Tajgamese

Végy egy szibériai falut napjainkban, ahol egyébiránt éppen kihalófélben vannak a legősibb rokonaink, vagyis a manysik és a hantik. A rénszarvasokból élnek, ám a rénszarvasokat egyszercsak vérszívó farkasok támadják meg. A jámbor falusiak és pásztoraik nem képesek védekezni, így egy élő legendához fordulnak, Nyikolaj Szergejevicshez (Alekszander Basirov), aki állítólag sámánok leszármazottja. A gyakorló alkoholista Nyikolaj összeszűri a levet a falu legjobb nőjével, becsapja a pásztorokat, majd már hazafelé készülődik, amikor a helyi diszkóban leütik. Ettől hirtelen feltámad a lelkiismerete, rájön, hogy emberáldozat kell ide, és így egy körben rohanó szarvascsorda közepén szívrohamot kap. Levette a rontást a farkasokról, de belehalt.

 

A film szüzséje a vége felé szájbarágóssá válik, és valahogy túl hamar vágják el a történetet. Még húsz perc lazán beleférne, hiszen Tóth Tamás fantasztikus képeket mutat a nézőnek. A falusiak, akik állandóan legszebb ünneplőjükben láthatóak, meseszerű népek. Tóth az arcok nagy mestere, hosszan elidőzhetünk az öregek cserzett, szélvagdalta arcán, a szemekben csillanó vadságon vagy a furcsa szláv (vagy finnugor?) vonásokon. Az arcok árnyékai elváltoztatják a falusiakat, és mintha fura bálványok vagy ősi nomádok lennének, merev és titokzatos maszkká válnak.

 

Nemcsak a hosszú nagytotálok kényszerítik a nézőt, hogy meditáljon az idő hatalmán, hanem maga a film is éppen azt kívánja bemutatni, ahogy egy hagyományos közösség a XXI. században lassan feloldódik a fagyban és a modernitásban. A falu középpontja a "klub", ami valamikor templomnak épült, de ma közösségi ház, kocsma és diszkó is egyben. A film egyik legsokatmondóbb jelenetében az üres és kietlen "klubban" négy furcsa fiatal-öreg falusi körben állva táncol technozenére. A sámánivadék Nyikolajt ekkor ütik le, mintha valami titkos szertartásba avatkozna bele. Nyikolaj alakja egyszerre áll ellentétben a természettel: a farkasokkal és az emberekkel: a falusiakkal.

 

A film legnagyszerűbb ötlete, hogy miközben a farkasokról szólna, egyetlen farkas sem tűnik fel. Érezzük a jelenlétüket, látjuk az összemarcangolt áldozataikat, sőt, az egyik este még halljuk is a virrasztó Nyikolajjal, ahogy a falusiak lelőnek és utána szétvernek három farkast. De a néző - a film plakátjával ellentétben, mely egyetlen óriási farkasfej - nem láthatja a farkasokat. Talán egyetlen igazi farkas tűnik fel, Nyikolaj, aki mintha képes lenne farkassá változni maga is. Halála mintegy megtisztítja a gonosztól az állatokat, helyreáll a rend. Ha farkasból nem is, de szarvasból jócskán jut: Nyikoláj halálának jelenete úgy kezdődik, hogy egyedül áll szemben több száz rohanó szarvassal. Nem tapossák el, hanem körbefogják, és körülötte rohannak. Csodálatos és felemelő élmény, épp úgy, ahogy ez az egész film, a színes öregasszonyokkal, a tajga tágasságával és a természetfilmekből megszokott Végvári Tamás narrációjával elvarázsol, és hanti-manysi-rajongóvá tesz.