Tanguy - Nyakunkon a kisfiunk

Egyéb

Tanguy nagyon aranyos gyerek: szófogadó, szereti szüleit, engedelmes, vicces. Nem csoda, hogy a szülők büszkék rá, hiszen sikeres, tanult emberré cseperedett, a kínai és japán nyelvek tudora, disszertációját írja, tanulmányi utakra jár. Egyetlen baj van vele: 28 évesen még mindig otthon lakik. Pedig nem mulya, magának való típus, hiszen van állandó barátnője, akit gyakran meg is csal más alkalmi ismerősökkel, akiket rendszeresen hazavisz és bemutat szüleinek az aktus után. A szülők kedvesen mosolyognak, de amikor magukra maradnak, kitör belőlük a düh.

Egyetlen vágyuk van, hogy végre magukra maradjanak a saját házukban és a fiúk önálló életet kezdjen. A szülők egy nap megelégelik a kínos reggeliket vadidegen lányok társaságában és elhatározzák, hogy a tettek mezejére lépnek. Bár a kezdet nehéz, miután leküzdik zavarukat egészen belejönnek a gonoszkodásba, sőt még elkezdik élvezni is. Újabb és újabb trükköket eszelnek ki, hogy magukra haragítsák a keleti filozófiákban sajnálatos módon túlságosan is járatos gyermeküket, aki Buddhához illő nyugalommal és megbocsátással fogadja az új szituációt. Ez az alaphelyzet, amiből kibontakozik a lehengerlő komédia. Betekintést nyerünk egy átlagosnak nem nevezhető, igen jómódú francia család mindennapjaiba, különc életük apró-cseprő problémáiba. Az apuka sportos, fiatalos, megértő és türelmes. Az anyuka csinos, okos és talpraesett. A nagymama, aki igen drága és felettébb ízléstelen ruhákat hord, képtelen lakatot tenni a szájára, és csípős megjegyzésekkel ugratja a balek szülőket. Tanguy már puszta megjelenésével is heves röhögőgörcsöt válthat ki a kevésbé edzett nézőkből, magas, sovány termetével, tudálékos hatalmas szemüvegével és oldalra fésült jókisfiú-hajával.

A rendező-forgatókönyvíró Étienne Chatiliez elmondása szerint a filmben ábrázolt jelenség Franciaországban nem rendhagyó: a szülők kötelesek eltartani a gyermeküket és sok per indul ilyen ügyekben, amit általában a "gyerekek" nyernek meg. Volt egy alapötlet, hogy a szokásos "fészket elhagyó gyermek" sztorit kifordítva, eltorzítva, kifigurázva vigyék filmre, ezt alapos előkészítés és sok munka követte, míg megszületett a forgatókönyv Laurent Chouchan társszerző segítségével. A színészek kiválasztásánál is elsődleges szempont volt az eredetiség és improvizációs készség, így döntöttek Sabine Azéma (Edith Guetz), André Dussollier (Paul Guetz), Eric Berger (Tanguy Guetz), Hélene Duc (nagymama) mellett. Páratlanul szórakoztató filmet láthatnak azok, akik erre a nem túlságosan reklámozott filmre váltanak jegyet. Az elején még mi is berzenkedtünk kicsit, nem tudván mire is számítsunk, aztán magával ragadott a film lenyűgöző története, a fantasztikus szereplők és a helyenként pikáns helyzetkomikum. Talán a legjobb az a filmben, hogy a humor nem csak rapszodikusan, hullámokban jelentkezik, hanem egyfolytában pörögnek a poénok, megállás nélkül fárasztják a nézők rekeszizmát.