Nem véletlen, hogy erre a mai napon került sor, hiszen napra pontosan 222 éve, 1802. november 25-én döntött úgy gróf Széchényi Ferenc, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. Az adomány 11 884 kötetet, nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2665 egyedi darabból álló éremgyűjteményt, 2029 nemesi címert, valamint néhány régiséget és festményt foglalt magában. Ez a nagylelkű felajánlás tette lehetővé, hogy létrejöjjön a mai Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár elődintézménye, s válhasson november 25-e a nemzeti közgyűjteményi rendszer alapítói napjává.
A sajtótájékoztatón elsőként dr. Török Petra, a PIM főigazgatója ismertette a 2024. július elsején felállt Közgyűjteményi Központ eddigi rövid történetének főbb állomásait, valamint azokat a fenntartói és jogalkotói szándékokat, amelyek a ma bemutatott stratégia megalkotásához vezettek.
Ezt követően Demeter Szilárd, az MNMKK elnöke részletesen bemutatta a Legelőből hazát című dokumentumot, amely egy olyan intézményi víziót vázol fel, amely a passzív kultúrafogyasztásból az aktív kultúrahordozás felé kívánja elmozdítani a magyar társadalmat. A fejlesztési stratégia módszertani alapelve a jövőre 150 éves Klebelsberg Kunótól származik: „Magyarország a végig nem gondolt gondolatok országa.” A program másik központi eleme a „nehéz magyarság” koncepciója, valamint a David Goodhart által megfogalmazott „valahol szabadsága”, mely nemcsak kulturális gyökereink ápolását, hanem egy felelősségteljes hozzáállást is jelent, hogy örökségünket megőrizzük és továbbadjuk kortársaink és utódaink számára. A felelősség nem döntés, nem is választás eredménye, hanem folyamatos igyekezet, melynek köszönhetően a nagyobb egész részévé válhatunk. Demeter Szilárd hozzátette: „Mi ezért a teljes végiggondolás módszertana alapján vizsgáltuk meg, hogy hol tartunk, és hová szeretnénk eljutni ahhoz, hogy a magyar nemzet 24,5 millió darabos örökségrészének méltó gondozói legyünk. Ezért is nevezzük a stratégiánkat a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ kultúrkiválósági programjának, melynek célja a nemzeti öntudat erősítése kulturális örökségünk megélésén és továbbörökítésén, valamint értékeink európai és globális szintű megjelenítésén keresztül.”
„Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikusabb módját, ami ezer év értékeiből szűrődik le: kultúrát” – idézi a stratégia Szerb Antalt, kijelölve azt az irányt, amely mentén a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ nemcsak őrizni és bemutatni, de aktívan formálni is kívánja kulturális örökségünket.
Az MNMKK – amely jelenleg több mint 40 tagintézménnyel, 25 millió műtárggyal és közel 1700 főállású munkatárssal rendelkezik – öt kulcsterületen tervez jelentős változtatásokat: az időbeli kiterjesztés, a térbeli komplexitás, a társadalmi inkluzivitás, a diszciplináris integráció és a következményelemzés területén. Annak érdekében, hogy a közgyűjteményi központ zászlóshajója lehessen a tervezett változásoknak, a tagintézmények közötti együttműködést három alappillérre tervezi helyezni a jövőben: a decentralizált szakmai autonómiára, a hálózatos együttműködésre, annak érdekében, hogy az autonóm egységek egy összehangolt rendszer részeként működhessenek, és az adaptív menedzsmentre, vagyis a projektalapú szervezeti egységek rugalmas kialakítására, mely lehetővé teszi, hogy az 1700 főt foglalkoztató struktúra mindig az aktuális feladatokhoz igazodjon.
A szektor egyik legsúlyosabb problémája a szakemberhiány és a szakmai utánpótlás, így az átalakítás egyik fő sarokköve az intézményrendszer átfogó humánerőforrás-fejlesztési programja lesz, mely magában foglal egy komplex gyakornoki és ösztöndíjrendszert. Emellett része egy többszintű képzési program, a tudásmegosztás bevezetése és az életpályamodell alkalmazása is, mely a Petőfi Múzeumban jó pár éve sikerrel működik.
A tervek szerint a gazdasági fenntarthatóság érdekében többcsatornás finanszírozási modellt vezetnek be, amely ötvözi az állami támogatást, a saját bevételeket és az innovatív finanszírozási formákat. „Ennek megvannak azok a piaci, vállalati és vállalkozói szabályai, amik kipróbáltak, de láthatunk jól működő nemzetközi példákat is, melyek átvételével mi is meg tudjuk növelni a bevételi lábunkat, és a kiadási oldalunkon is tudunk faragni – mondta el az elnök. – Újra kell gondolni az eddigi kereskedelmi tevékenységünket, személyre szabott szolgáltatásokat kell bevezetni, és új üzleti modellt bevezetni a múzeumshopok és vendéglátóhelyek üzemeltetésénél.”
Várhatóan kiemelt figyelmet kap majd a szakmai fejlesztés négy területe: mindenekelőtt az állományvédelem, melyet első és legfontosabb feladatként emelt ki Demeter Szilárd. „Koronázási palástból nincs másik, ha az valamilyen gondatlanság okán szétfoszlik, nem tudunk elővenni egy másikat, és a digitális másolat sem tudja pótolni az eredetit. De említhetném a Természettudományi Múzeum növénytárát is, mely 150 év gyűjteményét öleli fel. Ha ez megsérül vagy eltűnik, nem lehet pótolni, mert már nincsenek meg azok az élőhelyek, ahol ezeket gyűjtötték.” A másik három terület a régészet, az informatika és a digitalizáció, mely utóbbi területén például négyszeresére kívánják növelni az évente készülő digitális felvételek számát, és tervezik a mesterséges intelligencia széles körű alkalmazását is.
Az MNMKK nem egyszerűen kiállításokat szervező intézményként, hanem a kultúrahordozó közösség aktív formálójaként kíván megjelenni a hazai és nemzetközi kulturális színtéren. A múzeumok és könyvtárak 21. századi szerepe messze túlmutat a hagyományos őrző-bemutató funkción: az intézmények a hiteles tudás aktív közvetítőiként a társadalmi párbeszéd és a közösségépítés meghatározó színtereivé válnak. Feladatuk, hogy minden eszközükkel segítsék a passzív kultúrafogyasztók átalakulását aktív kultúrahordozóvá – ez érinti majd a múzeumpedagógia, az oktatás-képzés, a rendezvényszervezés és a kommunikáció és marketing területeit.
Az intézményrendszer fenntarthatóságát öt pillérre építik: a kulturális, társadalmi, környezeti, szervezeti és financiális fenntarthatóságra. A következő években olyan közös jelentős projekteket valósítanak meg, mint a Jókai 200, a Mohács 500 vagy az Attila-projekt. „Célunk egy olyan kulturális ökoszisztéma létrehozása, amely aktívan bevonja a társadalmat a kultúra megőrzésébe és továbbadásába, miközben erősíti Magyarország nemzetközi kulturális pozícióját” – olvasható a stratégiában.
A dokumentum külön foglalkozik olyan jelentős tagintézmények jövőképével, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint részletesen tárgyalja a vidéki filiálék regionális tudásközponti szerepét.
A közönségkapcsolatok terén jelentős eredményekre építhetnek: évente 4500 múzeumpedagógiai foglalkozásukon 275 ezer gyermek vesz részt. Ezt a tevékenységet továbbfejlesztve különös hangsúlyt helyeznek az inkluzív múzeumi koncepció megvalósítására és a speciális társadalmi csoportok megszólítására. Az MNMKK nemzetközi ambícióit jelzi, hogy 2030-ra a világ top 100 közgyűjteménye közé kíván kerülni. A stratégia hangsúlyos elemét képezi a közép-európai tudásközponti pozíció kialakítása, a nemzeti kultúránk nemzetközi szinten való újrapozicionálása, valamint a Kelet-Nyugat közötti kulturális hídszerep betöltése is.
A hétfői sajtótájékoztató végén bemutatták az MNMKK új honlapját, valamint a sajtó képviselői megismerhették a közgyűjteményi központ első közös kezdeményezése, az Élménykalendárium című adventi programsorozat tartalmát is.
Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
