Többen keresgélték a helyüket az Uránia mozi Fábri teremben február 3-án, ahol teltház fogadta az aktuális film, az Eldorádó rendezőjét. Művészfilmek közönsége, hacsak nem frissen díjazott filmről van szó, megszokta, hogy kevés látogatóval viszonylag szabad a helyfoglalás, jelen esetben viszont figyelni kellett, pontosan hová ülhet a filmre és Bereményi Géza író-rendezőre kíváncsi néző.
Végül mindenki megtalálta a helyét, Bereményi Géza köszöntötte az ?53 magyar film? sorozat aktuális vetítésére érkezetteket, és felhívta a figyelmet, hogy ?Eldorádó? című filmje valóságos történeteken alapul. Központi alakját, akit Eperjes Károly 35 évesen alakít, saját nagyapjáról mintázta, a szerinte minden családban fellelhető ősapa-figuráról, akinek legendája nemzedékeken át öröklődik.
Az 1945-1956-ig játszódó történetben bőven helyet kap a történelem, és kivételes körülmények segítették a rendezőt. A film utáni beszélgetésen megtudhattuk, Bereményi Géza nem rendezőnek tanult, bölcsészként végzett és forgatókönyvíróként került a filmhez. Az első, Magyary Zoltán professzort középpontba állító rendezés után, melyre Nemeskürty Istvántól kapott megbízást forgatókönyve alapján, a stáb, többek között Kardos Sándor operatőr, Ozorai András gyártásvezető biztatták egy második film megírására és rendezésére.
Bereményi Géza elmondása szerint az 1988-ban készült Eldorádó sok kis novellából áll össze. Alakjai annyira valóságosak, hogy a filmbeli főhős Monori segédjét játszó Andorai Péterről már a szereposztás után derült ki, apja a valóságban is segédkezett hétvégeken a Teleki téri piacon, hasonlóan Pauer Gyula szobrász, aki Gombacsik cipészt alakítja, saját apja műhelyét idézte fel, cipészszerszámait használta a filmben.
Az Eldorádó Európai Filmdíjat kapott 1989-ben Párizsban, első helyezettként a játékfilm kategóriában, Bereményi Géza pedig a legjobb rendező díját nyerte el. Közép-Európa ekkor világszerte az érdeklődés középpontjában állt a Szovjetunió szétbomlása miatt. A film létrehozása idején már nem működött a cenzúra, a filmben szereplő tankok felvonulását a pesti utcákon ugyan veszélyesnek ítélte egy politikai tiszt, de sikerült kijátszani azzal, hogy Bereményi látszólag átírta a jelenetet. Az 1956-os események a filmben a forradalomról szólnak, a közönségben helyet foglaló fiatal generáció csodálkozott, hogy a filmet a rendszerváltás előtt nem cenzúrázták.
A játékfilm mégsem teljesen azonos a valósággal, a főszereplő sorsa is másképp alakult, mint ahogyan a filmben. Bereményi Géza még mesélt családja történetéről, arról, hogy a nagyapja bérháztulajdonos szeretett volna lenni, amihez gyűjtött is elegendő pénzt, de sarokházat szeretett volna, amit nehezebb volt találni. Mándy Iván író, akinek köztudottan sok története játszódik a film fő helyszínén, a budapesti Teleki téren, ugyancsak találkozott Bereményi valóságos nagyapjával. Bereményi Géza szakdolgozatát Mándy Ivánról írta az egyetemen, aki egyik írói példaképe volt pályája kezdetén.
Csodálom a nagyapámat, aki mellett mindig biztonságban érezhettem magam gyerekként ? válaszolta Bereményi arra a kérdésre, hogyan tekint főhősére. Arra pedig, készít-e újabb filmet, azzal válaszolt, hogy négy forgatókönyve van az asztalfiókban, de lehet, egy ötödiket ír, és abból rendez új filmet.
A Magyar Művészeti Akadémia szakmai beszélgetésekkel egybekötött filmsorozata február 17-én folytatódik, érdekes módon a következő filmben, Gothár Péter: Megáll az idő című alkotásában a történet éppen akkor kezdődik, amikor az Eldorádóban véget ér: 1956-ban.
Csanda Mária
