Ujj Zsuzsanna performansz fotói fekete-fehér képeket vonultatnak fel, amelyek nyomasztóak, szabadok és útkeresőek is egyszerre. Művei önkioldóval készültek, melyeknek általános jellemzője, hogy önmagát jeleníti meg benne, testét temperával rajzolja meg, alakítja át hol csontvázzá, hol emberi arccá. 1992-ben hagyott fel a fotózással, Körbe című alkotása pályának mintegy összegződése: négy képből álló sorozatában az egyén szerepek általi öndefinícióját hajtja végre a művész, majd feloldódik és végleg eltűnik a fotó(zás) teréből.
2012 tavaszán, a budapesti kiállítás szervezése közben jött Londonból a felkérés, hogy a Tate Modern A Bigger Splash, Painting after Permormance című kiállításán szeretnék kiállítani a MissionArt tulajdonában lévő Trónusos, című, 1996-ban készült nagyméretű művét. Ujj műve olyan világnagyságok alkotásai mellé került, mint Cindy Sherman, vagy Andy Warhol, a Trónusos fotóját kiemelt válogatásban közölte több jelentős orgánum, többek között az Independent, és a The Guardian című lapok.
(Forrás:Kultúra.hu)
A ma már elfogadott, sőt divatos nőművészet fogalma valahol az ő munkásságával egyidejűleg jelenik meg Magyarországon, de különbözik a mára inkább jellemző fogalmi, teoretikus művészeti magatartástól. Művei minden gáttól és gátlástól mentesen, ?teljes szabadságban? születtek, ugyanakkor mégsem spontán és ösztönös módon, hanem a lét (az emberi és a női lét) lényegét és mélységét érintik meg gyakran brutálisnak tetsző, érzéki módokon, máskor metaforikus eszközökkel élve.
?A női testiség és szexualitás vállalásának olyan nyílt formáit - magán-performansz, testfestés, önátalakítás, tükörhasználat, szerepjátszás, kitárulkozás, csábítás, szakralitás - találta meg, amelyek szexuálisan involvált, egyszerre exhibicionisztikus és narcisztikus testének az első generációs feminista művészekhez, Hannah Wilke-hez, Carolee Schneemannhoz hasonló feltárásával enyhített a hazai "nőművészet" nemzetközi kontextushoz képest való "lemaradásán"? írja róla Sturcz János.
1992-ben felhagyott fotós tevékenységével, azóta dalaival és verseivel változatlanul részese az underground szcénának. Csókolom nevű zenekara 1994-ben, 1995-ben, 2000-ben és 2006-ban publikálta zenei felvételeit, melyben táncolós, mulatós dalai az Ujj Zsuzsi-féle dekadens, kiábrándult, önironikus szóvirágokkal tarkítottak.
