A Magyar Állami Operaház biztosra akart menni, amikor műsorára tűzte a Karamazov testvérek előadását. Ahogyan Keveházi Gábor, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója korábban fogalmazott "az Opera nem kísérleti színház" és a darabválasztáskor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindemellett megtörténhet, hogy egy előadás nem hozza meg a kívánt sikert; ez a Karamazov testvérek bemutató esetében szerencsére nem így történt. A szépen koreografált próbafolyamat gördülékeny bemutatót eredményezett. A táncosok mindegyike remekül vette az Eifman-balett akrobatikus, néhol show-elemekkel, nehezen kivitelezhető emelésekkel, újításokkal teli kihívásait.
A több klasszikus műből - Rahmanyinov, Muszorgszkij, Wagner - összeválogatott zene különlegessége, hogy a partitúra először Magyarországon szólalhat meg a zenekari árokból élő muzsikaként. A merész válogatás összhangban áll Borisz Eifman ugyancsak színes formanyelvével. A koreográfus bátran keveri a stílusirányzatokat; ügyesen egyensúlyoz a musical és a show világa, illetve a klasszikus balett hagyományai között. Helyenként a mérleg nyelve meginog és félő, hogy az előadás olyan fordulatot vesz, amely az olcsó hatásvadászat irányába viszi el a darabot, de szerencsére egy-egy megoldás mindig megmenti a táncművet ettől a veszélytől.
Mindkét női főszereplő - Kozmér Alexandra és Keveházi Krisztina - karakterének megfelelő szerepet kapott. A drámaibb alkatú Kozmér Alexandra hiteles a mély érzésű Katyerina alakjában; a második felvonásban Csonka Rolanddal (Dimitrij) bemutatott pas de deux-je kidolgozott karmunkájára, átszellemült játékára irányítja a figyelmet. Keveházi Krisztina a tőle megszokott ruganyossággal dobja fel lábát a jeté-knél és egyfajta Carmen-alteregóként válik az első felvonás központi figurájává.
A Karamazov család origója, az iszákos apa, komikus szerep, Komarov Alekszandr számára nem jelent nehézséget a megformálása. Tehetségét leginkább a halált megelőző színpadi felfordulásban bontakoztathatja ki, ahol dinamikus és izgalmas jelenetet mutat be partnerei és egy asztal segítségével. Az érzékeny lelkű Alekszej törékeny alakja ellentétben áll makacs testvérein is ? ideig-óráig - győzedelmeskedni képes erős személyiségével. A papként megjelenő Alekszej önmagával is meghasonlik, amikor megkísértik érzelmei a fivéri és apja által is kényeztetett cigánylány, Grusenyka (Keveházi Krisztina) iránt. Valódi összeomlása jóval apja halála után következik be, amikor Dmitrij (Apáti Bence) börtönben senyved, Iván pedig megtébolyodik. A három férfi érzelmi kapcsolatát árnyaltan képes ábrázolni a koreográfus. Szokatlan emelések, kortárs mozdulatokkal átszőtt pas de trois-k, meglepő pózok töltik fel a dramaturgiai tartalmat.
Eifman a kart sem hagyja munka nélkül. A klasszikus balettekben megszokott, sokszor dekorációként szereplő táncosok a Karamazov testvérekben jelentős csoporttáncokban vehetnek részt, idézve ezzel a béjart-i hagyományokat. Általában nem egyéni megmutatkozásokról, hanem musicalkoreográfiákra emlélkeztető, masszaként kezelt csoportról van szó, bár az egyéni megvillanásoknak is teret enged helyenként a koreográfus.
A kétfelvonásos táncmű első része erősebb, jobban sikerült munka. Mintha a jó szcenikai ötletek mind az első részbe, a szépen kidolgozott táncjelenetek pedig mind a második részbe kerültek volna. A látványos megoldásokkal - Fjodor Pavlovics (Komarov Alekszandr) három részre téphető gumi jelmeze, vagy a díszlet különös fényváltozásai - a mindig forrongó, pezsgő színpadképpel a koreográfus kiváltja a klasszikus balett sokszor túlzó mimikáját és gesztikulációját. Ezáltal az előadás rövidül, de egyben rétegzettebbé, sokszínűbbé válik. A házat ábrázoló, erősen stilizált, jól világítható, sok funkciójú díszlet tovább erősíti ezt.
Eifman láthatóan nem követi a világ balettszínpadain uralkodó minimalista trendeket; saját útját járva újítja meg a klasszikus balett formanyelvét. Bár a nyolcvanas évek újításai, modern irányzata kétségkívül felfedezhetőek munkájában, kellően fogékony a kortárs táncművészet elemeire, a show-business látványvilágára is. Markáns stílusjegyei, merész elgondolásai sikerre viszik darabját.
