Bartók Béla akadémiai székfoglalójának egyik fejezetében Liszt Ferenc cigányzenéről írt könyvének okán szól a magyar népies műzenéről. Hogyan férnek el a klasszikus zene mellett más műfajok a zenetudományban? A 20. században közülük úgy tűnik, a jazz vívta ki azt a jogot, hogy helyet kapjon a több évszázados múltú klasszikus zene mellett.
Amennyire én látom, a zenetudomány ma már nem zárkózhat el a könnyűzenei műfajok vizsgálata elől. Tudomásul kell vennünk, hogy a történelem során napjainkban hallgatják a legtöbb zenét, nem csak hangversenyen, hanem otthon, bevásárlóközpontban vagy akár az utcán sétálva ? s ez korántsem csak olyan zene, amivel a zenetudomány hagyományosan foglalkozik. A könnyűzene fontos része a mai emberek zenéről alkotott képének, s ha a zenetudós meg akarja érteni a mai kor emberének ízlését, akkor ezzel is foglalkoznia kell ? mint ahogyan a századforduló operakultúráját és hanglemeztörténetét kutatva én is foglalkozom az operettel, magyarnótával, kuplékkal. A könnyűzenei műfajok közül eddig valóban talán a jazz foglalkoztatta leginkább a zenetudományt, de gondolatébresztő, ahogy szociológusok, történészek hozzá tudnak nyúlni akár napjaink könnyűzenéjéhez. Egy zenetudós ? amellett persze, hogy a hagyományos zenetudományt is művelnie kell ? mindehhez zenei szempontokat, zenei elemzést adhat hozzá.
Az operett külön szekciót képvisel, melynek keretében Ön is előad. Úgy tudom, éppen a ?Lendület? program keretében külön gyűjtő- és feltárómunka foglalkozik a műfajjal.
Igen, Bozó Péter kollégám készíti elő az Operett Magyarországon (1859?1960) forráskatalógust és az arra épülő adatbázist, munkája úttörő jelentőségű a magyar operettkutatásban. Kutatócsoportunk könnyűzenével foglalkozó tagja, Ignácz Ádám pedig éppen most, a konferencia szervezése közben is készíti elő az Archívum oral history adatbázisát, melyben 20. századi magyar könnyűzenészekkel készült interjúk kerülnek publikálásra és feldolgozásra.
Magam elsősorban az előadóművészet szempontjából közelítek az operetthez. Feltűnő, hogy a századforduló magyarországi operettelőadói stílusáról egyáltalán nincsen szakirodalom, annak ellenére, hogy meglehetősen nagyszámú operett-hanglemez maradt ránk ebből a korszakból. Ezek ? gyengébb hangminőségük és a sokszor már idejétmúlt zenei tartalmuk ellenére is ? felbecsülhetetlen értéket képviselnek, hiszen egy ma már visszahozhatatlan korszak zeneéletébe nemcsak hogy bepillantást, de ?belehallgatást? is engednek. Ezeknek a recsegő hanglemezeknek köszönhetően a századforduló legnagyobb operetténekeseinek ? Fedák Sári, Pálmay Ilka, Küry Klára, Király Ernő stb. ? előadóművészetét lehet vizsgálni.
Milyen tapasztalatai vannak más országok ilyen irányú kutatásairól?
Külföldön jóval gyakoribb, hogy egy zenetörténész könnyűzenével foglalkozik. A 2013 őszén Liverpoolban megrendezett, 1900 utáni zenetörténettel foglalkozó zenetudományos konferencián az előadásoknak körülbelül egynegyede popzenével foglalkozott, ezek között zenetudományi analízis éppúgy helyet kapott, mint a zeneszociológia vagy akár a gender studies. A külföldi hanglemeztörténeti konferenciákon is azt tapasztaltam, hogy a hanglemeztörténészek (diszkológusok) nagyrészt nyitottak a könnyű műfajok felé. Itthon ez még nem annyira megszokott, de talán éppen az ilyen konferenciák, illetve a Dalos Anna által vezetett ?Lendület? archívum tevékenysége segítheti az előrelépést e területen. A magyarországi zenetudomány, illetve általában a zeneoktatás is kellő alapot ad a zenetudósoknak ahhoz, hogy a könnyűzene kutatását igazán magas szinten tudják művelni.
A pénteki előadások után élő zenében is hallhatunk kuplékat, pesti nótákat. Zongoraművészként hogyan hasznosítja a kutatásokat?
Számomra a zene elméleti és gyakorlati művelése mindig is összekapcsolódott. Szerintem egy előadóművész nem hagyhatja figyelmen kívül a zenetudomány eredményeit, ugyanakkor a zenetudósnak is jó, ha az előadóművész szemszögéből is tudja látni a zeneműveket. Kutatóként különösen nagy segítség számomra, hogy előadóművészként is tevékenykedem, és nyilvánvalóan amióta komolyabban foglalkozom az előadóművészet történetével, még inkább odafigyelek a zenei előadói gyakorlat elméleti hátterére is. Nem tudom persze, hogy ez mennyire lesz érezhető a pénteki kuplékon, hiszen a kuplééneklés műfajának egészen más szabályai és sajátosságai vannak, mint a komolyzenei előadóművészetnek, amivel többet foglalkoztam. Viszont abban bízom, hogy a közönség jól fogja magát érezni, és akkor már el is érte a kuplé azt, amiért megszületett, akár ?historikusan? adjuk elő, akár nem.
Csanda Mária
