Három év az átlagéletkor a MÜPA Üvegtermében, persze, szülők és nagyszülők is vannak jócskán, de a főszereplők most mégis az apróságok. A Kicsinyek zenés délelőttjei-sorozatban futó Diót-törőre érkezők között nagy a kavarodás, a gyerekek ellepik a színpadot, és boldogan ugrálnak, míg a szülők a helyüket keresik, és közben fönt, az Üvegterem feletti folyosón szintén egyre több gyerekarc lapul az üveghez, madártávlatból kukucskálva az eseményeket.
Pozitív tendencia, hogy divat lett mostanában a beavató előadás, gombamód szaporodnak a lehetőségek, melyeken kisebbeket-nagyobbakat bevonva, mesélve-magyarázva lehet megismertetni a fiatal közönséget a tánccal, a balettől a kortárs irányzatokig. A Trafó pár éve a középiskolásokra specializálódott, ugyanezt a korosztályt várják a Szegedi Kortárs Balett beavató előadásai is, a Nemzeti Táncszínház a fiatalabbakra épít néhány hónapja indult beavató-színházi sorozatában, a Kolibriben pedig ott az egy-három éves korosztálynak szóló Glitterbird. A MÜPA és a Táncművészeti Főiskolások Csajkovszkij: Diótörőjére épülő, játékos, ismeretterjesztő balett-matinéjának célközönsége óvodáskorú - ennek oka (azon túl, hogy minden három éves kislány hercegnő akar lenni), nyilván az utánpótlás-toborzásban is keresendő. Többször is előkerül az előadás alatt, hogy a táncosképzés iránt érdeklődő szülőket gyerekeikkel együtt várják az előadás után egy rövid tájékoztató beszélgetésre, hiszen a balett-előkészítő tanfolyamok már hét éves kortól indulnak az intézményben, (pótfelvételi január 23-án - hátha valaki éppen itt fut bele ebbe az információba).
A moderátor, Lukácsházi Győző informatív és kellemes, bár néha vicces, hogy nem veszi figyelembe, hogy pár éves gyerekekkel beszél: persze, nem a gügyögést hiányolom, hanem az empátiát, néha kicsit hosszabbra nyúlik a szüzsé elbeszélése a kelleténél, a Diótörőben sok a csavar, és a karácsonyfát sem olyan könnyű odaképzelni díszletként háromévesen, kiváltképp a "Használd a képzelőerőd!"-bíztatásra. "Gyerekek, látjátok már a karácsonyfát?" "Neeeeeem!"
Ami viszont jó, hogy a kiskorú nézők aktívak lehetnek, még a zeneszerzőt is majdnem kitalálják: "Csankovszki, Csankovszki!"- kiáltások jönnek egy sarokból: a jó válaszokért csoki jár. Kis előzetes közvélemény-kutatás következik, vajon hányan látták a Diótörőt a közönség soraiból: néhányan felteszik a kezüket.
Aztán csak a közepébe vágunk, beröppen a virtuális karácsonyfa mellé a kamaszkorú anya és apa - a bécsi szerződését zsebében tudó Csokán Vivien és a ragyogó mosolyú Csuja Gergő - cseppet megszeppent, matrózblúzos fiúk, és fodrokba bugyolált lánykák kíséretében, akik között azért olyan dörzsölt profik is vannak, mint például a többszörösen díjazott Palkovics Tíria. Előkerül a Harlequin báb is Bolla Dániel mókás megszemélyesítésében, Kerekes Soma fáradhatatlanul menetelő, lendületes kadétját is szeretik a gyerekek, ugyanő a Kínai táncban azt mutatja be partnerével, Szilágyi Tamarával, hogy némán, zene nélkül is lehet tartani a ritmust. Meglepő, a gyerekközönség soraiból ketten is akadnak, akik tudják, mit jelent a kadét szó: meg is kapják a csokijukat. Lukácsházi Győző mindent aprólékosan górcső alá vesz, és felhívja a mini nézők figyelmét az aprócska balerinakontyoktól kezdve a csillogó ruhákon és a megszámolhatatlanul sok alsószoknyán keresztül a spicc-cipőig. A gyerekeket többnyire aktívan be is vonja a balettel való ismerkedésbe, egy négy év körüli, huncut és harcias kisfiú peckesen sétálhat egy kört az egyik légies, spiccelő táncosnővel, míg egy két év körüli kislányt az a megtiszteltetés ér, hogy a mosolygós, és némiképp meghatódottnak tűnő, "herceg" kapja a karjába.
Látunk még egy kacér kislány- és egy méltóságteljes kisfiú-verziót a taps megköszönésére: ez lesz az egyik legnépszerűbb mozdulatsor. Ezt gyakorolják majd előadás végén serényen az üresen maradt színpadon a picik, anyukájuk által átéléssel előjátszva.
