(MTI) - Zandler Krisztián, a városi Kubinyi Ferenc Múzeum régésze ismertette: kelet és dél felől kőből és téglából építették a védműveket. A most megtalált egykori palánkfal valószínűleg még a Rákóczi-szabadságharc idején is állt, a török idők végén leégett, maradványát pedig elbontották a védelmi funkció megszűntével. Buda elestével Nógrád határvidék lett, és a palánkfalat olcsóbban, gyorsabban lehetett megépíteni - tette hozzá a régész.
A fal elkészültét úgy magyarázta, hogy párhuzamosan két széles alapozási árkot ástak, azokba facölöpöket helyeztek, a közöket pedig vesszővel fonták ki, majd földdel töltötték fel. Külső részét agyaggal tapasztották be a tűz elleni védekezés miatt.
A régészek két árkot nyitottak meg a feltárásokhoz, a munkát a városközponti rekonstrukció második üteméhez kapcsolódva végzik a jövő hét, illetve a jövő hónap végéig.
Mint Zandler Krisztián elmondta, a második árokban nem találtak palánkfalat, viszont rábukkantak egy késő Árpád-korból származó, XIV-XV. századi veremházra, benne kerámiatöredékekre és állatcsontokra. A félig földbe mélyített, 3x4,5 méteres alapterületű épületet sátortető fedte, amelyet oszlopok tartottak.
Mázas kerámiacserép-darab
Ebben az időben a mindennapi tevékenységeket, a sütést, főzést, szövést, fonást a szabadban végezték, a veremházakba csak télre, illetve éjszakára húzódtak be - mondta.
A történelmi belvárostól néhány száz méterre a XIV. század elejéről származó, tapasztott agyagpadlózatú, tűz nyomait viselő épület maradványait tárták fel.
Szécsény történelmi belvárosának első rekonstrukciója során, 2005-ben XVI-XVII. századi leleteket tártak fel a régészek, akkor találták meg a vár falának nyomvonalát, amelyet az új díszburkolaton vörös sávval jelöltek meg.
Szécsény a török hódoltság korában a végvári rendszer részeként védőfalakkal körülvett mezőváros volt.
