A kortárs amerikai irodalom kétségkívül egyik legnagyobb hatású alakja Kurt Vonnegut. Az ötös számú vágóhíd című regénye munkásságának talán legtöbbet olvasott, idézett és legjelentősebb darabja, amely a szerzőt világhírűvé tette. A regény idősíkok között ugráló, leírásokban, képekben bővelkedő, mondhatni szürreális világa szinte predesztinálja arra, hogy egy másik műfaj, egy képregény alapjául szolgáljon.
Persze pont a szerkezete az, amely komoly kihívások elé állítja a képregény alkotóit. A szöveg ugyanis annyira sűrű, annyira egymásra épülő mondatok halmaza, hogy bármit kihagyni belőle az értelme elvesztésével járhat. Ryan North és Albert Monteys nem is törekedtek arra, hogy hűen, mondatról mondatra dolgozzák fel Vonnegut művét, inkább a hangulatát próbálták megragadni, a mondanivaló esszenciájára összpontosítottak, nem kis sikerrel.
A szabadság, amellyel az alapanyaghoz viszonyultak, nem engedte nekik, hogy egy sok nyelvre lefordított, világszerte milliók kedvenc regényévé vált írásból egy illusztratív, halvány másolat készüljön.
A szerzők ehelyett a művet alapul véve és a képregény műfaji szabályait messzemenőkig szem előtt tartva egy új műalkotást hoztak létre, amely az eredeti regény ismerete nélkül is megállja a helyét, viszont alkotásuk szerkezete az eredeti regényt idézi. Nincs kronológia, utazások vannak különböző idősíkok között.
Az elején némi magyarázattal is szolgálnak e tekintetben, úgyhogy a kellőképpen nyitott olvasó számára semmilyen fáradtságot nem okoz annak megértése, elfogadása.
A teljes cikk elolvasható a Libri Magazinon.
x támogatott tartalom
Kiemelt kép
forrása: lallamastore.com
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
