naptár
Szeptember 12-én történt
„A színház egyéni műfaj, de a saját teljesítményünkhöz kell a közösségi munka. Mindez pedig valamilyen szinten összeköt minket, de otthon is kell dolgozni, nem csak a színházban. Ha bennem nincs irigység, inkább támogatom, emelem a másikat, akkor szárnyalok én is. Ha lenyomom, akkor süllyedek” – fogalmazta a ma 64. születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színművész, Szabó Sipos Barnabás, akit többek között az Arany János Színház és a Győri Nemzeti Színház előadásaiban, illetve a 129 és a Radics Béla, a megátkozott gitáros című filmekben láthattunk.
Szeptember 11-én történt
„Alapelvárás, hogy minél emberibben és mélyebben közelítsem meg azt a személyiséget, azt a figurát, akit nekem játszanom kell aznap este. És kutya kötelességem akár nehéz, akár könnyű ebbe belemászni” – fogalmazta a ma negyvenötödik születésnapját ünneplő Bánfalvi Eszter színésznő, akit többek között az Új Színház, a Centrál Színház, a Merlin Színház, a Nemzeti Színház és a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásaiban, illetve a Poligamy, az Isztambul, a Magasmentés, a Senki szigete és A zöld sárkány gyermekei című filmekben láthattunk.
Szeptember 10-én történt
„A mindent együtt egyszerre érzés, a kozmoszt megölelni, karjaimban tarthatni volt mindenkor a dolgozást megindító érzésem. Ennek kifejezését keresem szüntelen” – fogalmazta az 1953. szeptember 10-én elhunyt Kossuth-díjas festőművész, Berény Róbert. A 20. századi magyar képzőművészet egyik meghatározó, avantgárd szemléletű alakja 1911-ben csatlakozott a Nyolcak csoportjához, majd a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a művészeti életben. 1919 után Németországba emigrált, hazatérése után pedig a nagybányai hagyományokhoz közeledett a festészete.
Szeptember 9-én történt
„A klasszikus zene számomra az életem tartalma, az életem minőségének meghatározó eleme. A zenét a legmagasabb fokon álló művészetnek tartom – bocsásson meg nekem mindenki, én zenész vagyok. A zenének van egy nem verbális dimenziója, ami sem szavakkal, sem képekkel nem adható vissza” – fogalmazta egy interjúban a ma hetvenhetedik születésnapját ünneplő Kossuth- és Prima Primissima díjas karmester, Fischer Ádám, aki jelenleg is rendszeres vendégkarmestere a világ számos neves operaházának, illetve visszatérő vendége a nemzetközi hírű fesztiváloknak.
Szeptember 8-án történt
„A közönség furcsa szerzet. Kiszámíthatatlan. Gyakran a legbonyolultabb kapcsolatokat is megérti, míg máskor a közhelyek igazságát sem fogja fel” – fogalmazta az 1922. szeptember 8-án született – és 1988-ban elhunyt – kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, Tomanek Nándor, akit többek között a Pécsi Nemzeti Színház és a Vígszínház előadásaiban láthattunk. A jellegzetes orgánumú, fanyar humorú és visszafogott játékstílusú művész első filmszerepét az 1960-ban készült Arc nélküli város, az utolsót az 1978-ban bemutatott A ménesgazda című filmben alakította.
Szeptember 7-én történt
„Egy színész akkor tud hiteles lenni a szerepeiben, ha van köze a közvetítendő érzelmekhez. Félreértés ne essék, nem kell gyilkosnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen szerepet eljátsszon az ember, de az indulattal vagy épp a dühvel valamiféle köszönőviszonyban kell lenni. Minden esetben igyekszem megkeresni a kapcsolatot és hiteles maradni” – fogalmazta a ma negyvenkilencedik születésnapját ünneplő Lengyel Tamás Jászai Mari-díjas színművész, akit többek között a Víkend, a Szenvedélyes nők, az Így vagy tökéletes és A pokol élővilága című filmekben láthattunk.
Szeptember 6-án történt
„A jól szerkesztett alárendelő összetett mondat azt kívánja meg, s arra tanít, hogy a jelenségeket lemérjük, fontosságukat s egymáshoz való viszonyukat megállapítsuk, a gondolatok kibontakozását, menetét értelmes rend szerint kövessük” – fogalmazta az 1904. szeptember 6-án született – és 1996-ban elhunyt – Széchenyi- és Herder-díjas író, költő, kritikus, műfordító, irodalomtörténész, Keresztury Dezső, akinek számos műve – monográfiája, verseskötete, esszéje, tanulmánya és visszaemlékezése – szabadon hozzáférhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Szeptember 5-én történt
„Csak az amatőröknek vannak kedvenc szerzőik, a profik mindig azt a szerzőt szeretik, akinek a művét éppen vezénylik” – állította az 1997. szeptember 5-én elhunyt harmincegyszeres Grammy-díjas karmester, zongoraművész és zeneigazgató, Solti György. A nemzetközileg Sir Georg Solti néven ismert művész többek között a müncheni és a frankfurti opera, illetve a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként szerzett hírnevet, kiváló hanglemezdirigens volt, és a zenekultúra területén végzett munkájáért II. Erzsébet királynő 1972-ben lovaggá ütötte.
Szeptember 4-én történt
„Egy filmforgatásban számomra az a gyönyörű, hogy olyat is meg tudok lépni, amit csak úgy magamért civilben nem tennék, de a filmért meg magáért a tehetségért megteszem. Ha tehetséget látok a rendezőben vagy a stábban, a csapatban, akkor azt érzem, hogy kutya kötelességem a maximumon felül teljesíteni. Számomra az a színészet, amikor meghaladom és kifacsarom magamat. Egy jól megcsinált jelenet után tudok csak elégedett lenni magammal” – fogalmazta egy interjúban a ma negyvenéves Jászai Mari-díjas és Európai filmdíjas színésznő, Borbély Alexandra.
Szeptember 3-án történt
2012. szeptember 3-án hunyt el Foky Ottó Balázs Béla- és Munkácsy Mihály-díjas animációsfilm-rendező, tervező-grafikus, a tárgyanimáció műfajának egyik hazai megteremtője. Legismertebb alkotásai közé tartozik a Makk Marci, a Varjúdombi mesék, A legkisebb ugrifüles, a Mirr-Murr, a kandúr, valamint a Misi mókus kalandjai, amelyek generációk gyermekkorának meghatározó meséi lettek. Reklámfilmek és televíziós produkciók készítésében is részt vett, többek között a Magyar Televízió legnépszerűbb TV Maci figurájának megtervezése is nevéhez fűződik.
Szeptember 2-án történt
„Nem lehet, hogy este héttől tízig az ember maga legyen a szerep, játszania se kelljen. De amikor az ember egy az egyben maga a szerep, az a néző számára is emlékezetes tud maradni, akkor eltűnik minden, akkor nem veszi észre, hogy színházban van. Ezek a pillanatok maguktól nem születnek meg, ezeket nagyon elő kell készíteni, és amikor ott van a helyzet, tudni kell vele élni. Mert amikor indiszponáltak vagyunk, akkor is létrejön az előadás, csak a csoda marad el” – fogalmaza a ma 69. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas színművész, Gáspár Tibor.
Szeptember 1-jén történt
„Nekem semmiből nincsen diplomám, sem színészetből, sem rendezésből, úgyhogy amolyan hályogkovács vagyok, autodidakta rendező, és mint ilyen, nincs kiforrott módszerem. Az jellemző, hogy rendelkező próbán felállítok egyfajta kreszt a színpadon, ami persze nem szentírás, ettől a későbbiekben el lehet térni. Szeretem nézni, ahogy egy színész magáévá teszi a szerepet, ahogy szépen lassan eggyé válik a karakterrel, és újabbnál újabb ötletek születnek” – fogalmazta a rendezésről egy interjúban a ma ötvenedik születésnapját ünneplő Simon Kornél színművész.
Augusztus 31-én történt
1928. augusztus 31-én született – és 2002-ben hunyt el – James Coburn Oscar-díjas amerikai filmszínész, a klasszikus hollywoodi akció- és westernfilmek egyik jellegzetes arca, aki pályafutása során több mint száz produkcióban szerepelt. James Coburn a hatvanas években vált ismertté, többek között A hét mesterlövész és A nagy szökés című filmekben, később pedig olyan alkotásokban szerepelt, mint a Maverick és a Bérgyilkosok. A legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat 1999-ben, az Affliction című filmben nyújtott alakításáért vehette át.
Augusztus 30-án történt
„A filmen kívüli világ nem érdemli meg, hogy túl sokat bíbelődjünk vele” – kimondva-kimondatlanul ez volt a 2017. augusztus 30-án elhunyt Makk Károly Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró életelve. A Nemzet Művésze és a Magyar Mozgókép Mestere címmel kitüntetett alkotónak olyan emlékezetes filmek fűződnek a nevéhez, mint a Szerelem, a Macskajáték, a Ház a sziklák alatt, a Fűre lépni szabad, a Rejtélyes viszonyok, a Vörös bestia, a Waterlooi győzelem, Az utolsó kézirat, az Így, ahogy vagytok, valamint az Egy hét Pesten és Budán.
Augusztus 29-én történt
„Régen tetszett, ha megismertek, megdicsértek, ma már inkább az foglalkoztat, hogy a magam értékrendjébe illő fontos dolgokat tegyek le az asztalra. A hitem is erre tanít. Örülök, ha örömet szerezhetek valakinek a játékommal, de nem ez hajt” – fogalmazta egy lapunknak adott interjúban a ma negyvenhetedik születésnapját ünneplő Mészáros Béla színművész, akit többek között a Katona József Színház előadásaiban, illetve a BÚÉK, a Seveled, a Pesti balhé, a Poligamy, a Halálkeringő, A feleségem története és a Borotvaélen táncolva című filmekben láthattunk.
Augusztus 28-án történt
Ma ünnepli hetvenkilencedik születésnapját Gothár Péter Kossuth-díjas rendező, díszlet- és jelmeztervező. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotó első játékfilmje, az Ajándék ez a nap 1979-ben készült és a Velencei Filmfesztiválon elnyerte az első filmeknek járó Arany Oroszlánt, majd az 1956 utáni Magyarország világát egy kamasz szemszögéből bemutató Megáll az idő című alkotása is bevonult a magyar filmtörténetbe. További jelentős filmjei az Idő van, a Tiszta Amerika, a Melodráma, A részleg, a Haggyállógva Vászka, a Paszport és a Magyar szépség.