A díjazottak listája itt olvasható.
Puskás Panni és Kovács Bálint a Színházi Kritikusok Céhe elnökségének nevében köszönetet mondott a támogatóknak, akik segítették a gála létrejöttét. Egyúttal felhívták a közönség figyelmét arra, már most is támogathatják munkájukat, hogy jövőre is megrendezhessék a díjátadót.
A tatabányai Jászai Mari Színház társulata kísérte a díjátadó gálát. Az elmúlt év előadásaiból válogattak, tökéletesen az adott kategóriákhoz igazítva a jeleneteket. A Játék a kastélyban, az Egy kutya különös esete az éjszakában, a Jógyerekek képeskönyve, a Te édes, de jó vagy, légy más, a Szutyok, a Revizor, A testőr, a a Részegek, illetve a Két Korea újraegyesítése című előadások részleteit helyenként átírták, így fordulhatott elő, hogy a szobalány leterelte a színészeket a színpadról, hogy átadhassák a legjobb főszereplőknek járó díjakat.
Cseri Hanna három jelöléséből hármat is hazavitt, díjat kapott a legjobb gyerek- és ifjúsági színházi előadás rendezőjeként, övé lett a legjobb színházi zene, valamint a legígéretesebb pályakezdő díja is. A díjat tanárainak és az osztálytársainak köszönte meg, és javasolta, a legígéretesebb pályakezdő díjához igazítsanak határidőt is, például adják meg, hogy 2033-ig az ígéretes pályakezdő teljesítse be a neki szánt feladatot. Amennyiben a díjazott nem teljesíti az elvárásokat, akkor vegyék vissza a díjat, mert így, önmagában az elismerés csak növeli az életen át tartó szorongást. Talán emiatt Cseri Hannának sem kell aggódnia, de előtte állhat többek között Sodró Eliza példája, aki 2018-ban szintén elnyerte ezt az elismerést, idén pedig a legjobb női epiződszereplő jelöltjei között volt.
Több díjazott is megköszönte a műszaknak az elismerést, külön figyelmet érdemel Izsák Lili, aki a legjobb jelmez díját vihette haza a The Black Rider című előadás jelmezeiért. (Kritikánk az előadásról itt olvasható.) A jelmeztervező a díjátadó után elmondta, hisz abban, hogy a jó színház csapatmunka, a színház és a színészek nem lennének kivitelezők, öltöztetők nélkül. Sajnálja, hogy róluk ritkán esik szó, hiszen a színész mögött, aki a bőrét viszi a vásárra, ott van tíz-száz ember, akiknek ott van a helyük a tapsnál. Kiemelte, ha a technikusok nem kapcsolják fel a világítást, nincs fény az előadáson, ezért javasolja a bizottságnak, hogy vezessenek be egy új kategóriát a díjak sorában: a legnagyobb utómunkával járó előadásét, amely után a legtöbbet kell a jelmezeket mosni.
Horváth Csaba a legjobb rendező díját és a legjobb kőszínházi előadás díját is elnyerte. Köszönőbeszédében reflektált a Jászai Mari Színház darabválasztására, amely egy amatőr társulatot karikírozott ki. A jelenet után azt hitte, a legjobb független színház kategóriája következik. A rendezett előadásról elmondta, régóta tervezte ezt a Móricz-darabot színre vinni, ehhez tökéletes kollégákat kapott, és háláját fejezte ki a szombathelyi Weöres Sándor Színháznak, hogy már a harmadik évadra hívták vissza rendezni. Egy dolgot ígérhet meg ebben a bizonytalan időszakban: mindig büszke lesz erre a jelentős elismerésre.
A legjobb független színházi előadás díját idén a Ki ölte meg az apámat? című előadás kapta. Szenteczki Zita és Kovács Domokos összeszokott alkotópáros, a díjat a társulattal együtt vették át. Közösen elmondott beszédükben felidézték, hogy 2012-ben még a terem végében figyelték az eseményeket, most pedig már a színpadon állhatnak díjazottként. Elmondták, a terem egyik végéből a másikba jutni sokkal hosszabb út volt, mint elsőre tűnik. Aláhúzták, bíznak benne, hogy a független színházak jövőre is itt állhatnak majd jelöltként, és nem tűnnek el. Hullámzik bennük a büszkeség és a szomorúság, és azt kívánták a résztvevőknek Krasznahorkai Lászlót idézve: legyen erőnk a teret magunkra tágítani.
Mácsai Pál a Solness címszerepéért a legjobb férfi főszereplő díját vihette haza. Beszédében mindenkinek gratulált, akik színházukban olyan szerepeket kaptak, hogy a kritikusok észrevehették őket. A beszédkezdő mondatok logikáját megfordítva így kezdte: hosszú leszek. Számba vette azokat a színészeket, akiktől a negyvenhat színpadon töltött év alatt tanult. Hosszú felsorolásában helyett kapott többek között Sinkovits Imre, Őze Lajos, Váradi Hédi, Tolnay Klári, de olyan jelenlegi pálya- és munkatársai is, mint Polgár Csaba, Gáspár Ildikó, Molnár Piroska vagy Bagossy László. Akiket felsorolt, azok is mind tanultak valakiktől, és azok a valakik is tanultak másoktól. Így ő, emelte ki, leginkább a magyar színházi hagyományt szerette volna köszönteni, aminek mindannyian pusztán epizódjai lehetünk.
Az életműdíjat olyan 65 évnél idősebb, lezárt pályával vagy pályaszakasszal rendelkező színész kaphatja, aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához. Idén Ecsedi Erzsébet kapta ezt az elismerést.
Pályatársai, tanítványai, Pap Lujza, Nagy Cili, Kiss Borcsa, Lőrinc Nikol versben köszöntötték; felidézték, hogy a színésznő nemcsak kolléga, hanem tanítómester is volt számukra. Ecsedi Erzsébet köszönőbeszédében elmondta, sosem gondolta volna, hogy kritikusoktól kap majd díjat. Tízévente történik vele ilyen csoda: 1993-ban született lánya, aki szintén színész, 2003-ban kapta az első díját, tíz évre rá a POSZT-on figyeltek fel rá a Színésznők című előadás kapcsán. Ez az elismerés is váratlanul érte, és kíváncsian várja, mit hoz számára 2033.
A díjátadó után elmesélte, ő a díjátadó napján játszott, mégpedig A hosszú élet titkát a 6színben. A díj kapcsán elgondolkodott: mégis honnan ismerhette őt ennyi kritikus? Mikor látták őt ennyien? A kritikusok munkáját nagyon fontosnak tartja, sokszor egyetért velük, akkor is, ha róla írnak negatívat. Inspirálja az is, hogy a zalaegerszegiek számontartják, figyelik a pályáját, sokan gratuláltak a díj kapcsán. Kétszer is ott akarta hagyni a pályát, de most úgy érzi, megérte visszatérni. Tervei is vannak, tovább szeretné adni a tudást, amatőr társulatoknak rendez például Körmenden és Celldömölkön.
A Színikritikusok díja ezért is végtelenül fontos. A bizonytalan körülmények között jó tudni arról, hogy a szakma megtart, számontart és elismer. Ezen az estén jó volt közösen ünnepelni ezt az örökséget, bízva abban, hogy jövőre is lesz, aki felkapcsolja a fényeket.
A nyitóképen Cseri Hanna, aki három kategóriában nyerte el a Színikritikusok díját. Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu
