Test-ügyekről a Morph

Néhány tucat szögből és egy fadarabból, göcsörtösre hegesztett vasból, festett fából, bőrből épített testeket látunk. A formálás, a felületkezelés, a fába vert szögek egyenetlenségei, a pop-artot idéző színezés inkább az élettelen tárgyak karakterét hozza, de amit a figurák ezen túl magukon hordoznak, az vastagon, sűrűn emberszerű. Gaál József Herma-sorozata a Szent László-herma főtémájából kiindulva az emlékké válás stációit rögzíti. A mellszoborra fokozatosan keményedik rá a bőrpántok tömege, néhol annyira szorosan, hogy csak valami zabla-féle rácson át próbálja még mozgó szájából kierőltetni a kiabáló hangokat, szemgödre egyre mélyebbre süpped a felszín mögé, az arc egyéni vonásai minden darabnál jobban és jobban eltűnnek, megmerevednek, az eleven lényből durva anyagokkal bevont maszk lesz, herma, mozdulatlan kísértet, kővé dermedt emlékkép.

Mata Attila festett fa bohócai, gipszből fémből tekeredő tornászai, izgága mobilokra emlékeztető szobrai ellenben nagyon dinamikus szerkezetek, az állandó mozgást csak az anyag fékezi, ameddig a forma pattanásig feszült energiái nem szakítják át a határt, hogy őrült táncba kezdjenek. Szabó Tamás prehistorikus maszkjai, az ősi hordák vezéreit életre keltő fejek, büsztök, a kőoszlophoz kötözött, szöggel kivert, fejetlen áldozati test vagy a Dante arcélét viselő torzó valahol geometrikus és antropomorf határvidékéről származnak, abból a korból, amikor az ember még szikla volt, a szikla ember, és a kettő azonosságát a mágikus művészet tisztán tudta felmutatni. Hozzá képest Kalmár János elvékonyodó, stilizált figurái a lét szélén kapaszkodó, modern lények, Drabik István Giacomettit idéző, a végletekig roncsolt felületű hegesztett vas emberalakjai pedig egy-egy felnagyított részletükkel reszketegen állnak a talapzat biztonságos felületén, mint a modernen túli, tér-idő nélküli, bizonytalan közeg védtelen lakói. A 20. század nagy szobrászati hagyományait folytatja mindegyik alkotó a maga módján, ezzel mutatják fel, hogy közös kiindulópontjuk, az emberi test továbbra is a szobrászat egyetlen igazi forrása.