Ferenczy Béni
Június 2-án történt
„Görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik, és hol a geometria, mely megmutatja, mennyivel torzít ez a tükör, hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk!” – fogalmazta az 1921. június 2-án született – és 1992-ben elhunyt – Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas író, Karinthy Ferenc, a Szellemidézés, a Don Juan éjszakája, az Epepe, a Budapesti tavasz és a Budapesti ősz című regények, illetve a Bösendorfer, a Dunakanyar, a Gellérthegyi álmok, a Gőz és a Hangok az űrben című színművek szerzője.
Június 18-án történt
1890-ben ezen a napon két híressé vált Ferenczy is felsírt Szentendrén. A szülők, mindketten festőművészek – Ferenczy Károly és Fialka Olga –, az ikerpár fiú tagját Béninek, a lányt Noéminek nevezték el. Ferenczy Béni Nagybányán, majd Firenzében, Münchenben és Párizsban tanult. Kísérletező művész lévén éppúgy közel állt hozzá a kubizmus, mint a szecesszió, szobrain pedig a klasszicista stílus dominál. Grafikusként és illusztrátorként is a legjobbak között tartják számon, kisplasztikái és éremművészete is kiemelkedő. Ferenczy Noémi a két világháború közötti magyar művészet és a kor európai falikárpit-művészetének legjelentősebb alakja. A húszas éveket Erdélyben töltötte, sokat járt Lipcsében, Rómában, Berlinben is, végül Budapesten telepedett le. Külföldi kiállításain nagy sikert arattak kárpitjai, sokat meg is vettek, így életműve jelentős részét határainkon túl őrzik. 1940-41-ben készítette el Nyíregyháza városának Szent Istvánt ábrázoló tíz négyzetméteres kompozícióját.