Nyirő József (1889-1953) az erdélyi irodalom egyik legjelentősebb képviselője, Tamási Áronnal a húszas-harmincas években a nemzeti megmaradás elkötelezett hívei. Jézusfaragó ember című drámakötetével tört be az irodalmi életbe, a címadó novellából később színművet írt, melyet legutóbb 1993-ban mutatott be a békéscsabai Jókai Színház Csiszár Imre rendezésében. Budapesten hetven év óta ez az első, hivatásos kőszínházi bemutató. A szerző politikusi tevékenysége indulatos viták kereszttüzébe került már a negyvenes évek közepe óta, érthető és indokolt kérdőjeleket tettek fel ezzel kapcsolatban barátai és ellenségei egyaránt. Irodalmi munkássága és életműve viszont megkérdőjelezhetetlen érték. A kiközösített katolikus pap egész életében a magyar értékek védelmében, az erdélyi magyarság megmaradásáért, érdekeiért küzdött, és nem eredménytelenül. Közéleti szerepvállalása és irodalmi munkássága nem hasonlítható össze, ahogy a magyar házelnök idén tavasszal fogalmazott, Nyirő irodalmi munkáiban nyoma sincs azoknak az ideológiáknak, amellyel az életmű elemzői próbálják politikusi pályáját értelmezni.
Halála előtti napokban írta Spanyolországban: ?Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.?
Az Újszínház előadása hűen követi a szerző által megírt színművet, Szőke István rendezése a budapesti közönség számára kevéssé ismert tájakra viszi a nézőt. Szereplők: Szarvas Attila, Koncz Gábor, Almási Sándor, Bordán Irén, Koncz Andrea, Brunner Márta, Vass György, Bicskey Lukács, Incze József és sokan mások. A bemutató 2012. október 19-én lesz. Ajnádi Ferenc szobrászművész a Hargita hegyei közé költözik feleségével, hogy műveivel közvetlenül vegyen részt a természetben élő emberek életében. Egy feszületen dolgozik, amelyet a templom oltára felett kellene elhelyezni, a faragott korpusz azonban nem tetszik a közösségnek, hiszen alkotója az emberi szenvedést, az iszonyt, a pusztulás és pusztítás rémületét faragta meg. Az elszegényedett művésznek nincs más útja, mint családja fenntartása érdekében favágó munkát vállalni havasok között, ahol Üdő Márton, az ?erdők száz éves öregapja? vezetésével csodálatos közösségben találja magát, ám akaratán kívül tragédiát okoz?
(Forrás: Új Színház Nonprofit Kft.)
(Fotó: jokaiszinhaz.hu, Új Színház Nonprofit Kft.)
