Új kiállítás vár Nagycenken

Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet április 6-án tartotta a Várkert Bazár Cukrászdájában következő kulturális szimpóziumát, amelyen Nagycenk egykori és jelenkori fejlesztéseiről beszélgetett dr. Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, Fónagy Zoltán, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára, miniszteri biztos.

Az, hogy Nagycenk a Széchenyi család nevéhez fűződik, benne van a magyar történelmi tudatban. Nehéz volna más olyan helyszínt mondani, amely ennyire Széchenyi Istvánhoz kötődik ? mondta el Fónagy Zoltán. A Győr-Moson-Sopron megyei birtok a 18. században lett a famíliáé, Széchenyi István dédapja szerezte meg, majd 1820-ban Széchenyi István tulajdona lett, amely az ő esetében menedékként is szolgált, ahova visszavonulhatott feltöltődni. A barokk stílusban épített nyári lakhelyet többször is átalakították, és Széchenyi István is továbbfejlesztette. A gróf 1833-tól kezdve modernizáltatta az épületet, és az utókor által Széchenyi-szárnynak nevezett épületrészben rendezte be a rezidenciáját.

A Széchenyi-örökség része ma a kastély, a templom és a mauzóleum. L. Simon László elmondta: az évforduló felhívja a figyelmet arra, mi mindent köszönhetünk Széchenyi Istvánnak, és ha az örökségre tekintünk, látjuk, hogy van még adósságunk, bőven lehet még mit tenni. A mauzóleumot kivéve az örökség összes eleme felújításra szorul.

A mauzóleumot már felújították ? bár ez a munkálat nem az emlékévhez kapcsolódott. Az államtitkár kiemelte: konzervatív kormányként nem tehetik meg, hogy a nagy magyarok síremlékeit nem hozzák rendbe, nem gondozzák. Ezért elindult a korszakalkotó politikusok, történelmi családok sírhelyeinek felújítása, köztük a Festetics-mauzóleum, az Eszterházy-sírhely és ugyanígy a Széchényi Mauzóleum is.

L. Simon László megfogalmazta: a mauzóleum után kicserélték a nagycenki kastély tetőszerkezetét, amely 100 milliós beruházás volt. Most pedig 300 millió forintból készül egy új kiállítás is, amely a fiatalokat is becsalogatja. Tervezik a kápolna restaurálását, valamint a hársfasor fiatalítását is.

Történetek a 19. századi hétköznapokból

Míg a mauzóleum a tiszteletadás, a kultusz helye, addig a kastély jó lehet arra, hogy bemutassa azt a Széchenyi Istvánt, aki itt élt közöttünk, itt él bennünk ? mondta el dr. Estók János. Megjegyezte: a korábbi rezidencia földszintjén működő kiállítás korrekt életutat mutat be a legnagyobb magyar gondolkodóról, ám az emeleten olyan tárlatot terveznek, amely közelebb hozhatja a látogatókhoz Széchenyi Istvánt. A koncepció szerint az egymásba nyíló termekben Széchenyi egy napját fogják bemutatni. Megpróbálják belesűríteni 24 órába mindazokat a tevékenységeket, amelyek az életét jellemezték. Például a Széchenyi úszik című teremben azt, hogy az egykori kastélylakó nagyon szeretett úszni, és reggelente, amikor Pesten tartózkodott, belemerült a Duna vízébe.

?Történeteket kell elmesélnünk. Azt az emberi tevékenységet szeretnénk felmutatni, amely Széchenyi Istvánt jellemezte. Jó volna, ha az új kiállítás megragadná a fiatalokat, és nem végigszaladnának rajta, hogy minél előbb letudják, hanem akár egész napos programot jelenthetne a számukra? ? fogalmazta meg a főigazgató. Hozzátette: úgy kell bemutatni Széchenyit, hogy ne csak tiszteletet ébresszen bennük, hanem közelebb is kerüljön hozzájuk.

Mindezzel Fónagy Zoltán is egyetértett, kiegészítve azzal, hogy a különböző termekben láthatják majd az ideérkezők a reformkor meghatározó alakját, amint ülésekre siet, vagy amint este, családi körben elkölti a vacsorát. A lényeg az emberi arc bemutatása lesz.

A 225 éve született Széchenyi Istvánt megidéző emlékmúzeum mellett tehát egyre több újítás, változás várja azokat, akik úgy döntenek, megismerik egy rendkívüli elme, a magyar történelem egyik meghatározó személyének életét és egykori otthonát.

Wéber Anikó

Fotó: Csákvári Zsigmond