Új szellemi kulturális örökségek kerülhetnek az UNESCO listájára

A solymászat mint a ragadozómadarakkal való vadászat évezredes múltra tekint vissza, és ismert hagyomány Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten, a Kaszpi-tenger vidékén, Észak-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában egyaránt. A solymászat hagyományát negyedik alkalommal terjesztették a reprezentatív listára, újabb hat ország csatlakozásával. A solymász közösségek a vadászat mellett fontos szerepet játszanak a madár- és természetvédelemben, a veszélyeztetett fajok fenntartásában, a hagyományőrzésben. Minden országban egyesületek segítik munkájukat és nemzetközi szövetség fogja össze a világ solymász szervezeteit.

A lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország közösen terjesztette az UNESCO elé. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az udvari pompa reprezentálására kitenyésztett lófajtát a mai Szlovénia területén található Lipica település császári ménesében tartották. A Napóleoni háborúk idején veszélybe került ménest a magyarországi Mezőhegyesre menekítették, innen terjedt el a lipicai lótenyésztés az egykori monarchiához tartozó országokban. Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Szlovákia rendelkezik a lipicai lovakat tenyésztő ménesgazdaságokkal. Magyarország kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel. A felterjesztés elkészítésében az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete volt a szakmai partner.

Magyarország
önálló felterjesztésként nyújtotta be a magyar vonós zenekari hagyomány
örökségelemet az UNESCO listájára. A vonós zenei formáció évszázadok folyamán
alakult ki az úri vonós zenei gyakorlat alapján. A hegedű-brácsa-bőgő
alapfelállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és
ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. A
parasztbandák tagjai hallás után, kézről tanulás útján sajátították el a zenei
tudást és helyi igények szerint alakították gyakran többezres nagyságrendű
repertoárjukat. Az 1970-es években alakuló táncházmozgalom a vonós zenei
hagyomány számára is fordulatot hozott, és segítette annak fennmaradását,
napjainkban pedig virágzását. A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően
ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és
tudatos tovább örökítése. A felterjesztési dokumentáció a Hagyományok Háza
szakmai közreműködésével készült.

Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján jelenleg a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés hagyománya szerepel. A jó megőrzési gyakorlatok regiszterében a táncház módszer és a Kodály-metódus képviseli a modell értékű megőrzési programokat.