A csillagkeletkezés során a fiatal csillag körül egy porból és gázból álló, forgó korong alakul ki, amelyet akkréciós vagy protoplanetáris korongnak szokás nevezni. Eddig már számtalan efféle képződményt tudtunk megfigyelni a saját csillagrendszerünkön belül. Nemrégiben azonban egy, a Tejútrendszeren kívül, a szomszédos Nagy Magellán-felhőben lévő korongra bukkantak csillagászok – olvasható a National Geographic honlapján.
Először az ALMA (Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) adataiban pillantották meg a HH1177-nek elnevezett szerkezetet a szakemberek, majd további megfigyeléseket is végeztek. A VLT (Nagyon Nagy Távcső) segítségével az akkréciós korongra merőleges, kialakulóban lévő csillagból kilövellő anyagsugarakat is felfedeztek. Azonban a feltételezést, miszerint egy akkréciós korongot látnak, csak úgy lehetett igazolni, ha azt is megfigyelik, amint jellegzetes forgó mozgást ír le a gáz a korongban. A korong csillaghoz közeli részén gyorsabb a forgása, mint a korong peremén, és a forgási sebesség különbsége jelenti ez esetben a bizonyítékot.
A kutatók ismét az ALMA méréseihez fordultak, és az anyag forgása miatt a róla érkező fény Doppler-effektusának nyomát keresték. Az elektromágneses hullám megváltozik annak függvényében, hogy az azt kibocsátó objektum közeledik vagy távolodik-e – klasszikusan ugyanez történik egy mentőautó szirénahangjával is, ahogy elszáguld mellettünk. A részletes mérések szerencsére meg is mutatták az akkréciós korong forgását.
A most megfigyelt nagy tömegű csillag és a hozzá hasonlók rövid életűek. A rövidre szabott idő ez esetben azt jelenti, hogy egyes életszakaszai gyorsabban játszódnak le. Ráadásul igen nehéz őket megfigyelni, mivel a por, ami körbeveszi e születő csillagokat, el is fedi a fényüket. Azonban a 160 ezer fényévre lévő Nagy Magellán-felhőben egészen más összetételűek a fiatal csillagok körüli felhők, mint a Tejútrendszerben, és jóval kisebb mennyiségű bennük a por, így kevésbé zavarják a csillag láthatóságát. Ennek és az egyre jobb megfigyelési technológiáinknak köszönhetően születhetett e felfedezés is.
A Nagy Magellán-felhő a Lokális Galaxiscsoport tagja, a Tejútrendszer kísérőgalaxisa, amely kering körülöttünk. Szabálytalan alakú, mivel a Tejútrendszer és a másik szomszéd, a Kis Magellán-felhő gravitációs hatásai szétdúlták a szerkezetét. Igen aktív csillagkeletkezési régiók találhatóak benne, így remélhetőleg a mostani felfedezés csak a kezdet, és az egyre javuló technika, valamint a készülőben lévő óriástávcsövek segítségével további születő csillagokra és azok protoplanetáris korongjaira lehet majd rábukkanni benne.
Illusztráció: MGA / Science Photo Library via AFP
