A lóverseny nem pusztán szórakozás. A lóverseny: hatalmas szaktudás és Fortuna egyengette élet. Kerüljünk közelebb az eszményi mondanivalójú, furfangos filozófiájú sporteseményhez.

„Angliának három dolga van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés” – írta Széchenyi 1815-ben, az első angliai útja után. Meglepődnünk nincs miért, a látomásait tettre váltó gróf nem egyedül érkezett vissza Magyarországra, tizenhat ló kísérte. A nem kevés fáradozást és kitartást követelő, komoly politikai procedúrával járó megvalósítás néhány évet váratott magára: a mai Üllői út és a Soroksári út közötti területen 1827. június 6-án megrendezett, nagy sikert aratott első hivatalos magyarországi lóverseny nyertese a Széchenyi gróf tenyésztette Babieka, egy hatéves ló volt. Az alkalmas területet a Hitel szerzője barátai társaságában találta meg, akik nem voltak mások, mint a kor jeles képviselői, Wesselényi Miklós és Orczy Lőrinc. Széchenyi Lovakrul című, a lótartást, lótenyésztést, lóversenyezést bemutató könyve 1828-ban látott napvilágot.

A történelem, ahogy azt az évszázadok alatt a változó ritmusban érkező káros ideológiák áldozatául esett magyar társadalom megszokhatta, durván beleszólt a lóverseny történetébe. Elsőként az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése volt a sportág kárára: hosszú ideig nem tartottak futamokat, egészen az 1860-as évekig, akkortájt kaphatott újra erőre a lóverseny. Rövid uralma idején a Tanácsköztársaság rossz szemmel nézte a polgárság közkedvelt szórakozásaként aposztrofált, a csalás melegágyának tekintett lóversenyt. Ez hamar a sportághoz és Széchenyi gróf emlékéhez méltatlan eredményt szült: a pesti pálya területét felszántották és burgonyával vetették be. A második világháború alatt a budapesti lóversenypálya a hanyatlás és pusztulás jeleit mutatta. A Magyarországon állomásozó, megszálló német csapatok katonai reptereként funkcionált, és nem mentesülhetett a szovjet csapatok bomba- és aknatüze alól.

Kincsem Park, és ami mögötte van

A versenypálya 1925-ben Új lóversenytér néven nyitotta meg kapuit a jelenleg száz hektár körüli Kincsem Park területén. Az első futamot Montalto nyerte. A második világháborúból ébredező ország drámai erejéről tanúskodik, hogy 1946-ban ismét rendeztek versenyeket a Kincsem Parkban.

A hazai lóversenynek nagyon nem tett jót az államosítás időszaka. Akkoriban a tűrt kategóriába tartozó lóverseny szégyenletes sportnak, a lecsúszottak szórakozásának számított. A rendszerváltást a fellendülés időszaka követte, és igazán az elmúlt nyolc-tíz évben talált magára a jobb napokat látott sportág. A tulajdonos hosszabb távú, innovatív stratégiát fogalmazott meg, hogy a sportág bekerüljön a vérkeringésbe, figyeljenek rá.

Az utóbbi húsz évben nagy népszerűségnek örvend a színészek és sportolók hajtása az ügetőn, így előadóművészek, sportolók, például Balogh Erika, Józsa Imre, Fábry Sándor, Bács Péter, Urbán Flórián járt a Kincsem Parkban. Farkasházy Tivadar is sokat tett azért, hogy ismert személyiségek és művészek kedvelt időtöltésévé váljon a lóverseny.

Legendás négylábúak

1876-ban a magyar tenyésztésű és tulajdonú, 1873-ban született Kisbér tulajdonosára, a görög származású Alexander Baltazzira mosolygott rá a szerencse. A ma legendának számító Kisbér az Epsom Derbyn, a világ leghíresebb versenyén öt hosszal aratott győzelmet, ezzel az eladósodott tulajdonost a teljes pénzügyi csődtől mentette meg. Az 1874. március 17-én született, 1876 és 1879 között aktív, világszerte csodakancaként emlegetett, Franciaországtól Németországig minden versenyét megnyerő (összesen ötvennégy futamon részt vett) Kincsem neve a mai napig nem kopott ki a nemzeti emlékezetből.

1904 és 1905 között a favorit Patience volt. A Király Díjban, az Osztrák és a Német Derbyben egyaránt elsőként ért célba. Karrierjét váratlan baleset, egy rossz patkolástól kapott patairha-gyulladás törte félbe. 1909 és 1912 között a hazai lóverseny történetéből a tizenhat versenyéből tízet megnyerő Rascal emelkedik ki. Az első Magyar Derbyt 1921-ben Alagon rendezték, ott Vatinius, egy sárga mén győzött. A magyar lóversenysport 1963-as csillaga (ebben az évben járt a Kincsem Parkban Kádár János) az összes itthoni versenyén verhetetlen Imperiál volt. Szobra a Kincsem Parkban látható. 2015-ben súlyos betegség következtében pusztult el a Kincsem méltó utódjának tartott Overdose, a világ egyik leggyorsabb telivérje 2009-ben húszezer néző előtt mutatkozott be a Kincsem Parkban. Mesébe illő életéről, kitartásáról, küzdelméről Ferenczi Gábor forgatott filmet 2013-ban, Overdose – Vágta egy álomért címen.

Álomból és költészetből

A magyar írók, költők sem vetették meg a lóversenyt. Nehéz számba venni, hány és hány művész örökítette meg a lóversenyről szerzett, életre szóló élményeit Adytól (A lóversenyről) Krúdyn keresztül (Őszi versenyek) Tandori Dezsőig. A filmipart is megihlette a társadalom változatos szegmenseiből érkező ködlovagok, szerencsevadászok, kis- és nagyemberek benépesítette lóverseny világa: 1993-ban Koltai Róbert filmje, a Sose halunk meg, 2017-ben a Kincsem című alkotás lopta be magát a nézők szívébe. 

A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2022/9. számában olvasható.

Nyitókép: galoppderbi napján a Kincsem Parkban. Fotó: MTI/Beliczay László