Új művek és kiállítások a budapesti Vasarely Múzeumban

A képzőművészet egyetemes, a kultúrák közötti áramlás határok nélküli. Dr. Böhm József neurológus professzor, gyűjtő is ennek fényében gondolkodik a közép-európaiságról. A romániai születésű, német-magyar családból származó, Ceauşescu elől Németországba disszidáló Josef Böhm gyűjteményét sokszínű multikulturalitás jellemzi. A sokféle kultúra egységes törekvése fókuszáltan reprezentálódik a konkrét, konstruktív művészetben. Böhm József így fogalmaz: „A művészet a látható dolgok mögötti mélyebb valóságot mutatja meg. Én például sokat foglalkozom a konstruktív művészettel, és izgalmas felfedezni, hogy a formák szerkezete mögött milyen összefüggések rejlenek.”

A Vasarely Múzeum Budapest különtermeiben 2007 óta kiállításokat rendező Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) első alkalommal rendez emlékkiállítást. 

Ezúttal egyszerre három egykori művész tagja, Hetey Katalin szobrászművész (1924–2010), Konok Tamás festőművész (1930–2020) és Harasztÿ István szobrászművész (1934–2022) tiszteletére, akik szoros kapcsolatban álltak egymással. Mindhárman a két világháború között született generáció tagjai, sok tekintetben hasonló volt a látásmódjuk, s valamennyiük munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. Ugyanakkor eltérő utakat jártak, más-más módszerrel dolgoztak és alkotásaik más-más befogadásra leltek. A kiállítás anyaga a művészek hagyatékában ma elérhető művek közül és két megismerésre méltó magángyűjteményből került kiválasztásra, így nagyobb részt a késői alkotói korszakokra és néhány téma áttekintésére épült. 

A szerigráfiakollekció, amelyet az elmúlt években a Vasarely-gyűjteménybe került adományokból válogattak, fontos pillére az alkotói életmű átfogó bemutatásának. 

Vasarely ezzel az általa fontosnak tartott grafikai eljárással az életmű ikonikus kompozícióit alkotta újra különböző periódusaiból, így az állandó kiállítás új termében a művész 1947 utáni formakonstrukcióinak egyfajta összefoglalását láthatják az érdeklődők. 

A szerigráfia (magyarul: szitanyomás) az egyszerű stencilnyomás leszármazottja. A stencilnyomás 500 körül jelent meg Japánban, majd Kínában 1000 körül kifinomult művészi igényű eljárásként. Vasarely 1953-tól készített szitanyomatokat Arcay grafikai műtermében, személyes felügyelete mellett, szignált, számozott példányszámban. A szerigráfia nagy példányszámban is az eredeti műtárgy egyedi esztétikai értékű mása, és a nyomatok eredeti műtárgyként kerültek kereskedelmi forgalomba. Vasarely több esetben kinetikus objektjeit, fém- és plexialapú multiplikáit is szerigráfiával fedte le. Legtöbb szerigráfiai albumának kiadója a kísérleti művészetet támogató Denise René volt, aki 1966-ban bemutatótermet nyitott Párizsban, ahol kizárólag multiplikákat, szerigráfiai albumokat és egyéb sokszorosított kiadványokat állítottak ki.