A MU Színház a Harmadik Újbuda Jazz Fesztiválon Szabados György, az improvizatív etno-jazz mestere előtt tisztelegve, különleges programmal várja a zeneszerető közönséget. A nyitónapon Az események titkos története (1956 zenei emléke) hangzik el, másnap Szabados György szóló zongorakoncertet ad, majd a Vígh András-Szelevényi Ákos-Márkos Albert trió játszik, végül pedig a MAKUZ zenekar zárja a három napos ünnepet.
Szabados György ihlető hatással volt több koreográfusra is, Nagy József Jel Színházának táncoperát szerzett (A kormányzó halála), de rajta kívül komponált Markó Iván társulatának, a Győri Balettnek (A szarvassá vált fiak) és Horváth Csabának is (Duhaj, Szép csendesen, Szarvashajnal). Így hát nem meglepő, hogy 6-án, a fesztivál nyitónapján Nagy József is fellép, akivel hosszú szakmai és baráti kötelék fűzi össze a zeneszerzőt, mely a magyarkanaizsai dzsesszfesztiváltól egészen Avignonig ível.
A két művész egymás iránti kölcsönös tiszteletét bizonyítja az is, hogy a zeneszerző 2003-ban, a Magyar Művészetért díj átadásakor a következő szeretetteljes szavakkal méltatta Nagy Józsefet:
"Josef Nadj táncművészetében megoldott egy eleddig lehetetlennek tűnt feladatot, megalkotott egy élő hidat, ahonnan a Csendes-óceántól az Atlantiig látni, s az Adriától a Balti tengerig és tovább. Látszólag mozgásművészetben, látszólag táncban és színi artisztikumban. Valójában egy vízióban, látomásban, a festészet, a szobrászat, az élmény és a mozgás kinetikus egyidejűségében, szellemies szinkronicitásában. Egyfajta álomvilágot vetít elénk, ahol minden szabad, s mégis minden pontos, minden megnyilatkozó és mégis rendezett. Humor és sírás. Talmi és szimbolikum. Rongy és szerkezet. Kikívánkozás odabentről. És vágy küntről, hogy benne lehessünk.
Táncszínháza akrobatikus és teljes, mint a Pekingi Opera, improvizatív, mint a mediterrán buffó. Szellemes, mint a francia regény, film és zene. És zeneies. Mint a Tisza-menti fák és szikesek szélfútta reszkető fűcsomói. Magyar világ. De mindig a halál lapul, a végzet sompolyog mégis, az elrendelés munkál, a gyermek játszik és ámul a titkos látomásoknak a mélyén, alig észrevehetően, az élet gabalyába szerelmesedve." (Laudatio Nagy Józsefről)
"Josef Nadj táncművészetében megoldott egy eleddig lehetetlennek tűnt feladatot, megalkotott egy élő hidat, ahonnan a Csendes-óceántól az Atlantiig látni, s az Adriától a Balti tengerig és tovább. Látszólag mozgásművészetben, látszólag táncban és színi artisztikumban. Valójában egy vízióban, látomásban, a festészet, a szobrászat, az élmény és a mozgás kinetikus egyidejűségében, szellemies szinkronicitásában. Egyfajta álomvilágot vetít elénk, ahol minden szabad, s mégis minden pontos, minden megnyilatkozó és mégis rendezett. Humor és sírás. Talmi és szimbolikum. Rongy és szerkezet. Kikívánkozás odabentről. És vágy küntről, hogy benne lehessünk.
Táncszínháza akrobatikus és teljes, mint a Pekingi Opera, improvizatív, mint a mediterrán buffó. Szellemes, mint a francia regény, film és zene. És zeneies. Mint a Tisza-menti fák és szikesek szélfútta reszkető fűcsomói. Magyar világ. De mindig a halál lapul, a végzet sompolyog mégis, az elrendelés munkál, a gyermek játszik és ámul a titkos látomásoknak a mélyén, alig észrevehetően, az élet gabalyába szerelmesedve." (Laudatio Nagy Józsefről)
