Te mit teszel, ha a szemed láttára megaláznak valakit?

Adler Katalin pedagógus, szociális és prevenciós szakember, mediátor. Több mint tíz éve dolgozik közbiztonsági, áldozatvédelmi, bűnmegelőzési területen Zuglóban. Neve mára összeforrt a Békés Iskolák programmal, amelyet tíz évvel ezelőtt Zuglóban, a Móra Ferenc Általános Iskolában vezettek be elsőként Magyarországon. A Katalint foglalkoztató Zuglói Közbiztonsági Nonprofit Kft.-n keresztül az önkormányzat – a tankerület engedélyével – lehetővé teszi, hogy bármelyik helyi iskola alkalmazza a Békés Iskolák programot, amely oktatás, tréningek és mentorálás formájában valósul meg. Ha minden jól alakul, egy idő után a tantestület és az iskola szakemberei önállóan is működtetik, mindenféle külső segítség nélkül. Mára nemcsak Budapesten, hanem az ország több területén, Pécstől Keszthelyen és Soltvadkerten át Ózdig egyre több iskolában alkalmazzák ezt a módszert.

Passzív szemlélőből aktív védelmezővé nevelni

Budapest XIV. kerületében, a Dr. Mező Ferenc Általános Iskolában 2017 óta alkalmazzák a Békés Iskolák programot. A Békés Team vezetője, Szabolcsné Sas Ágnes tanító mesélt a kezdetekről és eddigi tapasztalataikról. A Békés Team munkáját felméréssel kezdték: kérdőívet töltettek ki az iskola diákjaival, a szülőkkel és a tanárokkal, valamint az iskola minden alkalmazottjával, hogy felmérjék, honnan indulnak. Ezután megvitatták az eredményt, és tervet készítettek a szükséges változtatásokra. Azóta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatóival kidolgoztak a program számára egy nagyon részletes kérdőívet, amelyet minden negyedik osztályos és annál idősebb tanuló, a szülők és az iskola minden dolgozója kitölt. Ez nemcsak a diákok egymáshoz való viszonyát, hanem az iskola munkatársainak egymással való kapcsolatát is feltérképezi.

A körülbelül 550 fős iskolában jelenleg nyolcan dolgoznak aktívan a Békés Team munkaközösségében. Legfontosabb feladatuk minden évben a negyedik osztályosok számára megszervezni a Békés, biztonságos közösség tréninget, melynek során tisztázzák a gyerekekkel, mi az a bántalmazás, és hogyan különböztethetik meg a konfliktustól. Az öt-hét alkalmas foglalkozássorozat során kisfilmek, helyzetgyakorlatok segítségével igyekeznek őket a bántalmazás passzív szemlélőiből aktív védelmezővé nevelni.

Minden évben egyhetes kampányt szerveznek, amelynek során valamilyen, az egész iskolát érintő kiemelt témára hívják fel a figyelmet. 

Felismerni a bántalmazást

„Azt gondolom, hogy nincs olyan iskola, de talán még osztály sem, ahol nincs bullying – emeli ki Adler Katalin. – Fontos, hogy beszéljünk erről, és ezáltal a gyerekek és a tanárok időben felismerjék a jelenséget. A bullying szisztematikus, előre eltervezett, racionális lépések sorozata, amikor egy gyerek vagy gyerekek egy csoportja a megalázás és a megszégyenítés szándékával rendszeresen visszaél az erőfölényével más gyerekek kárára. Nemcsak azt nevezzük kortárs bántalmazásnak, amikor egyik iskolás megüti a másikat, hanem azt is, amikor valakiről pletykákat terjesztenek, valakit minden játékból kihagynak vagy megaláznak. A pedagógusoknak azzal van feladatuk, hogy felismerjék és meg tudják különböztetni a konfliktustól. Ez az első lépés. Kezeletlen konfliktusból is kialakulhat bullying, de ez alapjaiban két különböző probléma, ezért a Békés Iskolák programban is kétféle megoldást kínálunk rájuk.

Bármilyen konfliktus esetében jól alkalmazható a körmódszer: a gyerekek körbeülnek, és figyelmesen végighallgatják egymást. Ilyenkor mindenki megoszthatja az érzéseit, és hogy mire van szüksége. Kapcsolat-helyreállító technikákat, resztoratív, a konfliktus során felborult egyensúlyt helyreállító, nem büntetésfókuszú, hanem jövőre orientált módszereket alkalmazunk. Megbeszéljük, mi történt, és abból levonjuk a tanulságot, felelősséget vállalunk a tetteinkért, és a jóvátétel, akár egy bocsánatkérés után megbeszéljük, hogyan lehet ezt a konfliktust a későbbiekben elkerülni.

A bullying esetében azonban egy másik módszer, az úgynevezett eljárásrend alkalmazható. Ez egy szeparált eljárás, hisz ma már tudjuk, hogy tilos a bántalmazóval együtt beszéltetni az áldozatot, mert egyenlőtlenek az erőviszonyok.

Nem a megszégyenítés és nem a büntetés a cél, hanem hogy az elkövető leálljon és érthetően kimondódjon, hogy amit tesz, az bántalmazás. Lehet, hogy a bántalmazó sokszor maga sincs tisztában azzal, hogy ez nem egy jópofa vicc vagy kis heccelés, hanem bántalmazás, amihez nincs joga. Figyelmeztetni kell erre, nagyon világosan kijelölni a határokat, és nyomon követni, hogy a továbbiakban betartja-e a lefektetett szabályokat.”

A módszer persze nem varázsszer; Sas Ágnes elmondása szerint a Dr. Mező Ferenc Általános Iskolában például az elmúlt nyolc évben három ízben is kellett bántalmazás miatt alkalmazni az eljárásrendet. Az egyik esetben az osztályba újonnan érkezett lánnyal szemben léptek fel támadólag a többiek, és végül annyira elmérgesedett a helyzet, hogy egy testnevelésórai, bántalmazásig fajuló vitában tetőzött az ellenszenv; de az eljárásrend alkalmazásával ezt is lehetett rendezni. Bár a bántalmazásban legnagyobb szerepet vivő kislány és az új osztálytárs nem lettek a legjobb barátnők, de a kiközösítés megszűnt, és visszaállt a nyugodt légkör az osztályban.

Ágnes szerint a koronavírus-járvány nagyon nagy törést okozott a gyerekekben, főleg amiatt, hogy nem jártak közösségekbe, ezért szociális készségeik nem fejlődtek. A pedagógusok egyre gyakrabban tapasztalják, hogy sok kisgyerek rémisztő, traumatizáló filmeket is megnézhet otthon, de a számítógépes játékokkal töltött idő, az online világ feldolgozhatatlanul vibráló ingerei is mind olyan belső feszültségeket, ingerültségeket gerjesztenek a gyerekekben, amelyeknek az indulatai sokszor az osztályban csapódnak le. Az online térben töltött korlátlan idő nemcsak tanulási nehézségekben és figyelemzavarban jelentkezik a pedagógus szerint, hanem sajnos a cyberbullying is többször előforduló jelenség. Amikor az egyik gyerek társaira bántó megjegyzéseket tesz, vagy engedély nélkül készített fényképeket tölt fel a közösségimédia-felületekre, akár eltorzított, szándékosan bántó módon, az ugyanolyan bántalmazásnak minősül, mintha szóban vagy tettlegesen bántaná a másikat.

Adler Katalin szerint bár a szülőket tájékoztatni kell az esetről, de a bántalmazás leállításában a bántalmazó viselkedést mutató gyereknek magának kell felelősséget vállalni a tetteiért, és neki kell leállnia ezzel a magatartással, mindegy, hogy hány éves. „Ez egy viselkedés, nem valami veleszületett tulajdonság. Döntés kérdése, és minden döntés megváltoztatható. Nagyon ritkán pszichés probléma is meghúzódhat emögött, lehet rossz szülői minta következménye, és az is lehet, hogy a bántalmazó maga is traumatizált, és akkor neki is meg kell adni mindenféle segítséget a későbbiekben, de az eljárásrendnek az a célja, hogy minél gyorsabban leállítsa a bántalmazást, és az áldozat biztonságban legyen, amikor másnap újra bemegy az iskolába. A békítő team célja, hogy a bántalmazó viselkedést mutató gyereket határozottan szembesítsék a tényekkel:

Adler Katalin kiemeli, hogy a bántalmazó sokszor manipulál, a tetteivel való szembesülés helyett igyekszik bagatellizálni és kisebbíteni a felelősségét, célja pedig az, hogy hatalmi szerepet kapjon a közösségben, társas pozícióját javítsa vagy megtartsa.

„Nagyon sok múlik azon, hogy az iskolában kap-e más építő, konstruktív eszköztárat arra, hogy kitűnjön a többiek közül. Ebben is lehet neki segíteni később, de csak az eljárásrend után, mert addig az áldozat érdekében dolgozunk. Ilyenkor a szembesítés – hogy tudjuk, látjuk, megnevezzük azt, amit tesz – a békítő team tagjainak a feladata. Az osztályfőnökre egyébként nagyon sok feladat hárul az osztályközösség összekovácsolásával kapcsolatban. Neki kell az áldozat mellé támogatókat találni, de fontos, hogy ne kelljen egy konfrontatív beszélgetésbe belemennie a bántalmazóval, mert akkor később is csak ellenállásba ütközik a részéről. Az osztályfőnök is figyeli, hogy a bántalmazó betartja-e a tőle elvárt, írásban is lefektetett vállalásokat.”

A bántalmazás egy hibás működésmód, amelyet a közösség alakít ki

Az összes korszerű antibullying programban a kulcsfigura a szemlélő. „A bántalmazás ugyanis 85-90 százalékban szemlélők előtt zajlik, hisz tulajdonképpen nekik szól, nem az áldozatnak. Mivel a bántalmazó viselkedésű gyerek célja a népszerűség, a hatalom, nézőközönségre van szüksége ahhoz, hogy ezt a pozíciót megkapja. Az áldozat csak egy eszköz a népszerűség elérésére. Nagyon jó érzékkel tudják kiválasztani a peremen lévő, magányos, kiszolgáltatottabb, erőfölényben alattuk lévő iskolatársat.

Katalin szerint azért van kulcsszerepe annak, hogy a szemlélők hogyan reagálnak, mert ha a bántalmazó megkapja tőlük az elismerést, akkor folytatja, sőt akkor más is beszáll, mert rájön, hogy ebben a közösségben így lehet népszerűségre szert tenni.

„Sokan szeretnének népszerűek lenni, ezért különösen veszélyes, ha nem lépünk közbe már az első bántalmazási esetnél – ilyenkor ugyanis könnyen normává válhat a gyerekek körében az a meggyőződés, hogy a mi iskolánkban így lehet érvényesülni. Ilyenkor hiába rakják ki a bántalmazót, vagy menekül el az áldozat, mindig jön a következő eset.” 

Katalin szerint a bántalmazás egy hibás működésmód, amelyet a közösség alakít ki, és ha a gyerekek között nincs közösségformálás, tudatosan lefektetett szabályok, akkor megtalálják azt, ami közösséggé teszi őket, például együtt bántanak valakit az osztályban. Az sem elég ilyenkor, ha sokat kirándulnak és programokat szerveznek, mert valaki biztos lesz, aki mellé senki sem ül le a buszon.

Védelmezővé nevelni a szemlélőket – ez a program tulajdonképpeni célja. Hogy felhatalmazást és eszközöket adjunk a gyerekek kezébe osztályfoglalkozásokkal és olyan kampányokkal, amelyek során az egész iskola megmozdul. „Légy védelmező, állj az áldozat mellé! – életben kell tartani, újra és újra megerősíteni ezt az üzenetet. Nehéz kiállni a bántalmazott mellett, de fogjatok össze, és ha nem sikerül leállítani őt, akkor szóljatok egy felnőttnek, mert ez nem árulkodás, hanem segítségkérés. Ha mindenki hallja ezeket az alapelveket, akkor tudatosul, és ez azt üzeni a bántalmazónak is, hogy itt nem tehetsz meg mindent következmények nélkül. Csak ez szünteti meg a bántalmazást.”