A James Webb űrtávcső adatainak vizsgálatával mutatták ki, hogy a fiatal, tízmilliárd évvel ezelőtti univerzum sokkal kevésbé volt kaotikus és rendezetlen, mint azt a kutatók korábban gondolták. Kiderült, hogy az akkori galaxisok az eddigi feltételezésekhez képest sokkal gyorsabban fejlődtek.
A James Webb űrtávcső kifinomult kameráival sikerült csillagküllőket kimutatni azokban a galaxisokban, amelyek mindössze pár milliárd évvel az ősrobbanás után keletkeztek – olvasható a csillagaszat.hu hírportálon.
A csillagküllők olyan elnyúlt, a spirálgalaxisok központi régiójához csatlakozó, egy bicikli küllőjéhez hasonlítható alakzatok, ahol sok csillag helyezkedik el egymás közelében. A küllők kialakulása egy galaxisban szabályozza a csillagok születését oly módon, hogy a csillagközi gázt a galaxis központi régiója felé vezeti. Így tehát azok a galaxisok, amelyeknek van küllője, már egy nyugodtabb, „érettebb” fejlődési szakaszba léptek a nagy csillagkeletkezési rátát mutató, fiatal galaxisokkal ellentétben.
„A korai univerzum galaxisai sokkal gyorsabban fejlődtek, mint azt gondoltuk volna” – idézik a cikkben Zoe Le Conte-ot, a kutatás vezetőjét. Ez azért igazán meglepő, mert arra számítottak, hogy a fiatal Világegyetem még sokkal turbulensebb és kaotikusabb volt – tette hozzá.
„Régebbi elméleteink szerint ilyenkor gyakoriak lehettek a galaxisok közötti ütközések, és ennek következtében még sok csillagközi gáz várt arra, hogy csillagokká alakuljon. A James Webb űrtávcső adatai azonban felfedték előttünk, hogy ez az elmélet mégsem helytálló, és hogy világunk fiatalkorában a galaxisok az elvárt ütemnél jóval gyorsabban fejlődtek” – állapítja meg Le Conte.
A cikk szerint nem most történik meg először, hogy a kutatók a 13,8 milliárd éves univerzum fiatalkorát vizsgálják: minél távolabbra nézünk távcsöveinkkel, az időben is annál távolabbra tekintünk vissza. Korábban a Hubble űrtávcső is felfedezett küllős spirálgalaxisokat a távoli, így tehát fiatal univerzumban, ezzel az eszközzel azonban csak a 4–6 milliárd éves univerzum állapotát tudták megfigyelni. Ezzel szemben a
A csoport tagjai összesen 368 távoli spirálgalaxist vizsgáltak meg részletesen, és meglepő módon arra a következtetésre jutottak, hogy a mintának körülbelül az 1/5 része küllős spirálgalaxis. Ez pontosan kétszer annyi, mint amennyit a Hubble űrtávcső fedezett fel.
„Kimutattuk, hogy a korai univerzumban sokkal több küllős galaxis volt, mint amennyit korábban a Hubble űrtávcső látott, ami arra utal, hogy a csillagküllők jóval régebb óta kapnak nagy szerepet a galaxisok fejlődésében, mint azt gondoltuk volna. Nagyon izgalmas ilyen sok küllőt látni a fiatal univerzumban” – nyilatkozta a kutatásban résztvevő Dimitri Gadotti.
A kutatók az univerzumnak minél távolabbi régióit szemlélték a James Webb űrtávcsővel, annál kevesebb küllős spirálgalaxist tudtak azonosítani. Ennek az a valószínűsített oka, hogy a világegyetem fiatalkorában a galaxisok még nem jutottak el erre a fejlettség szintre, avagy olyan rövid spirálkarjaik vannak, amelyeknek kimutatására még a James Webb űrtávcső csúcstechnológiája sem képes – olvasható Könyves-Tóth Réka cikkében.
Ezen eredmények birtokában a kutatócsoport szeretne ismét távcsőidő-pályázatot beadni a James Webb-űrtávcsőre, hogy megvizsgálhassák a csillagküllők fejlődését az univerzum még korábbi, mindössze 1,6 milliárd éves állapotában.
A kutatók eredményeiket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban tették közzé.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
