A Tamási Áron Színház szilveszteri előadása a Hullámzó vőlegény Albu István rendezésében. Tamási Áron darabja egy különös leánykérés történetén keresztül művészet és megélhetés kérdéskörét járja körül.

Hullámzó vőlegény egy fiatal keramikus (esetünkben képkeretező), Bodrogi Antal kilátástalannak tűnő életébe enged betekintést, aki tehetséges, ám hiába járja a városokat tucatárujával, az anyagi csőd szélén áll, rengeteg embernek tartozik. Reménytelen helyzetében elfogad egy házassági ajánlatot, és egy számára ismeretlen, gazdag vénlányt készül feleségül venni, miközben valójában egy másik lány iránt vonzódik. Érzi, hogy értelmetlen az érdekházasság, és azzal is tisztában van, hogy értéktelen portékákat alkot a haszonszerzés reményében, mégsem lát más kiutat a helyzetéből. Vajon a jólét vagy a szerelem fogja meghatározni a további életét? Vajon lehet-e kompromisszumok nélkül élni?

Vajon meddig mehet szembe az ember a saját meggyőződésével, ízlésével a megélhetéséért?

„Valószínűleg minden rendezőnek van egy olyan környezete, amiben úgymond biztonságban érzi magát, olyan szerzők, témák, hangulatok, amelyeket már »kitalált«, amelyekhez jobban ért, legalábbis ezt gondolja magáról. Tamási Áron egyáltalán nem ilyen számomra, rendezőként még nem foglalkoztam vele. Azonban szeretem a váratlan helyzeteket, ilyenkor az embernek össze kell kapnia magát, kevésbé kiszámítható, hogy milyen lesz az előadás. Adódott egy ilyen lehetőség, hogy Tamásit rendezhetek a Tamási Áron Színházban a szerző születésének 125. évfordulóján, és nem hagyhattam ki. Hogy miért a Hullámzó vőlegény? Talán azért, mert egy művészről szól, az ő vergődéséről, megélhetési gondjairól, azokról az anyagi, intellektuális és érzelmi síkon létező értékekről, melyek engem is folyamatosan foglalkoztatnak” – vallotta Albu István rendező, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója az előadásról.

Főszereplők: Kónya-Ütő Bence, Pálffy Tibor, Vass Zsuzsanna, Erdei Gábor, Derzsi Dezső, Benedek Ágnes, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Szakács László.

További részletek itt.

Fotók: Barabás Zsolt