Cullberg Balett a Táncfórumon

Színpad

A Riksteatern, a Svéd Nemzeti Utazó Társulat részeként működő Cullberg Balett immár öt évtizede a modern táncművészet egyik vezető társulata. Több mint negyven országban aratott már sikert, nemzetközi turnéi alkalmával hazája utazó nagyköveteként a svéd kultúra legjavát Európa, Ázsia, Ausztrália és Amerika közönségével is megismertette. Az elmúlt tíz évben előadásainak mintegy a felét Svédországban tartotta, és ott jelentős szerepet játszott abban, hogy a svéd táncművészet országos népszerűségre tett szert.
 

cullbergbalett_1_emptyhouse_byurbanjoren.jpg
Empty House
 
Az együttes április 17-én és 18-án Empty House, Negro con Flores és Walking Mad című koreográfiájával mutatkozik be a Művészetek Palotájában. A Lajkó Félix zenéjére készült 35 perces "Üres ház" elegáns, egy, két, vagy több személyre írt szabad, gyors tanulmányokat magában foglaló körkörös kompozíció. A mű koreográfiáját, díszleteit és jelmezeit jegyző Johan Inger, a Cullberg Balett művészeti igazgatója az élet erőteljes és gazdagon színezett jelenségeit úgy mutatja be, mint amik egyre távolodóban, nekünk hátukat mutatva is folytatódnak - jegyzi meg az Expressen kritikája.
 

cullbergbalett_2_negroconflore_byurbanjoren.jpg
Negro con Flores
 
A Negro con Flores a sötétség és a fény, a komolyság és könnyedség között húzódó tájon játszódik. Számos érzelmen keresztül vezet az út, a cél a megszabadulás, a továbblépés. Ezzel a darabbal Inger megpróbált elszakadni a tőle megszokott mintáktól és új utakat keresett. "Egy álmokból szőtt valóság árnyékvilága ez, melyben a vágy, az árulás és a veszteség a villámok fényében jelenik csak meg" - írja a Svenska Dagbladet a darabról.
 

cullbergbalett_3_walkingmad_byurbanjoren.jpg
Walking Mad
 
A Walking Mad 2001-ben született, a Holland Táncszínház számára. A Ravel Bolerójának dallamára komponált drámai kaland három nő, és az ő saját magukkal és az életükbe belépő férfiakkal való kapcsolatainak története. A darab hangneme vidám, de mondanivalója komoly. 2001-ben a Walking Mad elnyerte a holland Lucas Hoving-díjat, majd 2004-ben az olasz Danza & Danza táncművészeti magazin tüntette ki a legjobb olaszországi előadásnak járó elismeréssel. 
 
Korábban: