És ott lógott az iskolai folyosón a figyelmeztető hirdetmény: ha bombát találsz, ne nyúlj hozzá, hívd a tűzoltókat! Mivel? Senkinek nem volt telefonja, csak az orvosi rendelőkben, a tanári szobában, a téeszirodákban és a tanácsnál láthattuk a fekete koponyára emlékeztető készüléket. Telefont csak filmekben láttunk, ahogy erősítőket, gitárokat és golyószórókat is. Ha pisztolyt találsz, ne nyúlj hozzá! Egyszer valaki lelőtte magát. Mások meg belefulladtak a bányatóba, leestek a téglagyár kéményéről. Meghaltak. De kik? A negyedik A-ban senki sem tudta, de mindenki hallott ezt-azt.
Iskolakezdéskor lábra kaptak a legendák a srácokról, akik nemcsak a vasgolyókat nyelték le, hanem a csapágyakat is. Az intézetisek elszöktek '76 nyarán Kovácsházára a Bergendy hangversenyére. Legyintesz, ez semmi volt ahhoz képest, hogy a Csimcsont szőnyegbe tekerték az éjféli mise előtt. Hol vannak a csövesek, Lipi, Szemi, Gitáros, Tyúkom a hatvanas évek huligánjaihoz képest? Fasorbaséééé! – mondja kis Furák gitárral kezében a Czene kocsma biliárdtermében. A gitáron matrica: Pssz, Pepsi, és lesz egy jó napod! A csövesek csak rózsafüzért raktak a nyakukba, esetleg az anyjuk klipszét a fülükbe, de az éjféli misés balhéról a megyei lap is írt.
Itt a tanév, vajon lesz valaki olyan bátor, és nem visel köpenyt, csak melegítőfelsőt? Kik a jó srácok? Ki írja a rojtos szarvasbőr mellényére öles betűkkel, hogy Piramis? Egyáltalán: le lehet szedni a cowboyruháról a fekete filctollas Old Shatterhand feliratot? Hogy kell úgy a farmer hátsó zsebébe tenni az Omegát ábrázoló tükröt, hogy legalább Kóbor Mecky feje kilátsszon? Tanévnyitó előtt alaki gyakorlatok. Itt áll az osztályod, első csöngetés, megállsz, második csöngetés, beállsz az osztályod kijelölt helyére. Harmadik csengetés, sorban, fel az osztályterembe. Ki lesz a párod? Minden évben más?
Nem váltasz. Focicsapatot és kedvenc zenekart sem váltasz. Hiába mondják, hogy a Piramisnál jobb a Black Sabbath, a Becsületnél jobb a Paranoid, maradsz, aki voltál, leszel, aki vagy. A köszöntő és az oszolj után úttörődalok, a Magyar Rádió gyermekkórusától (vezényel: Botka Valéria), a szovjet lemezjátszó hangszórója mellé lekészített mikrofon. Mindenki ünnepi hangulatba kerül, recseg és ropog a Mint a mókus. Gyors pillantás a klubterembe. Színes őrsi zászlók lógnak a falakról, valami megmozgatja a napszítta girlandjait, kis székek, kis asztalok, kis zászlók. A hely, ami gyerekeknek épült, de ahová sosem tehetik be a lábukat. Mint a Páva Áruház kirakatában a télapós életkép a villanyvasúttal. Csak nézted a bepárásodott kirakatot.
Amikor mégis kiveszik a Galamb őrs zászlaját, hogy az osztályterembe vigyék, akkor sem léphet a szentélybe csak a tanító néni. Odaadja a hetesnek, aki felszalad vele, majd a gondnok felszögeli. Nem veheti le Totis, az őrsvezető sem. Nézni lehet, de inkább a táblát bámuld! Kerület- és területszámítás. Itt az ellenőrző könyv, az első és a második félév órarendjével, lemásolod a tábláról. Persze, ha az ellenőrző átlátszó műanyag borítása tele lesz Donald rágós papírokkal, Skála- és Good Year-matricákkal, már nem is látod, de nem is kell, kívülről tudod: tesi, matek, osztályfőnöki.
A tanévnyitók tele vannak izgalmakkal. Jön-e új gyerek? Jön-e új csaj? Egy városi, mondjuk Szegedről? Ilyen nem fordulhat elő, csak a nyári szünetben pihiznek a nagyszülőknél a jó csajok. A még jobb csajok a Cimbora, a Perpetuum Mobile és a Suli-Buli tévés adásaiban játsszák az agyukat. Egy biztos: ti nem vagytok soha a tévében. Csak Puja Frigyes, de ő a külügyminiszter. Elhozta a focipálya átadásakor a Bojtorjánt. Nincs új csaj, csak a lebukott intézetis srácok, velük érdemes jóban lenni, felgyújtották a kótert, van rugós bicskájuk is, nincs kecmec, barátocskám! És jön az új osztályfőnök, Gabesz, aki ismeri a Piramis együttest, sőt látta is, de ezt senki nem hiszi el neki, csak majd év végén, amikor mesél is róla, és megtanítja mindenkinek a Mexikói seriffnek van egy szőke lánya kezdetű dalt.
A tanévkezdés mindig új pozíció, a negyedikesek a legidősebb alsósok, az ötödikesek a legkisebbek a felsőben, nyolcadikban pedig minden eldől. Ahogy a Fényes presszóban mondják a sörösrekeszt pakoló melósok: nem mindegy, hogy sztár leszel vagy olvasztár. És vajon télen újra és újra elromlik majd az olajkályha, hogy télikabátban írjátok a gyöngybetűket? Amikor fűt, akkor megolvadnak az alurácsra pakolt iskolatejes dobozok. Változatos formák, ha felhasítod a piszkos körmöddel a doboztetőt, ráfröccsen a tej a köpenyre, derültség lesz a teremben.
Nem direkt volt! A kiloccsant tej matt, opálos, mint a tanterem boltíves mennyezetéről ferdén lelógó neoncső.
Az iskola titokzatos hely, pincéjében áll a víz, már rég eltűnt a szellőzőablakról a rács, az olajos vízben ócska padok úsznak el lomhán, a szétázott méretes szorzótáblák piros gombjai úgy néznek ki, mint egy kapcsolószekrény. Kinyitja a zsilipet, és mindent, ami az olajos felszínen lebeg, elnyel a sötétség.
