Harminc éve, 1994. május 13-án halt meg Würtz Ádám Munkácsy Mihály-díjas grafikus, illusztrátor, aki kreatív és képzeletgazdag alkotásaival új színt hozott a gyerekkönyvek világába. Szülővárosa emlékkiállítással emlékezik meg az idei évfordulóról.

Würtz Ádám fortepan.jpg
Würtz Ádám grafikus budapesti otthonában 1972-ben. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Würtz Ádám 1927. június 2-án született a Tolna vármegyei Tamásiban. Szülőfaluját egész életében nosztalgiával emlegette, rusztikus, folklorisztikus hagyományait munkáiban őrizte meg. Temes megyéből kivándorolt nagyapja a New York-i Metropolitan Operánál dolgozott kosztümszabóként, és csak az első világháború után telepedett vissza Magyarországra. Születésekor a család már földműveléssel foglalkozott, igaz, csak néhány holdon. Ádám szülei hat gyermeke közül a harmadik volt. Korán kibontakozó tehetségét kamaszkori tájképeinek levelezőlap-másolatai őrzik. „Rajzolok, tehát vagyok, mondhatom, mert mióta emlékezni tudok, mindig rajzoltam” – nyilatkozta egyszer.

Szerény körülményeik miatt szülei nem tudták taníttatni, így a helyi nyomdában dolgozott, emellett folytatta a rajzolást, sőt ólommetszeteket is készített. 1946-ban titokban portrékat és tollrajzokat küldött a budapesti Derkovits Kollégiumba, ahová fel is vették. Itt szobrászatot, rajzot, művészet- és zenetörténetet, illetve irodalmat tanulhatott. A szakérettségit követően 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola növendéke lett – mestere Pór Bertalan, Bortnyik Sándor, Hincz Gyula és Koffán Károly volt.

1953-ban fejezte be a főiskolát, ezután a dunaújvárosi művésztelepen az ottani építkezésekről készített rézkarcsorozatot. Később külföldi tanulmányutat tett több európai országban, valamint Kínában. A hetvenes évek végén egy ideig az Egyesült Államokban élt és alkotott.

1945-től jelentek meg művei kiállításokon, amelyeknek később szinte állandó résztvevője lett itthon és külföldön egyaránt. Először 1958-ban a brüsszeli világkiállításon és a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetében volt egyéni tárlata, majd többek között Debrecenben, Miskolcon, Orosházán, továbbá külföldön Berlinben, Bécsben, Bolognában, Frankfurtban, Krakkóban, Montrealban, New Yorkban, Prágában és Tokióban.

Elsősorban illusztrátorként, könyvekhez készített grafikáiról volt ismert. 1953-ban kapta első felkérését az Ifjúsági Könyvkiadótól Harriet Beecher Stowe Tamás bátyja kunyhója, illetve Mark Twain Tom Sawyer kalandjai és Huckleberry Finn című regényének illusztrálására. A könyvek megjelenését követően néhány hónap leforgása alatt a magyar könyvművészet élvonalába került, olyan neves grafikusokkal egy sorba, mint Heinzelmann Emma, Hincz Gyula, Reich Károly és Réber László. Az illusztrációk készítése szinte „életforma” lett számára. Addig szokatlan, új színt hozott a gyermekkönyvek világába: képei rendkívül nagy esztétikai értékkel bírnak, a gyermekeket pedig gondolkodásra késztetik.

Würtz Ádám Grafikus délutánja.jpg
Würtz Ádám: Grafikus délutánja (1965)

Bravúros rajzkészségű grafikusként kreativitását és képzelőerejét nemcsak részletgazdag könyvillusztrációin, hanem önálló grafikáin is kamatoztatta. Műveiben a folklórból merített mesés, balladisztikus elemek vegyülnek a klasszikus grafika hagyományaival, létrehozva egy csak rá jellemző, motívumgazdag, szürrealisztikus világot. Rajzokat, rézkarcokat, linóleummetszeteket, szitanyomatokat készített, életműve több mint hétszáz könyv grafikai illusztrációja, sok száz rézkarc, tengernyi rajz és táblakép. Közülük is kiemelkednek a József Attila és Shakespeare műveit illusztráló grafikái. Élete utolsó éveiben festészettel is foglalkozott, olajfestményeket és vegyes technikájú képeket készített, amelyeken a bizánci ikonokat és a magyar népművészetet egyaránt idéző vörös és kék árnyalatokat alkalmazta.

Munkásságát számos hazai és külföldi díjjal ismerték el, háromszor tüntették ki Munkácsy Mihály-díjjal (1957, 1966, 1970). 1959-ben elnyerte a bécsi Világifjúsági Találkozó, 1966-ban a luganói, 1968-ban a belgrádi biennálé kitüntetését. 1969-ben Londonban Bartók-opera-rézkarcaiért Az év legszebb naptára aranyéremmel ismerték el, 1971-ben megkapta a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját és a pozsonyi Nemzetközi Könyvillusztrációs Biennálé díját. 1986-ban érdemes művész lett, és kitüntették az IBBY-díjjal (ma Év gyermekkönyve díj) is.

A magyar grafika úgynevezett nagy nemzedékének tagja 67 évesen, 1994. május 13-án hunyt el Budapesten. Szentirmai Klára textilművésszel kötött házasságából három gyermeke született, akik ugyancsak a művészi pályát választották. Fia, a szintén grafikus ifj. Würtz Ádám 1996-ban apja emlékére alapítványt hozott létre. Nevét szülővárosában, Tamásiban általános iskola viseli, emléktábláját 2007-ben avatták fel egykori budapesti lakóházán. Művei nemcsak magán-, de olyan rangos közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint a frankfurti Klingspor Múzeum, a szentpétervári Ermitázs, a moszkvai Puskin Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria vagy a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtára.

Halálának harmincadik évfordulója alkalmából Tamásiban a DámPont Ökoturisztikai Látogatóközpontban emlékkiállítása nyílt május 11-én.