Bár Takács Dorina zenei pályafutása mindössze szűk öt éve indult, a fiatal dalszerzőnek nem kellett sok idő, hogy a legizgalmasabb hazai előadók között tartsák számon. 2020 márciusában a 777 című dalával alapozta meg későbbi sikerét: akkor még az elektronika és a magyar népzenei motívumkészletből építkező folk műfaji párosításából inkább előbbi dominált.
A zenei eszköztár kreatív használatával azonban már akkor kitűnt: a sound design-megoldásokhoz, a downtempo-lüktetéshez és a minimalista dalstruktúrához kivételes természetességgel sikerült hozzáigazítania a többszólamú, népi ihletésű éneket. (Érdekesség, hogy az „alapanyag” szövegét és dallamát Bartók Béla a 20. század elején jegyezte le az Ipolyságban.)
A folktronica útja
Ezt követően Дeva lépésről lépésre haladt a kísérletezés mezsgyéin (Hyacynth), kitérőt téve az angol nyelvű dalszerzés felé (Unglitched) is, mígnem 2022-ben kézhez kaptuk a Csillag című első nagylemezt.
Az időről időre szárba szökkenő – és néha már túltelítettnek tűnő – népdal-újraértelmezési kísérletek közül a lehengerlő énekkompozíciók (lásd-halld például a Libben című dalban) mellett a korábbi aránytartástól eltérő megoldások emelték ki az anyagot. A dalszerkezetek bonyolódtak, már fontosabb szerepet kaptak az akusztikus hangszerek, koncepciójában közelített az art pophoz is, a folk viszont érezhetően hangsúlyosabbá vált.
Így horgonyzott le a dalszerző a folktronica műfajánál, és vált annak egyik legfontosabb fiatal képviselőjévé az elmúlt három évben. Időközben elnyerte az Eurosonic Fesztivál Music Moves Europe díját, közreműködött a Kossuth-díjas népdalénekes Lovász Irén lemezén, mígnem elkészült második albumával, az Avarral is.
Tessék mondani, ez tényleg házi?
A dalsor két darabját már hallhattuk korábban (Odú, 11 – Két szál), egy-egy single-ként jelentek meg a tavalyi év folyamán. Ezeken felül még nyolc új szerzemény kapott helyet az Avaron, melyek részint saját dalok, részben pedig népdalfeldolgozások. Az anyagon hallható Zahár Fanni fuvolajátéka, de közreműködik még Gozlán Fatima, aki neyen (nádsíp) és derbukán (dob) zenél, Lantos Zoltán hegedűn játszik, a felvételeket pedig Takács Dorina otthoni stúdiójában vették fel.
Egy nagylemez esetében a felvételek minősége általában nem képezi részét az első benyomásnak. Csak sokadik alkalommal figyelünk fel rá (már ha egyáltalán van figyelmünk erre), kivéve, ha valami nagyon nagy hiányosságot észlelünk – vagy ritkábban akkor, ha valamilyen különleges megoldással találkozunk, ami általában az album alapötletének részét képezi.
Azaz: a felvételek minőségéről általában akkor alkotunk véleményt, ha nagy baj van, az egyszerűen jó minőséget pedig annyira alapértetődőnek vesszük, hogy említésre sem méltatjuk. Az Avar hangzása viszont annyira jól sikerült, hogy első hallgatásra valószínűleg nem is tudunk másra figyelmet fordítani. Persze, nem azt állítjuk, hogy otthoni körülmények között ne lehetne olyan technikai apparátust felállítani, amellyel ez a végeredmény elérhető – ugyanakkor kiemelendő, hogy ez nem pusztán eszközök kérdése.
Дeva tehetsége ezen a területen elvitathatatlan, minden dal minden részlete a helyén van. A sample-ök és szintetizátorhangzások mesteri használata már a korábbiakban is feltűnhetett a hallgatóknak, ahogyan az énekhanggal tett bravúrokról is ejtettünk már szót – az Avaron ezeken felül főleg a nádsíp hangkarakterével (például a Folyóban) és a zörejekkel, háttértextúrákkal művelt csodákat a dalszerző. (De ebben valószínűleg nagy segítség lehetett a kiadványt gondozó Move Gently Records vezetője, a Žagarból ismert és a lemezen is közreműködő Zságer Balázs is.)
Kísérteties népi dallamok, törzsi lüktetéssé váló gépdobok
Ha egy lépéssel távolabbról szemléljük az összképet, és a hangok szövetének vizsgálata mellett a tartalomban is hagyjuk magunkat elveszni, már a felütésben (Sárkány) megsejthetjük az album főbb koncepcionális elemeit. A spirituális körítés, a természeti képek sűrítése továbbra is megmaradt. Ugyanakkor, bár a Csillag sem volt az a klasszikusan „vidám” anyag,
Nem kifejezetten vészjósló az album egésze. Mégis az ősi(nek ható) dallamok és a népdalokból ismerős archetípusok, motívumok, fordulatok kísérteties elegyet alkotnak. Talán épp a folk és a modern zenei eszközök sajátos egymás mellé helyezése, összefonása az, ami ezt kiváltja: minél vastagabban szedettek a népi motívumok, annál több mélységet kapnak az elektronikus zenéből kölcsönzött fogások.
Szemléletes példa erre a 11 – Két szál című dal. A kortárs könnyűzenében lépten-nyomon előforduló pulzálás, a jól felismerhető elektronikus dobhangok kölcsönhatásba lépnek a gyermekdalként is aposztrofált Két szál pünkösdrózsa dallamvezetésével. A dobok gépi ritmusa törzsi lüktetéssé válik, a népi rigmus pedig fatalista szerelmi igézet alakját ölti ebben a környezetben.
Az emlegetett borzongató atmoszférában addig csak járulékosan kavargó melankólia a Hiába című szerzeménnyel fordul át meghatározó hangulati elemmé – egyben ez adja az album legjobb dalát is. A két erdélyi népdalból szőtt kompozíció a visszafelé lejátszott énekkel, a hullámzóan fel-felhangzó, kórusra emlékeztető vokális háttérszólamokkal, a zörejekkel és a dalközépi kiállás feszültségkeltésével kiemelkedő középpontját alkotja a dalsornak.
Az Avar egy biztos következő lépést jelent Дeva karrierjében: kockázatvállalás helyett inkább a dalszerző zenei világának részletesebb kimunkálását, a már előzőekben jól eltalált tematika továbbfűzését hallhatjuk.
Azaz nem a hangszerhasználat, a dalstruktúrák vagy épp a stílus szintjén érdemes újdonságot keresnünk benne, hanem főleg a hangulati regiszterekben: a Csillaghoz képest egységesebbnek, némileg komorabbnak, egyben komolyabbnak is mutatkozik az album. Ezzel az érzelmi finomhangolással pedig Takács Dorinának megint sikerült újabb rétegeit felfednie és egyedi keretbe helyeznie hangzó hagyatékunkat.
