Vecsei
Mondjad, Atikám!
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Mint mondta, nem áll távol öntől, hogy írjon, de magának még nem írt szerepet.

Eszenyi Enikő biztatott, hogy készítsem el, így elkezdtem írni, majd rendezni. Amikor már majdnem teljesen kész volt, akkor Marton tanár úr mindennap bejött, megnézte, véleményezte, végül elkészült a Mondjad, Atikám! című önálló estem.

Gyerekként gyakran járt Veszprémben.

Gyerekkoromban minden nyaramat Káptalanfüreden töltöttem a dédapám által épített kőházban, amit a mai napig látogatunk. Amikor kicsit nagyobbak lettünk a testvéreimmel, gyakran bebuszoztunk Veszprémbe. Később többször voltam színházban, hogy megnézzem nagyon jó barátomat, Trokán Annát a színpadon.

sztalker2-768x529
Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila
Fotó: Sztalker Csoport

Több fontos projektben is benne van, amelyek erősen kötődnek a színházhoz.

Ifj. Vidnyánszky Attilával és Kovács Adriánnal van egy alkotói triónk, a Sztalker Csoport. Ez egy képzeletbeli társulat. Bárhol, bármilyen munkát végzünk, azt a csoport szellemiségében tesszük. Erre azért van szükség, hogy a művészetünk ne széttartó legyen, hanem mindig egy irányba mutasson, egy általunk meghatározott ars poetica irányába.

A csoporton belül két mellékág is található.

Az egyik a Sztalker Suli, ami tudatos jelenlétet oktató színi iskola minden évben 80 gyereknek. Ezt már hat éve csináljuk. A másik a Poket zsebkönyvek projekt, aminek Grecsó Krisztián az irodalmi vezetője. Az a missziónk, hogy régi kóla automatákat felújítva prémium minőségű zsebkönyveket értékesítünk. Tavaly április óta több mint hetvenezer könyvet vettek ki ezekből az automatákból. Minden várakozásunkat felülmúlja ez a szám. Rengeteg vidéki városból jelentkeznek, hogy szeretnének ilyen automatát, többek között Veszprémből is.

Hogyan látja magát öt-tíz év múlva?

Szeretnék tovább dolgozni a Sztalker Csoporttal. Nagyon fontos az is, hogy lássam egyesével, hogy a suliból kilépő gyerekeknek van útjuk és van kellő önismeretük az élethez. Szeretném, hogy minden nagyvárosban megjelenjen a zsebkönyv automata. Magánéletileg már nem vagyok ennyire tudatos, ott inkább sodródom. Minden időmet a színházban töltöm, abszolút hivatásként kezelem. Nagyon hiszek abban, hogy ez tud adni és segíteni az embereknek. Amikor nem színházzal foglalkozom, mindig azt érzem, hogy valamit rosszul csinálok.

Forrás: Veszprémi Petőfi Színház