A Pet Shop Boys tagjai szorgos munkások a szintipop gyártósorán
Arról énekel Neil Tennant a Pet Shop Boys Being Boring című slágerében, hogy ha nem vigyáznak, nem marad semmijük, amiért érdemes lenne aggódni. Most, hogy újra megjelent a Discography: The Singles Collection című 18 dalt tartalmazó albumuk, átlátszó kék (transparent blue) vinylen és remaszterizált hanggal, úgy tűnhet: vigyáznak arra, amit létrehoztak. Ezért is rakták össze az első válogatásukat.
Anglia legsikeresebb popduója, Neil Tennant énekes és Chris Lowe billentyűs tekintélyes életművel rendelkezik, 42 daluk került fel a brit top 30-as listára, ebből négy (West End Girls, It's a Sin, Always on My Mind, Heart) listavezető volt, és több mint százmillió eladott lemezt értékesítettek. Az eredetileg 1991-ben megjelent Discography: The Singles Collection a harmadik helyig jutott a brit albumlistán. Szóval, aki egyujjas szintipopnak tartja a Pet Shop Boyst, az bizonyára nem számol az édes atmoszférákat teremtő különleges képességükkel.
Ott van az egyik legnagyobb slágerük, az Always on My Mind című crossover dal, amely eredetileg ballada volt, és amelyet többek között Brenda Lee-től, Gwen McCrae-től és Elvis Presley-től is hallottunk, mégis a Pet Shop Boys változata lett a legismertebb. A Discography tökéletes merítés a zenekar első nagy korszakának sikereiből, a Please (1986), az Actually (1987), az Introspective (1988) és a Behaviour (1990) című albumok összes slágerét felsorolja, ugyanakkor a ma is aktív duó 1991 után is írt néhány emlékezetes dalt, amelyek értelemszerűen nem találhatóak ezen a dupla válogatáslemezen.
Ugyanakkor a 44 éve változatlan felállásban dolgozó Pet Shop Boys életműve alapvetően egységes, nem szakaszolható. (Például a Rolling Stonesnak, a Pink Floydnak vagy az énekesváltáson átesett AC/DC-nek jól elkülöníthető korszakai vannak.) A Pet Shop Boyst a popszakma szorgos munkásai alkotják, akik a szintipopgyártósoron dolgoznak, és átlagosan háromévente állnak elő egy-egy lemezzel, melyek sosem jelentettek radikális fordulatot a pályájukon.
Még a lemezborítóik is jórészt ugyanazt a minimalista, artisztikus világot hozzák, mintha csak az életművük egy sorozat része lenne. (Aki nagyobb, de szigorúbb és aktuálisabb merítést szeretne a pályájukból, annak ott a 2003-as PopArt: The Hits című gyűjteményük, vagy a legutóbbi szelekciójuk, a Smash: The Singles 1985-2020.)
A Pet Shop Boys a Depeche Mode után a legismertebb és legnépszerűbb szintipopzenekar Magyarországon, a Discography megjelenésének idején, 1991-ben jártak először nálunk, a Budapest Sportcsarnokban léptek fel. Ekkor már minden kisvárosi presszó videódiszkójában törzsanyag volt a West End Girls, a Suburbia, az It's a Sin, a Rent, a Left to My Own Devices és az Always on My Mind is, tehát ez a koncert is azok közé a fellépések közé tartozott, amelyekkel már nem lejárt szavatosságú sztárokat, hanem pályájuk csúcsán álló művészeket sikerült Magyarországra csábítani.
Majd 2000 nyarán a Kapcsolat-koncert fő fellépőjeként, több tízezer néző előtt zenéltek fel a Felvonulási téren, de jártak 2004-ben a Szigeten, 2006-ban a soproni VOLT fesztiválon is. 2010-ben a Balaton Soundon léptek fel, 2014-ben a Budapest Parkban koncerteztek, 2018-ban az 50. Szegedi Ifjúsági Napokon, majd 2022 nyarán a Budapest Parkban láthattunk egy Pet Shop Boys-show-t. Kevés nemzetközi sztár játszott ilyen sokszor Magyarországon, ugyanakkor a zenekart nem övezi hisztérikus rajongás, életművük olyan, mint egy afféle minőségi szintipop-szolgáltatás.
És ilyen a Discography is: minimalista coverrel megjelent 18 számos gyűjtemény, mely kronológiai sorrendbe állítja a zenekar slágereit. Kísérőajándékként kapunk hozzá egy sajátos, úgynevezett medley-t, amely a U2 Where The Streets Have No Name című slágerét fűzi össze Frankie Valli 1967-es klasszikusával, a Can’t Take My Eyes Off You-val. És végül hallhatunk két kiadatlan bónuszt, a DJ Culture-t és a Was It Worth It? című dalokat.
A DJ Culture-nek helye van a nagy slágerek között, a brit kislemezlistán a 13. helyen landolt, és afféle sajátos popreflexió volt arra, hogy George H. W. Bush az öbölháború idején elhangzott beszédeiben Churchill retorikáját használta fel, hasonlóan ahhoz, ahogyan a popsztárok mások zenéjét mintázzák.
Új felvétel még a Was it Worth it? is, és ez sem szerepelt rosszul. A 24. helyet érte el a brit kislemezlistán, ugyanakkor a duó bukásként élte meg, mert ez lett a zenekar első kislemeze, amely nem került be a top 20-ba. A DJ Culture című dalban Neil Tennant felszólít mindenkit, hogy temesse el a múltat, ürítse ki a polcot, és alkossa újra magát. A Discography: The Singles Collection albumon erre történt kísérlet.
