fbpx

Szombaton tartják az Országos Versmondó Verseny döntőjét

„Szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye!" – írja József Attila, és ez a gondolat vezérelte az Országos Versmondó Verseny szervezőit, hogy kisebb kihagyás után, a költészetet ünnepelve idén ismét megrendezzék a versmondás iskolai seregszemléjét, első körben az alsó tagozatos diákok számára, december 3-án.

Az idén a Nemes Nagy Ágnes centenáriumhoz is kapcsolódó Országos Versmondó Verseny mottója a 100 éve született költőtől származik, szervezésébe pedig bekapcsolódott a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

A verseny célja: a szövegközpontúság hangsúlyozása, az, hogy minél több gyerek olvasson és tanuljon verset, szeressék a verseket. Az óriási érdeklődésnek örvendő verseny főszervezői, Czirbesz Éva és Knézics Anikó tanárok elmesélték: az országos versenyt több mint 15 évvel ezelőtt az hívta életre, hogy az iskolák minden évben rendeztek versmondó és prózamondó versenyeket, melyeknek volt kerületi vagy városi szinten folytatása, de onnan nem jutottak tovább a gyerekek. Így jött az ötlet, hogy azok a gyerekek, akik a versenyeken nyertek, megmutathassák a tehetségüket egy országos versenyen is.

„Mikor először meghirdettük a versenyt, mi magunk is megdöbbentünk, hogy száznál is több kisgyerek jelentkezett az ország minden részéről. Ez így folytatódott több mint 15 éven keresztül. A gyerekek szeretik megmérettetni magukat, megmutatni tehetségüket, emellett tapasztalatunk, hogy örömmel hallgatják egymást és tanulnak egymástól” – meséli Czirbesz Éva.

Minden korosztálynak egyéni értelmezési és megértési, verstanulási feladatai vannak, így a szakavatott zsűrinek és a tanároknak több szempontból érdemes figyelni a nebulókat. „Az alsó tagozaton, a verssel kapcsolatban a legfontosabb teendő a vers ritmusának, rímeinek, hangulatának megéreztetése. A különböző hangulatfestő nyelvi eszközök, költői képek felfedeztetése. Vajon mit érez a gyermek a vers olvasása, hallgatása közben? Mit üzen neki a vers, mi jut róla az eszébe, milyen érzelmeket vált ki belőle?” – teszi fel a kérdést Knézics Anikó, aki hosszú évek óta szervezőként jegyzi a versenyt.

A Petőfi Kulturális Ügynökség missziónak tekinti a legfiatalabb olvasók elérését és az olvasás mint a hétköznapi élet részének hangsúlyozását, mondta el Juhász Anna irodalmár, aki Pál Dániel Levente irodalomszakmai igazgatóval a zsűriből biztatja és hallgatja majd a legkisebbeket. Mellettük a zsűri tagjai közt szerepel Azurák Csaba riporter, Berg Judit író, Kertész Erzsi író, Both Gabi író, újságíró, Kálid Artúr színművész, Epres-Madarász Éva színművész, Korhecz Imola és Havas Judit előadóművészek, illetve Zoltán Áron színművész is, akinek doktori témája is a versmondáshoz kapcsolódik. Őt a vers mint életünket körbefonó és meghatározó tényező szerepe és hasznossága foglalkoztatja. „Az biztos, hogy a költészet és az előadott vers sokkal jelentősebb társadalmi, sőt evolúciós feladatot lát el, mint azt nagy általánosságban gondoljuk. Költészet nélkül ugyanis nem lenne élő nyelv. Nem tudna a gondolkodásunk se fejlődni. Nem lenne tudomány, társadalom, és a mindezek alapját képező kommunikáció sem az emberek között. Engem ez motivál, hogy a témával foglalkozzam. Leginkább engem az izgat, hogy mi haszna van a verseknek. Mi a francért fektet ennyi energiát az emberiség ősidők óta egy ilyen rendkívül munkaigényes, a túléléshez és fennmaradáshoz nehezen köthető kulturális gyakorlatba, mint ami a költészet? A versmondás értelmének és feladatának újra gondolását is e mentén a kérdés mentén lehet elkezdeni” – mondta el.

Zoltán Áron színművész. Fotó: Bazánth Ivola

A december 3-i versenyre a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban kerül sor, ahol a délelőtt folyamán évfolyamonként mutatkozhatnak be a diákok, és szavalhatják el az általuk kiválasztott verset. Az ide érkező tanulók már gyakorlott és visszaigazolt versmondóknak számítanak: az országos döntőbe ugyanis olyan diákok nevezhettek, akik valamilyen területi, megyei versenyen vagy fővárosi kerületi versenyen helyezést szereztek. Az idei évben rekordszámú nevezés érkezett, így a december 3-i döntőn minden korábbinál több diák mutathatja meg, mit jelent számára kedves költeménye, és miképp tudja előadni azt.

A díj és oklevél a verseny végén jár a tanulóknak, de talán ennél nagyobb a tétje egy ilyen programnak. Zoltán Áron vallja, már egész fiatalon érdemes olvasni és memorizálni szöveget. „A szóbeli kommunikációval szemben a betűkultúra, az írott kommunikáció szerepének egyre hangsúlyosabbá válása a kimondott szó értékének csökkenését vonja maga után – az iskolai oktatásban és az élet minden más területén is. Ezt tudja ellensúlyozni a versmondás. Aki képes magán úgy átengedni gondosan megszerkesztett, írásban megalkotott műveket úgy, hogy hangosan, élő szóban is tovább tudja adni mások számára, az különleges képességekkel kell, hogy rendelkezzen. Ezeknek a képességeknek nem csak egy előadóművész veszi hasznát. Meggyőződésem, hogy az élet bármely területén előnyt jelent az a tapasztalat és gyakorlat, ami a versmondásra való felkészülés során szerezhető.”

az ifjú szív? – igen, az ifjú szív,
a szellem első, pontos lobbanása,
mikor majd rezdül a csigolya-ív,
s mi is rezgünk, új kocsonyákba ásva,
s a szó egy cseppel túlcsordul a vágyon,
s a nyelv, mint lángnyelv, rezzen, sistereg,
s megszületünk. Megszületik a szájon
örökségünk, reményünk: ismeret.
(Nemes Nagy Ágnes: A reményhez, részlet)

Mivel az idei év Országos Versmondó Versenye a 2022-es Nemes Nagy Ágnes-centenáriumhoz kapcsolódik, a holnapi verseny fókuszában a 100 éve született költő áll, aki vallotta, „nem vitatható, hogy a pódiumról való versmondás, a vers akusztikus közlése fontos társadalmi funkció. Időről időre különösen nagy igény szokott erre támadni.”

Ehhez kötődve Zoltán Áron az idei tavaszi időszakot idézte meg, amikor a költészet napi előadásuk okán, a Vígszínház tagjaként maga is feladatként kapta meg Nemes Nagy verseinek megismerését. „A felkészülés során az egész életművét alaposan végigtanulmányoztam. Nagyon sok vers mélyen megérintett, mint például az Eszmélet, a Félelem, a Trisztán és Izolda-trilógia vagy a Vihar, de mind közül A reményhez című versét éreztem a legaktuálisabbnak, leginkább húsba vágónak. Ezt mondtam el a Víg nagyszínpadán. Talán ebben a versben csúcsosodik ki a leginkább, hogy hogyan válik Nemes Nagy Ágnes számára végső menedékké, utolsó fegyverré az értelem. Nem filozófiai eszméket szólaltat meg, nem visszhangozza a magánál okosabbnak talált tudósok gondolatait, hanem a szuverén módon gondolkodó, tudatos ember benső tartalmaiból feltörő indulatát rögzíti. Igó Évával is hasonló gondolatok merültek fel az Istenről című vers kapcsán, a műsorból készült videót november utolsó hétvégéjén mutattuk be a VerShaker YouTube-csatornáján.”

Nemes Nagy Ágnes sokszínű költészete a legfiatalabbakat is megérintette. A szervezők elmesélték, hogy a jelentkezők közül többen is Nemes Nagy Ágnes-verset választottak. Hogy mennyire volt könnyű vagy nehéz megérteni és értelmezni a költőnő verseit, az majd a versenyen, az előadásokból derül ki.

Nyitókép: Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró, pedagógus. Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

A rovat további cikkei