Az István, a király visszatér a Királydombra - interjú Szörényi Leventével

Idén ünnepli a 70. születésnapját, és az István, a király is visszatér a Királydombra. Ez bizonyára egy különleges év az Ön számára.

Igen, és nem szabad elfelejteni a Beatünnep rendezvénysorozatot sem, ami arra szolgál, hogy minket és a közönséget is emlékeztessen rá, hogy kerek 50 évvel ezelőtt került a pályára az Illés, és 50 éve születtek meg az első magyar beat dalok a műhelyünkben. A következő kerek évforduló a 70. születésnapom, ennek apropóján rendeznek koncertet a Zeneakadémián, ahol az én repertoáromból adnak elő. Bródy jövőre lesz hetven, és a két születésnap közé, augusztusra tűzte ki a színpadi ügynökség az István, a király bemutatójának időpontját. A Királydomb után több előadást is tartunk szerte az országban, 2016-ra is átnyúlik a sorozat. Ahogy az eredetiben, most is én kezdem majd a darabot a Te kit választanál? című dallal, Bródy pedig ugyanúgy a regös lesz, ahogy korábban.

Mi lesz a programja az áprilisi koncertnek a Zeneakadémián?

A főopusz tulajdonképpen Gyöngyösi Levente IV. szimfóniája, az Illés szekerén, amely közismert dalokat dolgoz fel szimfonikus hangzásban. Egyelőre nem hallottam belőle semmit, de rendkívül izgalmas ötletnek tartom. Nálunk sajnos a legtöbb jó gondolat csak késve honosodik meg, nyugaton már majdhogynem bevett szokás: Beatles zenével is volt már szimfónia, vagy régebben a Deep Purple-nek is volt olyan koncertje, amit szimfonikus felállással egészítettek ki. Örülök, hogy egy tehetséges, fiatal zeneszerző végre úgy gondolta, hogy ezt a zenét ilyen formában is megörökíti. Remélem, hogy nagy sikere lesz. Természetesen más művek is szerepelnek a műsorban, mindenképp azt lehet mondani, hogy a program a Zeneakadémia stílusához igazodó válogatás. A helyszín azért is különleges, hiszen a korai beat együttesek közül az Illést engedték be oda először koncertezni. Ez sokáig elképzelhetetlen lett volna, és minket is csak azért engedtek, mert a programunk zeneibb volt a többiekénél, akkor is, amikor már a saját számainkat kezdtük el játszani.

Ez mikor történt?

1969-ben. Előtte, 68-ban volt a Táncdalfesztivál, ahol az Amikor én még kissrác voltam-mal számos díjat elnyertünk. Boldogan emlékszem erre vissza, mert a Zeneakadémiára való meghívással gyakorlatilag elismerték értéknek, amit elkezdtünk 65-ben. Elismerték az igyekezetet, hogy mi nem csak egy divatos műfajt játszunk, ami az akkori hatalomnak az első pillanatban természetesen nem volt szalonképes, de valahogy eltűrték. Minket raktak a kirakatba példaként, hogy megmutassák, így kell csinálni ezt az ifjúsági műfajt, megtöltve értékkel és művészettel. Ez volt az oka, hogy beengedtek minket a Zeneakadémiára annak idején, és érdekes pillanat lesz ennyi év után oda visszatérni.

1983 után az István, a királyt újra a Királydombon láthatja a közönség. Mennyire különbözik majd az eredetitől?

Másfajta koncepció mentén születik meg az előadás, majd azt követően a sorozat. Állítólag szét fogják hordani a dombot a Városligetben, ezért szerettük volna még ezt megelőzően újra odavinni az előadást. 83-ig egyébként Szánkózó dombként szerepelt a térképen, Bródy nevezte el Királydombnak mondván, milyen ciki lenne az István, a király a Szánkózó dombon. A bemutató aztán nagyon jól sikerült, óriási felfordulást okozott, és ennek következtében a kartográfia is fogta magát, és átírta Királydombra a térképen. A mostani egy statikus, koncertszerű, színpadhoz kötött előadás lesz, szimfonikus zenekarral, élő rock zenekarral. Mindenki élőben énekel majd, ellentétben 83-mal, amikor kényszerűségből magnóról ment az egész, de a technika terén akkor még nagyon mostoha körülmények uralkodtak az ilyen bemutatókon. Az ősbemutatón a közönség a síkon állt, ami nem kimondottan volt előnyös a számukra, mert a talaj hátrafelé lejtett a fák felé, és nem jól láttak egymás vállától. Erre azért volt szükség, mert az előadást fel is vették, és az operatőr-rendezőnk azt mondta, hogy nem lehet úgy filmet csinálni, ha a cselekmény bent, a fák előtti lapos területen játszódik, és ebben igaza is volt. A koncepció így megfordult, a dombot be lehetett díszletezni, be lehetett járni, zseniális ötlet volt, csak a film lett rossz, de ez már más kérdés. Idén viszont a közönség ül majd a domb előtt, és a fák előtti részen lesz felállítva a színpad. Természetesen nem egy oratórikus előadást kell elképzelni, ahol mindenki csak álldogál a mikrofon mögött. Be lesz mozgatva, és aki mozgatja, az nem más, mint az eredeti darab koreográfusának a fia, Novák Péter.

Mennyire voltak bevonva az idei produkcióval kapcsolatos tervezésbe, ötletelésbe Bródy Jánossal?

Ebbe sokkal inkább, mint a korábbi, Alföldi-féle rendezésbe, ahol kimondottan meg voltunk kérve Bródyval, hogy ne szóljunk bele. Most egészen más volt a felállás, olyannyira, hogy Vikidál Gyula kivételével az összes emblematikus figura visszatér a színpadra, Varga Mikitől kezdve Nagy Ferón át Deák Bill Gyuláig. Vikidálról nem szívesen beszélek. Nem várom el tőle, hogy őszintén elmondja a nyilvánosság felé, hogy gallyra van menve a torka, de fel kellene ismernie, hogy mi az ő érdeke. Mindenesetre sajnálom, hogy így alakult, nyilván nagyon jó lenne, ha benne lenne, és el tudná énekelni Koppányt, de ez egyszerűen már nem megy.

Hogy zajlott a cast új tagjainak kiválasztása? Elégedett az eredménnyel?

Ilyenkor mindig úgy szokott lenni, hogy meghallgatás van, vagy ajánlanak valakit. Az ősbemutató énekese, Varga Miklós annak idején például Svédországban énekelt ottani klubokban. Úgy hozták őt el hozzám, hogy hallgassuk meg, én nem is ismertem. De annyira gyönyörűen fölénekelte a szerepét, hogy nem lehetett kérdés, hogy ő legyen István. Az, hogy az újak mennyire bizonyulnak megfelelő választásnak, a nyáron kezdődő próbákon majd eldől, de a frissítés alapvetően mindig jó gondolat.

Weininger Andrea

Fotó: Szabó Linda