Gyümölcsfát vadalanyra oltunk. Figyelve az oltóvessző és az alany egyforma vastagságára, ferdén metsszük mindkét ágat. A metszett felületek közepén apró vágást ejtünk, melyeket összeillesztve a két gally – alany és oltóvessző – eggyé válik. Ahogyan az ember testét a bőr, a fát a kéreg óvja a külső behatásoktól, így rendkívül fontos, hogy a két kéreg pontosan illeszkedve összezárjon. Az illesztési felületet összekötözzük. Ha oltóvesszőnk felső csúcsán metszési felület van, oltóviasszal lezárjuk, óvva az oltványt a külső behatásoktól.
Elültetés előtt egy-két napig lehet vízben az oltvány, de ha hosszabb idő alatt tudjuk csak végleges helyére juttatni a fácskát, homokkal kevert földben érdemes tartani, ügyelve arra, hogy a föld mindig nedves legyen.
Többek közt ezt lehetett megtanulni Kovács Gyulától és oltást tanító lelkes gyümölcsésztársaitól vasárnap a Tündérkertek Napján. Az oltóasztal mellett egész nap találkozhattak és beszélgethettek a pomológia iránt érdeklődők a Nemzeti Színház előtetője alatt – a tündérkert-tulajdonosoktól és lelkes kertre vágyókig bárki. A tudás mellett csodás, őshonos alma-, körte-, szilva-, cseresznyeoltványokkal gazdagodhattak, sőt, maguk is megpróbálkozhattak az oltókés használatával – szakértő felügyelet mellett.
Eközben a Nemzeti Színház belső tereiben színházi előadásokat nézhettünk, az első emeleten pedig táncosok, zenészek, kórusok, éneklő családok és szavalatok váltották egymást, lehetett kézműveskedni Csiki Lórántékkal, viselettörténetet megismerni vagy akár megkóstolni aszalványokat, bort vagy pálinkát a Kárpát-medence tündérkertjeiből, vagy akár egy hamisítatlan bográcsos birkapörköltet a színház előtti téren.
A családias hangulatú rendezvény délutáni csúcspontja Ambrus Lajos és Kovács Gyula Tündérkerti pomológia című új kötetének bemutatója volt. A közel 500 oldalas, rendkívül míves kivitelű, információban gazdag kötet a Kortárs Kiadó és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös kiadásában Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára időzítve jelent meg, de a bemutatón már kézbe lehetett venni. A frissen a nyomdából érkezett első 200 példány szerencsés tulajdonosa pedig dedikáltathatta is a könyvet a szerzőkkel.
Szarvas József vezette fel a könyvbemutató beszélgetést – kezében a kötettel, szemmel láthatóan meghatódva. Érzéseit nem is titkolta.
„Nem tudok erre a munkára meghatódás nélkül még csak gondolni sem. Életem nagy fordulata és ajándéka, hogy 2022-ben találkoztam egy gondolattal, aztán később találkoztam két emberrel: Kovács Gyulával és Ambrus Lajossal.”
Azóta munkálkodnak ők hárman együtt a tündérkertek ügyén.
„Ambrus Lajos ír, Szarvas Jóska beszél, én meg csinálom” – foglalta össze hármuk együttműködésének lényegét Kovács Gyula.
A bemutatón nagy szavak hangzottak el – de a családias környezet és a közvetlen hangulat élővé tette mindet. Ettől lett igazán megélhető ünnepi pillanattá a könyvbemutató. A két szerzővel Demeter Szilárd, a kötet társkiadója, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezetője beszélgetett. Bevezetőjében ő is Ambrus Lajos és Kovács Gyula munkásságának jelentőségét hangsúlyozta:
„Kovász-emberek azok, akik saját érdekeiken túlmutatóan tudnak olyan teljesítményt felmutatni, ami megerősíti, megtartja, felemeli a nemzetet – és ez a két ember ilyen ember.”
A két kovász-ember szerényen pislogva hallgatta a méltatást, de lehetett látni, hogy ebben a fontos pillanatban mennyire jólesik számukra az elismerés. Harminc éven át dolgoztak, mire eljutottak a nagy összefoglaló mű, a Tündérkerti pomológia megjelenéséig úgy, hogy munkájukról a nagy nyilvánosságban alig-alig esett szó.
„Ezért hoztam egy kalapot, hogy nagy tisztelettel megemeljem előttetek, de valahol most épp hátul van” – szabadkozott Demeter Szilárd, de nem hagyták cserben a nézők. A hátul lévő helyett azonnal kapott egy kalapot a pódium mellett ülő Rózsa Péter biogazdától, hogy legyen mit megemelnie – nem csak szimbolikusan, de igazán. A közönség derűvel fogadta a gesztust, a szerzők pedig belekezdtek az anekdotázásba.
A kötet harminc év munkája – melyet Ambrus Lajos és Kovács Gyula egymással párhuzamosan kezdett el végezni, de aztán a szálak összeértek. Ambrus Lajos egy fajta, a Zrínyiek által kedvelt zelenka körte történetén keresztül érzékeltette, hogyan.
„Nagy örömmel találtam meg a Zrínyi család latin nyelvű levelezésében Zrínyi Miklós, a törökverő kedves gyümölcsét. Pár évvel halála előtt írta a vejének, hogy 'Öcsémuram, megkaptam a zelenka körtvélyt. Annyira megtetszett, hogy minden jobbágyomnak külön ajándékozni fogok belőle.' És olvastam róla aztán ezer helyen, de semmi nyoma nem volt a mai pomológiában, tanszékeken ezt nem tanítják. Egyszer csak, hopp! Gyula megszerezte a zelenka körtvélyeket – méghozzá Zala megyéből! Nagyszerű érzés, hogy ilyesmi történhet az emberrel.”
Ambrus Lajos felemlegette az ősöket, a nagy gyümölcsészeket, akik munkáját a kötetben részben összefoglalva tette közkinccsé. A történelmi Magyarország tájai szerint összefoglalták többen, hogy mely területeken melyek a legjobban termő ősi gyümölcsfajták – és Lajos ezekből készített egy összefoglaló jegyzéket. Innentől kezdve a Kárpát-medence bármely táján élő, kertemberré válni vágyó olvasó kikeresheti egyszerűen, mit érdemes ültetnie. Két-három falura lebontva lehet részletes listából tájékozódni. Jó példa ez arra, mennyi hasznos tudást találhatunk a kötetben. A könyv részletesen ismertet több mint nyolcvan almafajtát, ötvenféle körtét és sok egyéb más, például meggy-, cseresznye-, barack-, kajszifajtát, fotókkal illusztrálva.
A fotókat Sulyok Miklós, az ország egyik legjobb műtárgyfotósa készítette. A gyümölcsöket mint műtárgyakat fogta fel, és ennek megfelelően fotózta a kötet illusztrációit. A kötet egésze így olyan magas esztétikai minőséget képvisel, amely a 21. századi tartalom- és persze a könyvpiacon is kuriózum. Előkerült e beszélgetésben egy konkrét példa is a kötet mívességét illusztrálandó.
Demeter Szilárd felhívta a figyelmet az egyik fotóillusztrációra, amelyen nemzeti színű szegélyű antik tányéron láthatóak aszalványok. Kiderült, hogy a tányérra Ambrus Lajos heteken át vadászott bolhapiacoktól aukciókig mindenütt, csak azért, hogy ez a kép elkészülhessen. A kötetben befotózott befőttekkel is hasonló a helyzet: Lajos múlt század eleji hutaüvegeket keresett és szerzett be, amelyeket Rózsa Péter és Kovács Gyula segítségével töltöttek meg befőttekkel, hogy Sulyok Máté elkészíthesse a grafikaszerűen míves tárgyfotókat az üvegbe zárt nyári ízekről.
Az anekdotázás és kulisszatitkok mellett szó esett századunk fontos problémáiról is. A klímaváltozásról, az elhibázott és csak lassan helyrehozható, a 90-es években megkezdett vidékfejlesztésről, amely kis híján uniformizálta a kerteket, és a Kovács Gyula és a nyomdokaiba lépő pomológusok munkája nélkül akár az ősi fajták kipusztulásához, a kisebb gyümölcsösök elvesztéséhez is vezethetett volna. És persze szó esett a kertemberek szerepéről és a kultúra megőrzéséről – amely Kovács Gyula szerint a megmaradás záloga.
„Egy nép addig marad meg, míg a kultúráját megőrzi. Fontos, hogy a kultúránkat nem lehet tőlünk elvenni: azt csak magunk tudjuk tönkretenni azáltal, hogy hátat fordítunk neki. Az a nép, amely a kultúráját elveszíti, maga is elveszik. A történelem viharaiban, amikor jönnek a nagy traumák, nem lesz föld a talpa alatt. Ez a könyv ezt a kultúrát mutatja föl – elvont fogalmi formáját összehozva a gyakorlattal. Amikor például egy bőralmát oltunk, akkor Mátyás király történetét és korát, vagy Petőfi körtefájával Petőfi szellemiségét és idejét adjuk vissza a tájnak, amelyben a tündérkert van, és az ott élő közösségnek. Ez egy organikus egész. A fával a történetiséget és a folytonosságot is tovább éltetjük.”
Fotó: Csiki Vivien / Petőfi Kulturális Ügynökség
A Tündérkerti pomológia már megrendelhető a kultura.hu webshopjában.
