izgalmas a történet, mai a szöveg, nem számít, hogy nincs színpad, ugyanolyan átéléssel vesznek részt a nézők, mint ha lenne.
És bár tényleg kevesebb a színházi program az idén, de azért most is van színházi és táncsátor, méghozzá az Octopus összművészeti telep helyszínén belül, ahol nemcsak a táncszínház legnevesebbjei lépnek föl esténként, mint Gergye Krisztián, Hód Adrienn vagy Góbi Rita, hanem délutánonként bevezetnek a táncszínház alapjaiba is. Vagyis bárki thai-chi-zhet Nagy Zoltán Sáskával, kontakt jamezhet a műfaj külföldi és hazai legjelesebbjeivel, például Goda Gáborral, akinek gyerekei épp a TÁP Színházon derülnek, amikor találkozom velük. Ez a közös együttlét nemcsak jó időtöltés, hanem segít jobban megérteni a kortárs táncszínház nyelvét. Aki belekóstol egyszer egy ilyen délutánba, biztos közelebb fog kerülni ehhez a műfajhoz.
Ha már tágul a kör, akkor színház a katalán szoborpark is, ahol a Guixot de 8 társulat (ami-aki valójában egy katalán művész) installációi egyszerre szobrok és ügyességi, egyensúlyozó játékok. A közel 400 négyzetméteren embernagyságú, mindenféle talált lomokból, csövekből, kerekekből, golyóbisokból, biciklivázakból készült mozgó szobrok gyermekek és felnőttek ügyességét egyaránt próbára teszi - van, aki csinálja, van, aki nézi, már teljesen összekavarva, hol a színpad és hol a nézőtér, de hogy mi is ma a színház, erről majd egy másik írásban...
