– Hamlet igazságkeresése rokon velem, ahogyan a gyásza is. Ez a gyász hosszú, valószínűleg soha nem fog megszűnni – fogalmazott Tompa Gábor, aki hozzáfűzte, hogy másfél éve elhunyt felesége emléke mellett a gyászban a korábbi kötetének szerkesztője, Kovács András Ferenc elvesztése fölött érzett fájdalom is megjelenik.
Tompa Gábor költői hangja ironikus, komoly; a groteszk és a biblikus tónust egyaránt használja – vélte a beszélgetést vezető Molnár H. Magor. Az irodalmár szerint a kötet tétje, hogy hogyan lehet ma – ebben a globális és morális káoszban – még hinni a költészetben és a feltámadásban.
A rendező a kötet bemutatóján beszélt arról, hogy a költészet és színház fontos eszköz a felejtés ellen. Tompa Gábor szerint a cancel culture megjelenésével embertelen és természetellenes ideológiák nyernek teret az oktatásban, ennek 16 éves San Diegó-i tanári munkája alatt tanúja volt. Lucian Pintilie rendező gondolatát idézte, aki úgy véli: a végén nem marad más, csak az emlékezet, de ha nincs emlékezet, akkor egy sötét alagútba kerülünk, amelyből nincs kiút. Minden, ami létezik, a kultúra által maradt fenn - hangsúlyozta.
A rendező elmesélte, hogy középiskolás volt, amikor Székely János közölte az első verseit az Igaz Szó folyóiratban. 32 kéziratos versét vitte el az író-szerkesztőnek, aki miután elolvasta, azt mondta: – Ebből 28-at el is dobhatsz a szemétbe, ezeket ideraktam, kettőn még dolgozni kellene, kettőt pedig közlünk. – Tompa Gábor hozzátette: élete első Hamlet-rendezése egy többszörösen betiltott, majd megengedett előadás volt, amely személyes konfliktusokból fakadó gáncsok miatt sem ment át a rendszer ideológiai rostáján. A Hamletben minden benne van – vélte. – Hamlet rájön, hogy a gyilkosság és a zsarnokság leleplezésének egyetlen eszköze, ha megrendez egy színházi előadást. Ehhez viszont annak az előadásnak profinak, mélynek és merésznek kell lennie, hiszen ebből tudja meg egy egész ország, hogy valójában mi történt. Az igazság kiderítése ebben a drámában nem az erőszak, hanem a művészet eszközeivel történik. Megjegyezte: az említett Hamlet-előadás kétszer olyan hosszú volt, mint amelyet néhány éve rendezett a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. – Ebben az előadásban nincsenek színészek, hiszen Hamlet Claudiussal és Gertruddal játszatja el a jelenetet.
Hamlet azt mondja a végén a barátjának: „Horatio, halott vagyok; te élsz; / Győzd meg felőlem és igaz ügyemről / A kétkedőket.” Annyira megosztott, manipulált a világ, hogy nem lehet tényekről beszélni, mert csak az álláspontok, személyes meggyőződések számítanak. Tompa Gábor szerint a színház mint terápia is fontos. – Hatalmas katarzist idéz elő még egy bűnösben is. A gyógyító hatása akkor érvényesül, ha kényszerít arra, hogy elgondolkozzunk magunkon a másik ember tükrében. Ha változásra késztet, és a változást mindig magunkon kell kezdeni – fűzte hozzá. Előszeretettel mutogattunk a rendszerre, a politikára, de a saját felelősségünket kizártuk a gondolkodásból, ami egy kényelmes döntés – jegyezte meg. – Így, bőven hatvan év fölött az egyik legnehezebb dolog – amit Beckett-től is meg lehet tanulni – valahogy megbékélni a végső dolgokkal, hinni a feltámadásban. Isten megismerése magunk és a világ megismerésének csomó aspektusát mutatja meg – vélte.
A legutóbbi Hamlet-rendezése végén – miután mindenki meghal – az utolsó mondat gyerekhangon hallatszik, az üzenete pedig, hogy „tárjátok ki a szíveteket”. – Ha sikerül mindennap felfelé nézni, akkor megszűnik a félelem, én ennyit tudok – jegyezte meg. Tompa Gábor az abszurd drámák apropóján azt mondta: nem a dráma abszurd, hanem a világ, amelynek tükröt tart. – Beckettet ma már realista poézisnek foghatjuk fel, mert a valóság meghaladta azt, ami ebben a dramaturgiában furcsa volt. Úgy vélte: a groteszk egészséges szemlélet, mert ahelyett, hogy belelovalnánk magunkat a történetbe, arra ösztönöz minket, hogy próbáljuk kicsit távolabbról nézni önmagunkat is.
A versekben megjelenő igazságkeresés kapcsán beszélt arról, hogy mivel nem világították át az 1989-es romániai fordulatot, a mai napig nem hozták nyilvánosságra, hogy kik és milyen módon voltak részei a diktatúrának, ez lehetőséget adott például a titkosszolgálatoknak, hogy tovább manipulálják a választásokat, a kormányzást. – Ezért fontos, hogy feltárjuk és leleplezzük a teljes igazságot.
A kötet a Bookart kiadó gondozásában jelent meg.
Fotó: Csabai István
