(MTI) - A gyakorta "a komédia királyaként" is emlegetett szerző a XIX. század legnagyobb bohózatíróitól leste el mestersége minden csínját-bínját. Feydeau gyerekkorától kezdve színműírónak készült, első sikereit az 1890-es évek elején aratta. A Párizsban bemutatott A Ribadier-módszer című darabja hamar eljutott a magyar közönséghez, azóta azonban nem tűnt fel hazai színpadon. Április 12-től új fordításban és új címen látható a Paulay Ede utcai színházban.
A Fogat fogért sokat sejtető, beszédes elnevezés, alatta csak zárójelben szerepel az eredeti cím: Le systeme Ribadier. "A férjek mind hazug, kéjsóvár házasságtörők" - kiált fel Angele (Pálfi Kata), Ribadier felesége, aki korábbi házasságából okulva pokollá teszi második férje életét a féltékenységével, s közben nem is sejti, hogy valóban áldozat, méghozzá nem is akárhogyan, hanem "tudományosan" csalják.
A feleségét hipnotikus álomba ringató, és az alatt félrelépő férj szerepe távol áll tőle, vallotta be a Ribadier-t alakító Hirtling István, bár mosolyogva hozzátette, ez így kimondva talán kissé álszentül hangzik, hiszen ki árulná el, hogy magára ismer egy ilyen karakterben.
Ám a Ribadier-módszer sem tökéletes, s e körül bonyolódik a kíméletlen komédia.
"Amikor Valló Péterrel dolgozom, mindig nagyon jól érzem magam" - mesélte Hirtling István, hozzátéve, hogy a rendező nagyon pontosan tudja, mit akar, és a vele való munka embert próbáló, csavaros folyamat. "Valló a darabválasztásaival is mindig mondani akar valamit, ami nagyon is jellemző a mai világra" - magyarázta.
"A színház dramaturgjával, Hársing Hildával sokáig kerestünk darabot" - emlékezett vissza Valló Péter. - "Körülbelül láttam magam előtt, hogy mit szeretnék, azt is, hogy vígjátékot, így akadtunk rá erre a Feydeau-darabra. Bár korábban nem rendeztem, mégis nagy rajongója vagyok a szerzőnek. Várkonyi idejében, s mikor a Vígszínházba kerültem, nagy kultusza volt, legendás előadások születtek, köztük a Bolha a fülbe vagy az Osztrigás Mici."
Valló Péter elmondta, hogy az Új Színház előadásához Bognár Róbert készített új fordítást. "Hihetetlenül jó cselekményű, fordulatos, szellemes. Pont ugyanarról szól, mint a többi: az emberi viszonylatok relativitásáról, az embereknek erről a züllött kietlenségéről."
Mint azt a rendező kiemelte, a darab mélyebb rendszerről is szól, mint egy férfi-nő kapcsolat: "valahogy igazi érzés, megbocsátás, szeretet nincs az emberek között, csupán a birtoklási vágy van, vagy a felülemelkedésnek az a hihetetlen ambíciója, ami egyébként ma is így igaz. Ezért is választottam ezt a darabot, mert körülbelül ezzel lehet jellemezni azt az interperszonalitást, amiben mi ma élünk" - foglalta össze Valló Péter remélve. A neonfal az ő találmánya - ismerte el. Mint mondta, ezt látta először maga előtt, amikor arra gondolt, hogyan lehet megjeleníteni a hipnózist a térben.
A társulat szinte magától "adódott" - jegyezte meg Valló Péter, aki régóta rendezi Hirtling Istvánt, Rudolf Péter a tanítványa volt, s nagyon megszerette Huszár Zsoltot és Pálfi Katát, amikor először az Új Színházhoz keveredett a Phaedra kapcsán. Abban a darabban játszott Fodor Annamária is, Derzsi Jánost pedig még Zalaegerszegről ismerte.
Szakmailag komoly teljesítményt kíván a színészektől a darab - hangsúlyozta -, hiszen nemcsak a közönségnek játszanak, hanem közben folyamatosan megnyilvánuló önreflexiókban, úgynevezett "félrékben" is reagálnak a cselekményre.
"Feydeau-t még nem játszottam, de a műfaj nem ismeretlen" - mondja a botránytól az üzletét féltő, megcsalt borkereskedőt alakító Rudolf Péter. - "Megalázott figuráról van szó, ám a reakciója nem a mi morálszintünknek felel meg, már ha meg tudjuk határozni, hogy ez mit is jelent valójában." A színész szerint a rendező éppen ezt akarta elmondani a darabbal: "fájdalmasan jelzi, hogy a világ morálszintje nem emelkedik."
"Azért ez nem olyan keserű" - teszi hozzá vigasztalóan. Hiszen attól színes a világ, hogy gyarlók vagyunk. Ha csupa szent rohangálna, például nem lenne művészet..."
