A Capella Savaria nagy fába vágta fejszéjét: első régi zenei együttesként Magyarországon mind a hat Bach Brandenburgi versenyt egy estén mutatta be. Ezt eddig csak modern hangszeres zenekarok tették meg. Jó ötlet, de csak akkor, ha ehhez minden feltétel adott. Nevezetesen egy kifogástalan fúvós gárda, kiváló akusztika és szólisztikus kvalitású zenekari tagok. Utóbbiban nem volt hiba, a két első viszont aláaknázta a produkciót.
A Capella Savaria koncertje
A gyönyörű, gótikus soproni Szent Mihály templom a város legszebbike, ám be kellene látni, hogy zenekari, különösen fúvós részekkel telepakolt koncertekre alkalmatlan. Jól szólnak benne az énekhangok, ragyogó kóruskoncerteket hallottunk benne az elmúlt évtizedekben, alkalmas szóló hangszerekre, emlékszünk hatásos szóló csembaló estekre, de a zenekari játékot biz? megeszi. A hangok, szólamok egymásra úsznak, a szólamok összezúgnak, a zenészek nyilvánvalóan nem hallják egymást, így elcsúsznak időben, a sok fúvós hangszer összemosódik, egy nagy, kaotikus burjánzást képezve, sok pontatlan belépést hozva, bukdácsolva, összefolyva keverednek a hangok. Mindehhez konkrétan sok valódi csúszkálás is járult a fúvósok, elsősorban a kürtök és a trombita részéről, míg a fagott és az oboák szépen tartották magukat, a furulya meg, nem igazán meggyőző játékkal, elevickélt köztük. A két első concerto, azt kell, hogy mondjam, így teljes kudarc volt. Ehhez őrületesen hajszolt tempó párosult, az allegrók nem azok, sokkal inkább prestók voltak, így segítvén a fúvósokat, akik emiatt kevésbé fogytak ki a levegőből. Innen nagy baj már nem érhetett, mert a további négy verseny nagy fúvós sorokat nem tartalmaz, a zenekar pedig egyébként remekül játszott. Így a többi négy concertóban gyönyörűséges megoldások vártak, bár a tempó szinte végig túlhajszolt volt.
A Capella Savaria koncertje
A negyedik concertóban Kalló Zsolt brillírozott hegedűn, az ötödikben Szekendy Tamás csembalón, a hatodikban Kallai Nóra csellón. A negyedikben jó volt a furulya is, főként Cziczer Viktória révén, a hatodikban Bertalan Andrea szép fuvolajátéka is meggyőzött. Az akusztika végig hullámzott, én a fuvolát hallottam gyengén, a mellettem ülő a csembalót, a hátsó sorokban ülők meg szinte mindent.
Ha valami az új helyszínre, a fertődi Esterházy kastély dísztermébe való lett volna, hát ez a koncert, ez a program volt az. Ott tomboló siker lehetett volna, és a brandenburgi versenyek Achilles-sarka, a fúvósok is bizonyára jobban teljesítettek volna. Az például sokat segít, ha a zenészek hallják egymást, és nem egy bizonytalan akusztikai ködben úsznak. A zenekar ezt a programot egyébként nemrég Olaszországban mutatta be nagy sikerrel, ahol hasonló gondokkal nem kellett megküzdeniük.
A Capella Savaria koncertje
A Régi Zenei Napok búcsúestje visszakerült a kastélyba, így a kurzushallgatók koncertje olyan helyszínt kapott, amiről ezek az ifjak alig álmodhattak. Éltek is a lehetőséggel, ragyogó kis hangversenyt varázsoltak, meglehetősen kiegyenlített színvonalon. Nem voltak kirívóan gyenge pontok, a professzorok nagyszerű munkát végeztek. Az énekesek szinte mindegyike jó volt, Nancy Argenta és Ingrid Attrot a barokk stílust és formálást gyönyörűen megtanította az énekeseknek, így sok szép produkció született, például Natasa Dansina, Vadim Dansin, Hajdú Veronika, Szabó Annamária, Salgó Márta és Nyakas Orsolya igen jól szerepelt, a hangjuk is kimondottan szép. Sok nagyszerű csembalistát hallottunk (professzoruk Nicholas Parle volt), Natalia Fomenko külön említést érdemel. Szép játékot nyújtott brácsán illetve hegedűn Mariana Markhel és Valéria Kuharszkij (Simon Standage kurzusáról). Néhányukról biztosan hallunk még. Érdemes lenne régi hallgatókat is meghívni a koncertekre: Januj Annát, Hara Fruzsinát, Somlai Petrát, ők befutott ifjú művészek már.
A tánckurzus bemutatója
A záróakkord mindig Széll Rita historikus tánckurzusának bemutatója és a közös tánc, a tánctanítás, a bál, amibe a közönséget is bevonja a professzor. Mint mindig, most is ragyogó volt a hangulat, annál is inkább, mert most került igazán autentikus helyszínre, a kastély csodálatos Pálmaházába, aminek az akusztikája is kitűnő. A táncosok ízléssel és hitelesen mutattak be barokk táncokat, nemcsak a tánckurzus résztvevői, hanem a zenész és énekes kurzusoké is. Nagyszerű, jó atmoszférájú, kiváló fesztivált zártunk, az eddigi huszonnyolcból talán a legjobb hangulatút, aminek a színvonala is igazán magas volt. Várjuk - reménykedve - a folytatást.
