A Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként a Nemzeti Színház színpadán bemutatkozó, kerek harminc esztendeje létrehozott Cheek by Jowl társulat egyik alapítója, Declan Donnellan a konzervatív modernizmus jegyében alkotta meg második Macbethjét (az eltérő felfogású elsőért 1987-ben Laurence Olivier-díjat kapott). A mára világjáró (negyven országban megfordult) intézmény nevének jelentése: fej fej mellett. A másik alapító, Nick Ormerod a díszletet tervezte. A hatalmas sötét öblöt jobbról-balról hasábos, áttört, szeszélyesen változó magasságú oszlopsor határolja, tövében rokon (léces-rácsos) kiképzésű zsámolyokkal. A görög színház ihletése egyértelmű, a szinte egyenruhával felérő fekete öltözékek a legfontosabb szereplőket is csak alig egyénítve különböztetik meg, hogy a kórusosság (a skót nemesek: a thánok és más alakok révén) minél több jelenetben érvényesülhessen. Az épp passzívnak tűnő színészek a hasábokhoz forrnak, hangutánzással, jeladással és főleg feszült figyelmükkel képeznek mellékteret, lüktető határsávot. Helyüket mozgásszínházi mintákra emlékeztető közelítéssel foglalják el és őrzik. A főalakok is sokszor hullámzó, hurkos vonalakban, a mozgás, a testkultúra, az uralt test hangsúlyozásával közlekednek.
Tiszta sor, ahogy Donnellan rendezése lebonyolódik. Mint a műben elhangzik (Lady Macbeth mondja a gazság hataloméhes útján az ő asszonyi segítségével hamarosan meginduló, de szándékaiban még tisztességes férjéről, Szabó Lőrinc fordításában): ?Amit szeretnél, / Tisztán szeretnéd: hogy ne hamisan játssz?. Tiszta sor, hogy fölösleges szöveg és hamisjáték minden díszítésétől szabadulni kívántak, a logikus elemzés és a sokszor egyenest a közönségnek szóló világos, impulzív közlés kedvéért. Ez az egyik oka az alapos rövidítésnek, sok kisebb karakter száműzésének, illetve összevonásának is. A vészbanyák mindenképp rátétei ? extrém, mitologikus, mesei, abszurd figurái ? lennének a darabnak, ezért a félsötétben hagyott csoportozatból (ama karból), nehezen azonosítható helyekről szólal első és második alkalommal a hangjuk, s később sem lokalizásuk fontos. Az akusztikus megjelenítés eltereli a figyelmet a (boszorkány)testekről, s hozzájárul a sokféleképp kiváltott, atmoszferikus sejtelmességhez. A jóslatban részesülő Macbeth és Banquo kitartóan a hangforrásokkal ellenkező irányban keresi és véli megtalálni a banyákat (a kontrapunktos játszatás ? azaz olykor a nekünk háttal fordított színész, színészek beállítása is ? hatásos elemnek bizonyul).
A tiszta sor, a tiszta sorolás (a szituációk feltárása) a szünet nélküli két óra utolsó harmadában sikerül legjobban. Addig a mértéktartás és stílusosság tévedhet unalomba és formalitásokba. Donnellan az első fellépésük előtti mini-közönségtalálkozón (március 22-én) azt fejtegette a Nemzeti emeleti előcsarnokában: nem a zsarnokság, hanem a kollaboráció természetrajza izgatta. Ebből nem sok jött át a rivaldán; pontosabban inkább a hagyományosabb elfajzás-, beleőrülés-képletek, az ellenoldalon pedig a macbethi önkénnyel szembefordulók védekezési mechanizmusai jöttek át.
Egy megoldásra nehéz magyarázatot találni. A tiszta soron belül a legkevésbé sem érthető, hogy a II. felvonás 3. színének nevezetes kapus-jelenetét (?Ha a pokol kapusa volnék, megőszülhetnék a kulcsforgatásban?) Donnellan az antikizáló középkoriasság absztrahált jelen idejéből paródia-jelenbe, elnyújtott gegbe tette át. Az egyik oszlopot középre tolják, hogy kifordítva szállodai recepciós fülkének látszódjék, kaputelefonnal, kulcstáblával. Óriási vörös parókát viselő, erotikusan kihívó asszonyság ambíciózus sertepertéléseként folyik le a szcéna, az egész interpretáció helyenkénti kegyetlen szatirikusságához, szereplőinek az elvakultságból is felmerülő önkritikájához képest ugyan nem méltatlan, de súlytalan, anyagidegen humorizálással. A jelenet Shakespeare-nél is burleszk, a legvadabb, legnevettetőbb módokon ? ?Belzebub nevében? ? szokták életre kelteni, a hotel beerőszakolása viszont funkciótlan. ?A második kakasszóig iddogáló? kapus ezúttal pezsgős palackot emelget.
Donnellan értelmezése az együttes formációknak, a sakktáblás, stratégikus színpadi felállásoknak kedvez, de persze a Macbeth nem vihető sikerre jelentékeny színészegyéniségek nélkül. David Collings szűkszavúan precíz, tekintetet vonzó, férfias munkát végez a vak hadfi Duncan király erőt és hanyatlást egyszerre éreztető szerepében. Jóval később mint nyakkendős Orvos a saját uralkodói halálán szörnyülködhet, midőn a játékeleganciájával kiemelkedő, filmsztáros-szőke, királynői Anastasia Hille Lady Macbeth alvajáró víziójában feltárja a trón elhódításához vezető gyilkosságot. Ryan Kiggell eleve megfelel feladatának avval, hogy Banquóként egészen más alkat, vérmérséklet, küllem, mint Macbeth. A címszerepet a negyvenegy éves Will Keen katonásra nyírt hajú, félig tar atlétaként veszi birtokba. Csupa atom, annyira robbanékony, hogy egyre súlyosabb, elborultabb megingásai valóban az udvart szörnyülködésre késztető omlások. Végzetébe rohanva nő bele a szerepbe.
Az udvar olyan nagyon azért nem szörnyülködik, mivel a rendezés ? néhány meglepő hangoskodástól, szélsőségtől eltekintve ? lecsupaszít, jelez, elidegenít, ahol lehet. Macbeth úgy kérdez rá felesége sorsára, hogy asszonya fejét épp a két tenyere között fogja (szép filmkocka Keen és Hille végig inkább a megértés, cinkosság, mint a viszály felől fogalmazott párkapcsolatában), s mikor elhangzik a ?Meghalt a királyné, mylord?, a halott Lady egyszerűen feláll és kilépdel a színről. Macbeth, Banquo, Macduff oldalán kardot, Lady Macbeth kezében gyertyát, a thánok lakomáján kupát nem látunk. Eszköztelenség, némajáték, leképezés dívik ? esetleg a félmúlt színházi iskoláinak már porosodó tanítása nyomán. Ebbe még belefér, hogy a jövendölés szerint Macbeth vesztének egyik jelét, a Dunsinane hegyére hágó birnami erdőt (a maguk leplezéséül faágakat tartó, menetelő katonákat) a kar tánc-töredékes bemozdulásokkal, a zsámolyokat magasba emelve formázza.
A Cheek by Jowl igazolta, hogy joggal tartják a Shakespeare-életmű és az Erzsébet-kori drámák egyik értő műhelyének ? de ennél elsöprőbb vendég-Macbeth is megfordult már Magyarországon.
