Rómeó és Júlia Jeruzsálemben

Markó Iván 1991 és 1994 között a zenészeket és táncosokat képző jeruzsálemi Rubin Akadémia vendégprofesszoraként dolgozott. Az itt tapasztalt hangulatokból több munkájában építkezett: ekkor készítette el a Siratófalak című magyar-izraeli koprodukcióban készült, több díjjal elismert táncfilmet is. A Jeruzsálemben élők között feszülő ellentétek és a mégis mindig kiütköző hasonlóságaik indították arra, hogy a shakespeare-i örök történetet ebbe a környezetbe helyezze át.

"Isten jelenléte, erő és szépség sugárzik a városból, és szeretet, ami a kövekből, az olajfákból, a virágok illatából, a színekből, a csillagok közelségéből árad. Csukott szemmel is láttam a fejemben ezt a világot, amelyet szerettem volna megfogalmazni, és amelyben végülis három évig éltem." (Markó Iván)

 

A zenei anyag a Markó által Jeruzsálemben gyűjtött tradicionális arab és zsidó forrásokból, valamint Jávori Ferenc (Budapest Klezmer Band) által klezmer-zenei ihletésre írt darabokból áll. Jávori az európai zsidó zenei élet egyik meghatározó zeneszerzője: a legkülönbözőbb produkciók és művészi kezdeményezések számára írt már szerzeményeket. A zsidó zene szeretete és népszerűsítése iránti elkötelezettsége folyamatos megújulásra készteti, valamint inspirálja a szokatlan és éppen ezért mindig izgalmas feladatokra. Így vágott bele a Markóval közös munkába is: ketten dolgozták fel a már rendelkezésre álló anyagokat, és szorosan együttműködtek a darab mintegy felét kitevő eredeti zene létrehozásán is. 

 

A szólisták mindegyike a Magyar Fesztivál Balett tagja. Nyári Gábor (Rómeó) a Győri Balett Művészeti Szakközépiskolából került a társulatba, 1996 óta közreműködött az együttes szinte minden produkciójában. Felesége, a Júliát táncoló Misáczi Mónika (Júlia) a Táncművészeti Főiskolán végzett, és 2000-ben csatlakozott a Magyar Fesztivál Baletthez.  

 

Markó a zsidó és palesztin nép közötti ellentétet használja fel a két fiatal szerelmes családi hátteréül. Rómeó az izraeli, Júlia a palesztin család sarja, s ahogyan az eredeti tragédiában is íródott, megismerkedésük után egyikük sem tud uralkodni érzelmein. A piactéren történik meg az első találkozásuk, majd a báljelenetben kerülnek közelebb egymáshoz. Júlia hálószobájában folytatódik az előadás, előbb Júlia anyjával (Loósz Krisztina), majd a Rómeóval előadott kettőssel. Az emberi esendőség, a tolerancia kerekedik felül a rabbi tetteiben, aki addigi elveit feladva Rómeó kérésére összeesketi a szerelmeseket. A rabbi szerepére nem táncost, hanem prózai színészt kért fel Markó: Verebes Istvánban találta meg azt a hitelességet, amelyet elképzelései szerint a figura megkívánt. Így Verebes számára személyre szabott koreográfia készült, ő pedig a szerep kedvéért óriási lelkesedéssel és alázattal sajátította el Markó instrukciói alapján a táncos léthez szükséges alapokat, a bemelegítés és a balett gyakorlásához elvégzendő egyszerűbb mozdulatokat.

 

Mercutio szerepe Házi Tamásnak, Tybalté Issovits Istvánnak jutott, mindketten erőteljes pillanatokkal segítik az előadást. Issovits az Állami Balettintézet és a Madách Színház után került a Magyar Fesztivál Balett társulatába, s szintén régóta dolgozik Markóval. Az utóbbi években mindketten fontos szereplői az együttes produkcióinak.    

 

Az előadás végén Rómeó és Júlia egy víziószerű jelenetben feltámad, hogy tanúja legyen a két háborgó család összebékítésének: a zárójelenetben a koreográfus-rendező Markó Iván is színpadra lép.

 

A jeruzsálemi atmoszféra a fiatalok kapcsolatában nagyon jelentős hangsúlyt kap. Díszletként egy hatalmas, mozgó sátor szolgál, ameéy néhol szinte simogat, máskor pedig elzár: az ábrázolt helyszínektől függően különböző dramaturgiai funkcióknak felel meg. Székely László díszlettervező - aki Imre Zoltán, Juronics Tamás, Király Attila és Markó Iván számos korábbi munkáinál is igen hatásos, mégis a koreográfia szabadságát és elsőbbségét tiszteletben tartó színpadképet komponált - a zene és a történet pergését, lendületét, dinamikáját fokozta tovább ezzel a megoldással.

 

A táncdráma mozgásvilága a klasszikus bázison alapszik, de kivételes hangsúlyt kapott benne a folklór, a táncszínházi elemek pedig tovább színesítik a koreográfiát. A feszültségtől vibráló részek egymásutánja - beleértve a tökéletes csendben zajló pillanatokat is - minden előadáson a közönség rendkívüli koncentrációját követeli ki magának.  

 

A Magyar Fesztivál Balett társulata tizenkét éve működik Markó Iván vezetése alatt. Markó Jeruzsálem mellett Bécsben, Párizsban és Sydneyben is működött koreográfusként, de a legnagyobb hatással a Maurice Béjart brüsszeli társulatánál eltöltött évek (1972-1979) voltak rá. A Győri Balett 1979-es alapítása után a Magyar Fesztivál Balett a második, általa létrehozott hazai társulat. Jellemzően olyan produkciókat mutatnak be (A dzsungel, Menyegző, Bolero, József és testvérei, A bosszú, Romantiáda, Siratófalak), amelyben a klasszikus balett és zene mellett valamely népcsoport (balkáni, arab, zsidó, egyiptomi vagy akár dél-amerikai) sajátos kultúrájának művészi elemeit is van lehetőségük megjeleníteni. Az itthoni közönségsikerek után - leggyakrabban a Nemzeti Táncszínházban láthatóak előadásaik - a társulat már számos országban lépett föl: Ausztriában, Franciaországban, Mexikóban, Németországban és Portugáliában. Nemrégiben Giuseppe Verdi halálának 100. évfordulójára az Olasz Kultúrintézettel közösen bemutatott Viva Verdi! című koreográfiával járták be Olaszországot. Ebben az előadásban a társulat balettiskolájának növendékei is bemutatkozhattak.  

 

A mester fő céljának tartja átadni a fiataloknak azt a tudást, amellyel a kivételesen nagy fizikai és lelki energiákat kívánó művészi pálya sokáig folytatható. A markói idea szerint megfelelő koncentrációval és munkával a táncos élete végéig kamatoztathatja tehetségét a színpadon. A közös munka fontos összetevőjének tartja, hogy a fiatalok nyitottsága és lázadása folyamatos kihívást jelent önazonosságunk fenntartásához.