Mivel fennáll az eshetősége annak, hogy néhányan felületesen ítélkezve, vagy puszta félreértés okán művészeti produktumként tekinthetnek a Gyávák és hősök című mozidarabra, sietnünk kell elöljáróban világossá tenni, hogy Robert Redford új filmje valójában oktató-nevelő szándékú mozgóképes előadás. E tény leszögezése annál is fontosabb, mert ezt tudomásul véve immáron senki sem ítéli majd a film szájbarágós didaxisát művészi fogyatkozásnak, hanem éppen ellenkezőleg, pedagógiai erénynek, ami méltó is Amerikához, a multimédiás távoktatás egyik fellegvárához.
Oktatásról lévén szó, a három szálon futó cselekmény letisztult iskoladráma jellege szintúgy dicsérettel említhető. Egy törtető és hipokrita republikánus szenátor a sajtó álnok megtévesztésére tör, hős amerikai kiskatonák pusztulnak el a rövidlátó politikusok miatt, s egy tehetséges, ám lusta diák - professzora által meggyőzetve - ráébred az állampolgári felelősség nemes kötelmére. A mű hazafiassága szavatolt, a levonandó tanulság pedig a napnál is világosabb: vegyél részt tevékenyen a közéletben, ne bízz a politikusokban, és főleg sose szavazz a republikánus héjákra! "Washington egy mocsár, amely a maláriát politikára cserélte" - hangzik a cinikus amerikai szállóige, és Redford (aki, ne feledjük, a korábbiakban már felgöngyölítette a Watergate-botrányt) ugyancsak valami egészen hasonlóra tanít. Méghozzá nem középiskolás fokon, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy önmagára a bölcs egyetemi professzor szerepét osztotta. Tanáros fellépése olyannyira hiteles, hogy szinte várjuk, ugyan mikor ülteti már szét a nézőtéren egymással sustorgó fegyelmezetlen jegytulajdonosokat? De az sem okozna különösebb meglepetést, ha hirtelen felelésre szólítaná az utolsó sorban rejtőzködő nézők valamelyikét: Kelemen fiam, te is megértetted az anyagot?
A tananyag elsajátításában amúgy két világsztár is a segítségünkre siet: Meryl Streep és Tom Cruise. Ők ketten adják le azt a tézisfelmondó párjelenetet, amelyben a feltörekvő hazudós szenátor és a sokat tapasztalt sajtómunkás a 2001. szeptember 11-ét követő
amerikai stratégia helyességét és jövőbeni kilátásait vitatja. Színészi játékuk merőben illusztratív jellegű, ám amíg Tom Cruise gond nélkül képes simlis kispályásnak hatni, Meryl Streep - Az ördög Pradát visel lubickolása után - ezúttal látványosan szenved a fiatalkori ideáljait őrző, s a manipulációval megbékélni képtelen élpublicista papírmasé szerepében. Látunk még aztán afroamerikai és latino kiskatonákat elvérezni a csaták mezején, műtermi hóesést kanavászra festett hegyi tájjal, röpke hírműsor-paródiát, s a filmtörténet talán legrosszabb fotómontázsait.
