A VII. Kortárs drámafesztivál keretein belül Színház. Kritika. Ma. címmel magyar és közép-kelet európai fiatal kritikusok és színházelméleti szakírók számára indított ötnapos nemzetközi szeminárium zajlik. A workshophoz kapcsolódóan beszélgetéssorozatban próbálják meg körüljárni a kritikát érintő kényes kérdéseket: a Goethe Intézetben szerdán délután a kiadvány- és kritikakultúra külföldi és hazai helyzete, illetve a kritikusképzés problémái kerültek fókuszba. A beszélgetésen olyan neves szakemberek voltak jelen, mint Ian Herbert színikritikus, a London Theatre Record alapító szerkesztője, Alja Predan, a ljubljanai Városi Színház dramaturgja, Szűcs Katalin Ágnes színházi szakíró, színikritikus, a Criticai Lapok főszerkesztője, a Magyar Színikritikusok Céhének elnöke és Urbán Balázs színikritikus. A három szakember egyenként tíz percben számolt be saját országa színházkritikájának helyzetéről.
Szűcs Katalin Ágnes elmondta: a magyar kritika helyzetét leginkább a rendszerváltás strukturálja, hiszen előtte még nem számított kifejezetten árunak a kultúra, a kulturális folyóiratok állami támogatást kaptak, és - ami ma elképzelhetetlen - a napilapoknak saját színikritikusai voltak. A rendszerváltás utáni társadalmi és tulajdoni változásoknak köszönhetően "egy borzasztóan színes struktúra jött létre", a lapalapítás jogával bárki élhetett, ám a korábbiak közül éppen azok szűntek meg, amelyek kritikákat közöltek. Hozzátette: Magyarországon három, szellemi és financiális értelemben független színházi lap működik. Hangot adott az afeletti aggodalmának, hogy a politikai átitatottság miatt hazánkban még mindig tapasztalható az a jelenség, hogy bizonyos lapokban csak bizonyos szellemiségű írás közölhető. "Kezd feledésbe merülni, hogy a kritika irodalmi műfaj is" - fogalmazott.
"A kritika válságban van" - mondta Alja Predan. Szerinte, mióta a kultúra már nem privilegizált és nem jelent többé veszélyt, erősen háttérbe szorult. "Egyes előadások szinte megsemmisülnek, mert nem születik róluk kritika" - tette hozzá. A beszélgetés résztvevői többször is megállapították: a főállású kritikus olyan ritka, mint a fehér holló. "Ügyvéd nem lehet akárki, de úgy tűnik, kritikus viszont igen" - fogalmazott Alja Predan az előképzettség fontosságát hangsúlyozva. Egy hallgató ellenérvként a képzetlenebb kritikus frissességét, újszerű látásmódját hangsúlyozta, de a négy szakember a kritikus tudásának, profizmusának kellő megalapozását tartotta fontosnak.
A hosszabb elemzés és az előadás másnapján megjelenő villámkritika kapcsán Ian Herbert kiemelte: szerinte nagyon jó dolog, ha a kritikát már az előadás utáni reggelen olvashatják, hiszen fontos, hogy a kritikus gyorsan reagáljon, és írása sokakhoz eljusson. "A gyors reakciónak is van előnye: az adrenalin sokszor sokkal érdekesebb írást eredményez" - fogalmazott. Hozzátette: fantasztikus dolog, hogy a The Guardian honlapján például az előadás utáni napon az egész világ olvashatja a megjelent kritikát. Leszögezte: a közvetlen reakció fontos a kritikus számára - ezért nagy a jelentősége a fórumoknak -, persze hátrányként a negatív, olykor kemény reakció veszélye is fennáll. Urbán Balázs a konferencia végén a "ki lehet kritikus" nehéz kérdését feszegette: az asszociációs készség, nyitottság, elemző- és íráskészség mellett fontosnak tartotta az álló-(illetve ülő-)képességet, hogy az illető olyan előadásokat is képes legyen türelemmel, hozzáértéssel végigülni, amelyek esetleg nem ütik meg a minőségi küszöböt. Ian Herbert ehhez csatlakozva elmondta: a kritikaírást nem lehet az iskolapadban elsajátítani, sokkal inkább tapasztalat és interakció útján.
