A Budapesti Kortárstánc Főiskola műhelyéből származik a mai magyar kortárstánc legfiatalabb tagjának ígéretes, emlékezetes produkciója, amely nem csupán alkotója kompozíciós készségét, de érzékenységét, érzékeny értelmét is bizonyítja.
Sylvia Plath kultuszregénye tudomásom szerint Magyarországon még soha, egyetlen koreográfust sem ihletett alkotásra. Hadi Júlia e felkavaró, nagyszerű alkotásból - mely Plath harmincadik életévében, nem sokkal öngyilkossága előtt jelent meg - alkotott figyelemre méltó, erős iramú produkciót.
Az Üvegbura nem a regény összetett, bonyolult cselekményét próbálja színre erőszakolni: koreográfusa - táncosok-zenészek komoly, összesen huszonegy fős apparátusát tehetséggel mozgatva - a szöveg keltette érzetekből indul ki, s a mában bontja ki a nálánál csak néhány évvel fiatalabb főszereplő, a tizenkilenc éves Esther Greenwood történetét, közegét, gondolatait. Valóság és víziók, gyengédség és brutalitás képeit sorolja egymás után: nem pusztán megértve, átérezve, de újrateremtve a regény világát. A fiatal, debütáló koreográfus - ki ilyen formátumú műhöz először fogott - valóban oroszlánkörmeit mutatja. Erős atmoszférateremtő képessége, izgalmas képei, eredeti megoldásai, az élőzene használatának tehetsége jellemzik munkáját. Hadi Júlia játéka egy negyvenöt éve keletkezett regény világába kalauzol - annak szerzőjéhez méltó szellemmel, ám a mában gázolva. Játékának sikeréhez, sikerültségéhez pedig messzemenően hozzájárul előadóinak - a koreográfus növendéktársainak, az iskola "holdudvarának" - elragadó, remekül együttdolgozó, alázatos csapata, mely e produkcióban kifejezetten társulati képet mutat. (Halász Tamás)
