Tóth László: A kultúrában nem szabad teret adni a háborúskodásnak

Miként kelti életre a Szentpétervári Állami Balett és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara látvány és hangzás tekintetében a klasszikus baletthagyomány letisztult eleganciájának, a meseszerű látványvilágnak és az ünnep varázsának ötvözetét?

A január 3-tól 18-ig tartó turné előadásai elsősorban vidéki arénákban és nagy helyszíneken – tehát alapvetően nem színházi környezetben – játszódnak, de ezt természetesen igyekszünk elfedni, és többek közt függönyökkel, lámpákkal és klasszikus zenei igényeknek megfelelő hangosítással elvarázsolni a nézőket.

Ezen a turnén a balettprodukciót ötvenfős zenekar kíséri, amely a színpad előtt fog helyet foglalni. Tehát a nézők is látni fogják, és értelemszerűen ki lesz hangosítva annak érdekében, hogy az arénák minden pontján megfelelő színvonalon lehessen hallani a zenészek játékát. Az előadás látványvilága is említésre méltó. Vannak kortárs Diótörő balettek – a miénk abszolút klasszikus.

Kulisszatitok, de természetesen balettszőnyeget is kell biztosítanunk, mert ez is egy speciális igénye ennek a műfajnak.

Minek köszönhető az előadás létrejöttéhez vezető művészi együttműködés?

Az egyik kollégám felesége orosz balett-táncos, én pedig jelenleg külföldön is koordinálok turnékat – A diótörő, A hattyúk tava és egyéb táncos produkciókat – menedzserként. A személyes kapcsolódásnak köszönhetően könnyebb volt meghívni hazánkba az orosz társulatot. Hozzánk hasonlóan ők is örülnek az együttműködésnek, mert az európai turné az utóbbi időben szinte nem létező műfajjá vált, és a meghívásunkkal ilyen értelemben talán picit segítünk ennek a világszinten kimagasló balett-társulatnak.

Tisztában vagyunk azzal, hogy háború zajlik, de azt gondolom, hogy a kultúrában nem szabad teret adni a háborúskodásnak.

Csajkovszkij zenéjére egy orosz tánckar a legautentikusabb – azt gondolom, hogy ők bármely más társulatnál sokkal inkább szívükön viselik ezt a darabot.

Milyen közös szellemi, alkotói metszéspontból fakad a szentpétervári balett-társulat és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – röviden: BFTZ – kapcsolódásának hatáskeltő ereje?

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara hazánk első – Erkel Ferenc által alapított – szimfonikus formációja. 172 éve vagyunk jelen a magyar kultúrában. Erkel 1853-ban vezényelte az első koncertet. A BFTZ akkori zenészmagja ült be a zenekari árokba, amikor 1884-ben megnyitotta kapuit a Magyar Állami Operaház. Ez a kettősség azóta is jelen van az életünkben: a tagságunk az Operaház zenekarának művészeiből áll, akik közel állnak az opera és a balett műfajához.

Felébredt bennünk a vágy, hogy vidéken is megmutassuk azt, amit a fővárosban ilyen rangos múlttal régóta művelünk. Ennek fényében kezdtünk egyeztetni a szentpétervári balett-társulattal és kezdtük szervezni a BFTZ eddigi életének legnagyobb, 2026 januárjában megvalósuló vállalását.

Mi teszi örökbecsű művészi értékké, lelki és szellemi táplálékká A diótörőt?

A darab érdekessége, hogy nagyon sokáig fiókban hevert, a színpadra állítását követően eleinte megbukott, mára pedig a karácsony elválaszthatatlan részévé vált. A dallamai szinte már a hétköznapjaink szerves részét alkotják, mindenki fütyüli őket, A diótörő zenéje a legnagyobb klasszikus zenei sláger.

A lenyűgöző hangzáshoz valódi mesevilág – a mindenki által vágyott varázslatos, csillogó karácsony látványa – társul. A szöveg nélküli klasszikus zene önmagában, jól ismert dallamokkal olyan – minden egyes előadáson visszatükröződő – könnyedséget, emelkedettséget és ünnepélyességet teremt, ami véleményem szerintem mindenkit megérint. Aki eljön erre az előadásra, két és fél órára az ünnep emelkedett állapotába kerül.

További információ: diotorobalett.hu

Címlapfotó: Tóth László, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnöke. Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu