„Egry piktúrája az anyag legtökéletesebb átszellemülését jelenti, a legtisztább és egyben legmagyarabb lírát, melyre expresszív naturalizmusunk eddig eljutott” – fogalmazta meg Kállai Ernő, a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb műkritikusa Egry József művészetének esszenciáját.
A Dubniczay-palotában, a Várgalériában az Egry József fiatalkori műveit bemutató Távol a frázisoktól című tárlat, amely a festő 1901 és 1918 közötti útkeresésének állomásait veszi sorra.
Egry mélyszegénységben élő családból származott: festői tehetségére és elhivatottságára családi körülményei egyáltalán nem predesztinálták. Kézügyességét talán szüleitől örökölhette: édesapjáról feljegyezték, hogy ügyes fafaragásokat készített, édesanyja tehetsége pedig rongyból varrt és kartonból kivágott figurák készítésében mutatkozott meg. Egry József Zalaújlakon született 1883-ban, majd öt év után a család Budapestre költözött, ahol nagy nyomorúságban tengették életüket. A fiú művészi hajlama és vonzódása hamar kiderült. Legnagyobb öröme a múzeumba járás volt, a festmények tanulmányozása boldogsággal töltötte el. Az iskolából kimaradva előbb Fellegi Emil, majd Korcsek János festő segédje lett. Ebben az időben pénzkereseti lehetőségként újságoknak rajzolt krokikat, karikatúrákat, ezekből gyűjtöttek össze egy csokorra valót a Várgaléria kiállításán.
Megismerkedett Lyka Károllyal, aki felkarolta, és Münchenbe küldte tanulni. Visszatérte után szintén Lyka támogatásával újra útnak indult: egy évet töltött Párizsban, ahol a Julien Akadémia esti tanfolyamán rajzolt, múzeumokba járt, igyekezett minél több inspirációt magába szívni. Hazatérése után a Mintarajziskolában Ferenczy Károly tanítványa lett, de egy év után távozott az intézetből. Ezután Belgiumba utazott, ahol múzeumokba járt. Brugge-ben és környékén a kikötőket festette, sok képe született itteni élményeiből. A tárlat végigköveti az ifjúkor minden állomását és a festő kezdeti próbálkozásait. Az útkeresés leginkább az önarcképek sorozatán követhető nyomon: a sokfajta megközelítés, a nézőpontok és a hátterek váltakozása a maga útját kereső és azt mindinkább megtaláló művész nehézségeiről mesél.
Egry így emlékezett vissza erre az időszakára: „Folyton festettem, éjjel-nappal rajzoltam, komoly alaposság nélkül, ösztönösen.”
A frissen felújított veszprémi Laczkó Dezső Múzeum nemrég a Balaton 140 éve született festőjének szentelt tárlattal nyitotta meg kapuit.
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egyik kiemelkedő eseménye a Balatonhoz ezer szállal kötődő Egry József nagyszabású kiállítása. A száznegyven éve született művész alkotásaiból éppen száznegyven került a kiállítóterekbe. Meglepetésként a gyönyörű, légies képeiről ismert festő négy faszobra is megjelenik a kiállításon, amely nem életműtárlat, hanem válogatás a művész kiforrott munkáiból.
Egry 1916-ban érkezett a Balaton partjára. Katonaként tüdőgyulladásból lábadozva került egy badacsonyi katonai kórházba, ahol megigézte a tó, az egyik önkéntes ápolónő személyében pedig örök társra lelt. 1918-ban Keszthelyen indult közös életük Pauler Júliával. A badacsonytomaji szőlőbirtokon töltött nyarak után 1930-ban költöztek badacsonyi házukba. A Balaton-parti élet átformálta a festő szemléletmódját, az általa használt színek és technikák egyaránt változtak.
A híg olaj, a könnyed pasztell és a színvibrálást előidéző kréta használatával érte el Egry azt a csak rá jellemző stílust, amellyel a táj, a víz, a levegő könnyed, finom, szinte áttetsző lebegését képes megjeleníteni. Az aranysárga, az indiai sárga, az okker, a szalmasárga, a rőtbarna, a fehéres világoskék, a sárgás smaragdzöld és a fehér uralkodik alkotásain, amelyek szinte ragyognak e színektől.
A tárlat a művek tematikája szerint, az azonos motívumokat párhuzamba állítva közelíti meg Egry művészetét. Két itáliai utazása után vált véglegessé a festő művészi kifejezésmódja: az erős olaszországi napsütés, a különleges, szemkápráztató fényviszonyok hatására döntötte el, hogy „a fények maguk is képi formát kapnak”. A kiállításon Taorminában és Nerviben készült alkotások kerültek a balatoni festmények mellé, az azonos színhasználat, a napsugárzás, az Egry által használt fényívek az olasz- és a magyarországi ihletésű képeken egyaránt megjelennek. „Nálam a fény, a pára formát nyer, mint maga a figura. Betölti a teret” – vallotta a művész.
A tárlat egyik szekciójában a szivárványt ábrázoló festmények láthatók, s külön részbe gyűjtötték a balatoni halászokat ábrázoló képeket, valamint a tóhoz köthető szakrális jellegű műveket. Egry a tájban otthon lévő ember és a természet harmóniáját festette meg a halászokról készült művein. Ezeken tűnik fel egy jellegzetessége is: az emberi alakokat, mozdulataikat gyakran megismételve jeleníti meg képein.
„Láttam egy öreg parasztot, mikor belemártotta ujját a Balatonba, és keresztet vetett magára – megható volt” – írta visszaemlékezésében a festő. Szakrális képeit is a balatoni tájba helyezte: Keresztelő Szent János vagy Szent Kristóf történetének hátteréül is a tó szolgál. Az Egry által megfestett tájban harmonikus egységben létezik együtt az ember a természettel és a mindenütt jelen lévő Istennel.
A Laczkó Dezső Múzeum Egry 140 – Balaton, Szicília, Nervi című kiállítása október 29-éig látogatható. A Várgaléria Távol a frázisoktól – Egry József fiatalkori művei (1901–1918) című tárlatát augusztus 27-éig lehet megtekinteni.
Forrás: Gopcsa Katalin: Egry József, Kossuth Kiadó, 2009.
Nyitókép: az Egry József 140 - Balaton, Szicília, Nervi című kiállítás részlete a megújult veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. Fotó: MTI / Vasvári Tamás
