Würtz Ádám
Május 13-án történt
„Rajzolok, tehát vagyok, mondhatom, mert mióta emlékezni tudok, mindig rajzoltam” – nyilatkozta az 1994. május 13-án elhunyt festőművész, grafikus és könyvillusztrátor, Würtz Ádám. A háromszoros Munkácsy Mihály-díjas művész elsősorban illusztrátorként, könyvekhez készített grafikáiról, linómetszeteiről és rézkarcairól volt ismert, de élete utolsó éveiben festészettel is foglalkozott. Művei olyan rangos közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint a szentpétervári Ermitázs, a moszkvai Puskin Múzeum vagy a Magyar Nemzeti Galéria.
Június 2-án történt
1941-ben ezen a napon született Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, a vatikáni Magyarok Nagyasszonya-kápolna kő domborműveinek készítője. A hetvenes évek közepéig elsősorban a pop-art stílus inspirálta; később a hagyományos magyar fafaragáshoz nyúlt vissza.
Május 13-án történt
„Művészi tevékenységének kiemelkedő eseménye: Latinovits Zoltánt fölfedezte, kirúgta, újra fölfedezte, újra kirúgta, a heves lábmozgástól isiászt kapott, melyet felesége, Szemere Vera (l. ott) forró fazékfedővel sikeresen tud elmulasztani.” Így örökíti meg egyik egypercesében Örkény István az ezen a napon született Várkonyi Zoltánt, a magyar regények filmadaptációinak nagymesterét, A kőszívű ember fiai, az Egri csillagok és megannyi klasszikus rendezőjét.
Rajzolok, tehát vagyok
Harminc éve, 1994. május 13-án halt meg Würtz Ádám Munkácsy Mihály-díjas grafikus, illusztrátor, aki kreatív és képzeletgazdag alkotásaival új színt hozott a gyerekkönyvek világába. Szülővárosa emlékkiállítással emlékezik meg az idei évfordulóról.