Több mint egy évtizede az egyetem oktatójaként dolgozik, ön készítette elő az Animációs Tanszék létrehozását is. Segíti ez az egyetemhez fűződő számos tapasztalat az új feladatainak betöltését, vagy egészen más szemmel kell néznie rektorként bizonyos problémákra?
Kapcsolódásom az egyetemhez nem csupán oktatóként meghatározó, annak idején diplomámat a Zugligeti úton szereztem, a MOME alumnisa vagyok. Ez erős kötődést jelent és nem csupán egy szakmai felületet érint. Az oktatásban eltöltött évek alatt egyszerre volt felelősségem és szívügyem az animációval kapcsolatos szakmai munka irányítása, de emellett rengeteg lehetőség adódott arra, hogy más területek munkájába is bekapcsolódjak, hogy megismerjem azok sajátosságait. Mindez muníció volt a rektori program kialakításához, melynek a gyakorlatba való átültetése intenzív csapatmunkában oldható meg. Tehát nem szemléletváltás szükséges, hanem szoros együttműködés, ahol egymást váltogatják a napi ügyeket érintő feladatok és a jövőt formáló koncepciók kérdései.
A MOME jellegét és jelentőségét tekintve is egyedi szerepet tölt be a hazai kreatív életben, kinevezése alkalmával is beszélt arról, hogy cél ennek a szerepvállalásnak a kiterjesztése európai és globális szintre is. Ki tudna emelni olyan területeket, amelyeken oktatás vagy innováció tekintetében a MOME európai szinten is élvonalba kerülhet, vagy már most az élvonalba tartozik? Illetve vannak olyan területek, amelyek mindenképpen fejlesztésre szorulnak?
A MOME színes szakmai portfolióval rendelkezik, és ennek a palettának minden eleme nemzetközi összehasonlításban is siker-várományos, vagy már eleve jelentős eredményeket tudhat magának. Hallgatóink munkái különböző fesztiválokon, pályázatokon, szakmai fórumokon kapnak elismeréseket, ilyen szempontból nagyon elégedettek lehetünk, és kiemelésként felsorolhatnám az összes képzési programunkat. A fejlesztés igénye is általános, ilyen szempontból sem lehet csupán egy-egy területet említeni. De hogy ne kerüljem meg teljesen kérdését, szeretném arra a potenciálra felhívni a figyelmet, melyet a MOME úgynevezett elméleti képzései jelentenek. Itt a design culture elsődleges hazai szellemi műhelye van egy nagyon izgalmas, felfutó ágban, mely legutóbb a PHD-fokozat megszerzésére is lehetőséget adó doktori képzés akkreditációjának örülhetett. Így ezen a területen is kialakult a MOME-ra jellemző háromfokozatú képzés. Erre is támaszkodunk, amikor egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy az egyetemre egyébként is jellemző projekt alapú oktatásban minél nagyobb számban dolgozzanak együtt különböző szakmai oldalról érkező hallgatók. Így leendő tervezők, menedzserek, alkotók, kutatók, teoretikusok, kurátorok együtt foglalkozhatnak olyan komplex problémákkal, melyek valós társadalmi kérdések mentén válnak láthatóvá.
Művészeti egyetem rektoraként mennyire tartja fontosnak, hogy a piac, a versenyszféra érdekeit is kiszolgálják?
Az egyetem 134 éves történetében mindig is jellemző volt, hogy az intézmény irányultsága figyelembe vette környezetének változásait, azokra válaszokat adott, progresszív irányba terelve a gondolkodás folyamatait. Erre alapozva az elmúlt tizenöt évben jellemzővé vált az a szemlélet, mely szerint a MOME ne csupán egy oktatási központ legyen, hanem környezetét formáló, társadalmi, gazdasági, technológiai változásokra folyamatos innovációval reagáló, általában az életminőséget szellemi és tárgyiasult szinten egyaránt ápoló, azt megemelő tevékenységet folytasson. Így természetes, hogy számtalan kapcsolódási felületünk van a piac, a versenyszféra felé is. Én abban látom a sikeres együttműködés lehetőségét, ha az egyetem kihasználva kapacitásait, a holnap kérdéseit próbálja megfogalmazni, azzal foglalkozik, hogy merre tartunk, így segítve a gazdaság szereplőit is stratégiájuk alakításában. Mindez egymás mellé rendeltséget, partneri viszonyt, közös gondolkodást jelent minden olyan területen, ahol szükség van a kreatív szemléletű, megoldásorientált magatartásra.
A MOME eddig is segítette a frissen végzett hallgatókat a pályájuk elindításában (például az animációs tanszék kisfilmjeinek fesztiváloztatásával), a jövőben is folytatni kívánják ezt a szemléletet? Meglátása szerint mi az a legnagyobb nehézség, amivel MOME diplomásainak itthon szembe kell nézniük az első években?
Az természetes, hogy egy egyetem számára fontos feladat pályakezdésükben segíteni frissen diplomázott hallgatóit. Ennek számtalan klasszikus módja van, mely az oktatási helyzetek, tartalmak meghatározásától a diplomamunkák láthatóságán, publikálásán át sokrétű tevékenységet takar, melyek a MOME-n is a napi gyakorlat részei. A statisztikák azt mutatják, hogy diplomázóink túlnyomó többségének nem okoz gondot választott pályáján elhelyezkedni, alkotó tevékenységet, vagy azzal kapcsolatos munkát végeznie Magyarországon. A nehézségek ott jelentkeznek inkább, ha valaki saját szellemi termékét szeretné "főállásban" gondozni, abból fejlesztve önálló alkotást, terméket, produkciót, amely aztán egzisztenciális szempontból is megalapozza a pályakezdés utáni éveket. Ezen a téren szeretnénk új felületeket nyitni, mely inkubációval, mentorálással, a fejlesztések tartalmi és üzleti részével egyaránt foglalkozva nyújt segítséget a diplomásoknak. Ennek a tevékenységnek nagyon fontos szerepet szánunk a MOME jövőjét illetően, és már teszteljük a lehetőségeket a MOME+ programunk keretein belül, mely kísérleti fázisában tart még. Távlatos célunk az, hogy az egyetem infrastrukturális fejlesztéseivel párhuzamosan alakítsuk ki azt a gyakorlatot, mely különböző módozatokon át nyújt lehetőséget az iskolai évek után is koncentrált szakmai munka végzésére. Az a szándékunk, hogy az ott résztvevő ifjú alkotók, tervezők saját ötleteiket, prototípusaikat fejleszthessék, azokból komplett produkciót készíthessenek úgy, hogy közben annak piacosítása, forgalmazási és terjesztési lehetősége is fókuszpontban legyen. Mindezzel azt a szemléletet szeretnénk a gyakorlatban megvalósítani, hogy egy olyan egyetem, mint amilyen a MOME is, nem feltétlen munkavállalókat, hanem majdani munkahelyteremtőket bocsát pályára. A kreatív ipar Magyarországon is egyre inkább érzékelhető gazdaságot élénkítő hatásait szemlélve ez reális vállalásnak tűnik.
Jelenlegi megbízása 2019 augusztusáig szól. Hogyan látja a MOME-t öt év múlva? Reményei szerint milyen szerepet fog ekkor betölteni az egyetem a hazai és az európai kulturális életben, mi lesz az, ami változik, vagy fejlődik a mostani állapothoz képest?
A MOME fejlesztését tekintve a következő öt év speciális feladatokat tartogat a számunkra; egy kiemelt kormányzati beruházás keretein belül megújul az egész Zugligeti Campus. Ez egy nagyszabású építészeti projekt, ami elkészülte után lényeges minőségi változást hoz majd az oktatók, hallgatók és a menedzsment számára egyaránt. Reményeink szerint ez már önmagában is Európában érzékelhető és értékelhető teljesítmény lesz.
De ami talán még ennél is izgalmasabb, hogy ezzel párhuzamosan alakítjuk és dolgozzuk ki az egyetem következő évtizedeit meghatározó működési modelljét. Ez a korábban is említett tehetség és tartalom orientált inkubáció mellett számos olyan tevékenységet foglal majd magába, amelyek egy XXI. századi egyetem elvárásainak úgy felelnek meg, hogy a művészeti felsőoktatásban rejlő lehetőségeket is kiaknázzák. Előtérbe kerül a kutatás és fejlesztés mindazon területe, amely a designer szemléletet hozzáadott értékként kezeli. Arra törekszünk, hogy a MOME valósítsa meg azt a tudásközpontot, ahol a tudományos tevékenység a művészetekkel összetartó pályán mozog, a kreativitás az üzleti szemlélettel, a technológiával karöltve képes társadalmilag is hasznosítható eredményeket generálni.
Zabolai Margit Eszter
