A modern magyar szobrászat klasszikus mesterét az ember és a természet egysége foglalkoztatta
Százhúsz éve, 1906. augusztus 13-án született Borsos Miklós Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrász, grafikus, író, érdemes és kiváló művész, a 0 kilométerkő, a Hajnal, a Balatoni szél, a Janus Pannonius és az Anya gyermekével című szobrok alkotója.
Az erdélyi Nagyszebenben jött a világra. Családjuk Győrbe költözése után, 1922-ben a helyi bencés gimnáziumba íratták be, de az iskolából még abban az évben kimaradt. Apja ötvös- és aranyműves műhelyében nőtt fel, kitanulta az aranyművességet és a vésnöki munkát, itt tanulta meg a pontosságot és a precizitást. Kiváló rajzkészségével már fiatalon kitűnt, a budapesti Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára készült. Sikertelen felvételije után gyalog indult el Firenzébe, 1928–1929 között bejárta Olaszországot és Dél-Franciaországot. Önképzését szolgálták későbbi erdélyi és bécsi útjai is. Első kiállítását 1931-ben Budapesten rajzokból rendezte, 1932-ben a Nemzeti Szalonban mutatkozott be.
az 1940-es évek végéig szorosan kötődött a Beck Ö. Fülöp, Ferenczy Béni és Medgyessy Ferenc képviselte modern magyar szobrászathoz. Stílusát egy újfajta klasszicizálás jellemezte, elvontabb lett és egyben természetesebb is. Szobrainak formavilága, szerkezete az egyiptomi és az ókori görög szobrászatot, illetve az itáliai reneszánsz mesterek munkáit idézi. Alkotásaiban az ember, a természet és e kettő elválaszthatatlan egysége foglalkoztatta.
1943-tól Tihanyban töltötte a nyarakat, a pannon táj atmoszférája, lágy formái erősen hatottak rajzainak és szobrainak hangulatára, sőt azok anyagára is. Először rézdomborításokat, bronzreliefeket, majd kőszobrokat készített, később szobrait bazaltba vagy márványba faragta. A világháborúban győri és tihanyi otthona is elpusztult. 1945-ben Budapestre költözött, 1946-tól tanár lett az Iparművészeti Főiskolán, ahol többek között Schrammel Imre is a tanítványai közé tartozott.
Ettől az évtől kezdve rendszeres illusztrátori megbízásokat kapott Illés Endrétől, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójától. Rézkarcaival és rajzaival több száz könyvet illusztrált (köztük Ady Endre, Babits Mihály, Arany János és Illyés Gyula köteteit).
A hivatalos kultúrpolitika csak 1965-ös, nagy sikerű tihanyi kiállítása után enyhült meg iránta. 1966-ban a Velencei Biennálén szerepeltek bronz domborművei: a Feminin, masculin forma, a Sibylla, a Tükröződő napkorong és a Vénusz kagylója. Az 1970-es években bejárta Európát, 1981–86 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanított.
Kései korszakát a monumentális, tömbszerű formálás, az archaikus formanyelv modern továbbfejlesztése jellemezte.
Mestereinek Leonardót, Rembrandtot, Rodint, Degast és Picassót vallotta. Köztéren álló művei: Barabás Miklós (Margitsziget), (Balatonfüred), Anya gyermekével (Budapest, ORFI), a 0 kilométerkő (Budapest), Bartók (Zalaegerszeg), Janus Pannonius (Pécs), Hajnal (Balatonalmádi), Egry József szobra és síremléke (Badacsonytomaj), Bartók Béla farkasréti síremléke.
A Lánchíd budai hídfőjénél levő 0 kilométerkő legfeltűnőbb vonása a karakterizált középvonal, amely Borsos más jelentős munkáinak is „védjegye”. A Gottsegen György Kardiológiai Intézet előtt, fehérmárvány-talapzaton álló A szív című szobra önéletrajzi ihletésű, 1973-as szívműtétéből felépült, de betegsége miatt a kőszobrászatról le kellett mondania.
Éremművészettel 1947-től foglalkozott,
Érmeinek száma meghaladja a négyszázat. A műfaj egyik 20. századi megújítójának tekintik.
Grafikái több albumban (Borsos Miklós rajzai, 1985; Borsos Miklós üzenete, 1994) jelentek meg. Babits Mihály Jónás könyve című poémáját nemcsak illusztrálta, de kézzel le is írta, e kötete 1974-ben jelent meg.
1973-ban a Magyar Nemzeti Galériában nagyszabású életműtárlata, 1979-ben a Győr városának adományozott műveiből állandó kiállítás nyílt a Rómer Flóris Múzeumban. Abban az évben a város díszpolgárává avatták. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett kiállításon mutatták be illusztrációit, a tárlat anyagát a könyvtárnak adományozta. Számos alkotása található a Magyar Nemzeti Galériában is.
Rengeteget olvasott, művészi hitvallását maga is megfogalmazta két önéletrajzi írásában, amelyek Visszanéztem félutamból és A toronyból címmel jelentek meg. A zene szintén nagy szerepet játszott életében, szívesen hegedült, ez ihletként is szolgált az alkotáshoz.
Munkásságának elismeréseként 1954-ben Munkácsy-, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1967-ben érdemes, 1972-ben kiváló művész lett. 1959-ben Carrara város szobrászati díját, valamint 1977-ben az első Országos Érembiennále nagydíját, a Ferenczy Béni-díjat is átvehette.
A modern magyar szobrászat klasszikus mestere, aki korai festészeti kísérleteit követően
1990. január 27-én, 84 éves korában hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Életre szóló társa volt felesége, Kéry Ilona, akivel sokat időztek újjáépített tihanyi házukban, kertjükben (amelyről könyv is íródott) a növények és szobrok harmonikus világát hozták létre. Közös életük utolsó évtizedét Úri utcai lakásukban töltötték. Felesége végakarata szerint otthonukból emléklakást alakítottak ki, amely állandó kiállításnak és egyéb kulturális programoknak ad otthont.
Születésének 120. évfordulója alkalmából idén májusban Időtlen harmónia címmel ritkán látható műveiből tartottak kiállítást a Koller Galériában.
